Nem akar ám trend lenni, de egy nappal a bajnoki rajt előtt mindössze néhány említés erejéig térünk vissza a csütörtöki hatosra – hiszen nagyjából bármi más eredmény után kicsit ráncoltuk volna a szemöldökünket. Indulhat az öldöklő harc a BL-ért, vasárnap elindulunk egy olyan úton, amin ki tudja, ki és mennyien, és egyáltalán elesnek-e.

Kezdjük a makedónokkal: szépen mutat a hatos, nyilvánvalóan, ami pedig a legszebb benne, hogy pár kulcshiányzóval (Biglia, és mondjuk ki, szélső és center) is működött a dolog, még ha nem is egy csúcsrajáratott, legyen csak közepesen erős olasz csapat volt az ellenfél. A minimum ezzel teljesítve, ott leszünk a csoportokörben – szóval lehet mélyíteni a keretet a heti két fellépésre. Ami külön örvendetes, hogy Bonuccit úgy tűnik, a társak is befogadták kapitánynak, Andre Silvában lehet valami, még ha nem is klasszikus „prima puntaként” tud majd működni, és KESSIE. Így, nagybetűvel. Megkövetem magam, mert vele éreztem a leghatározottabban azt, hogy mellényúlás lesz, viszont talán még Bigliánál is fontosabb láncszem lehet. Legtöbb labdaérintés, legtöbb passz – a csávó nem alibizik, van egy kis előrejátéka is, egyszóval egy olyan all-rounder, aki borzasztóan hiányzott a Milan középpályájáról.

Átugrva vasárnapra: nyilvánvalóan ez is egy olyan meccs, ahol mi csak bukhatunk, és ez úgy nagyjából októberig adott menü (a Lazio meccs lehet a kivétel), szóval a mellett, hogy Montellának tovább kell gyúrnia egy igen vékony pengán táncoló papírsárkányt, a fejekre is borzasztóan kell figyelni. Nyilvánvalóan nem mindegy, milyen a start, és mondhat bárki bármit, hogy még lesz 37 forduló a bajnokságból, az ambíciókat tekintve nem valószínű, hogy ilyen pontvesztések beleférnek. Egyszerűen erre kell valahogy összrakni a gyerekeket: legyen meg a kellő lazaság, de nem szabad rágörcsölni semmire, hiszen másrészről a türelem még mindig ott lehet a felírt kulcsszavak vezető listáján. Nem könnyű pszichológiailag sem egy ilyen szituáció, ezért lehet nagyon fontos az, hogy Bonucci hogyan lép be az öltözőbe, és mit vált ki a többiekből mindez ; hogy Gigio miképp viselkedik a hétköznapokban, hogy senki se éljen vissza a helyzetével, csak tegye csendben a dolgát. Nyilván nem kívánságműsor, de talán a Crotonéból vett ki annyit a tavasz, hogy abból nem egyszerű újra nekilendülni, szóval alapvetően nem rossz, hogy ilyen kis kellemes nyári limonádékkal indítunk – de persze ott van az is, hogy a nagy melegben egy ütés is elég a fekvéshez. Bármennyire is habkönnyed volt a csütörtöki meccs, azért csak meccs volt, és Bonun kívül a többiek az utóbbi időszakban nem igazán voltak hozzászokva, hogy egy héten egynél többször kell ráhangolódni egy partira: akárhogy nézzük, ez pont jól jöhet még a későbbiekre, és pont egy olyan időszakban, amikor még az alkotó nem igazán dőlhet hátra. Érdekesség, pár hónapja toltuk pontosan itt, ám az akkori csapatból mindössze Donnarumma és Suso lehet ott a kezdőben – ahol egyébként két ember helye nem biztos, Montolivót Locatelli, Andre Silvát pedig Cutrone válthatja. Calhanoglu maradhat a középpályán, Borini és élvezi a bizalmat, meg leginkább a 433-at, amiről nem akar leakadni Montella. Van még persze mozgástér, csak élesben azért nem ugyanaz, mintha tréningen próbálgatod.

Ha már a szélsők, jön ugye a mercato hajrája: Niang köszönte szépen, de a moszkvai környezet még Anglia után sem jött be neki, így nekünk is reszeltek mintegy 20 milliónyi eurónak. Most a Toro próbálkozik 12 körül, de minden olasz sajtótermék igyekszik megjegyezni, hogy Cairo elnök úr sem volt engedékeny Belotti esetében, szóval 1-1 – kérdés persze, hogyha ezt a békát lenyelnénk, az valóban veszteség lenne-e számunkra. Baccát valószínűleg becseréljük Kalinicre, ami a top nevek után visszalépésnek tűnhet, de arra tökéletesen alkalmas lehet, hogy belőjön minket a dobogóra, és itt fűzném fel a Niang-szálat, ugyanis ha őt sikerülne elpattintani, még némi rááldozással is lehetne egy használhatóbbra cserélni. Minderre marad tíz nap, de előbb le kell húzni a felest, még ha kicsit nem is esik jól.