Igazán nagy meglepetés nem ért minket Macedóniában, és önmagában már ettől a ténytől teljesen elégedettek lehetünk. Jöhet a csoportkör, kicsit még a szárdok előtt Európázunk.

Az iksszel sem lett volna alapvetően semmi gond: mi kezdtünk a legkorábban, mind felkészülést, mind meccseket tekintve, és nyilván egy ilyen csapatnál egy ilyen nyár után ez igenis sokat számít, hogy mikor jelentkeznek az első kicsavarodás jelei. Montella ennek tükrében négy kiegészítő embert is a kezdőbe dobott – bár Zanellato és Mauri valószínűleg akkor fognak esélyt kapni, ha vagy mindenkinek a MilanLabnál lesz jelenése, vagy egy hasonló meccs vár ránk. Mindezek mellett Zanellato nem mozgott rosszul, Mauriból viszont tényleg úgy tűnik, hogy nem lesz nagy futballista – legalábbis azon a szinten, amelyiken nekünk kellene, nem valószínű. Másrészt az újítás ugye a háromvédőzés volt, ami némileg dadogott – bár hozzá kell tenni, egy olyan Romagnolival, aki most tért vissza, és Zapata is tagja volt a triónak, szóval bízzunk abban, hogy a Musacchio-Bonucci-(fitt)Romagnoli egészen másképp működik, mint Macedóniában láthattuk a 352-t. Egyébként nincs is ezzel semmi baj, ha volt meccs, ahol lehetett ilyesmivel próbálkozni, az a csütörtöki volt, az pedig egészen jónak tűnik, hogy Montella mer egy picit kimozdulni a komfortzónából ; aztán persze ha ezt november közepén, mondjuk két vereség után is meg meri lépni, az persze egy egészen más szituáció lesz, de már csak a keret jelenlegi hiányosságaira való tekintettel sem biztos, hogy kötelező 433-ban nyomni, ha Európa Liga, ha bármilyen sörmeccs.

Lehoztuk, ahogy kell, voltak persze melegebb pillanatok, de nagyjából annyi energiát raktunk bele, amennyit kell. Külön királyság volt ez a Locatelli-Cutrone összjáték, egy hasonlóan felépülő csapat nagyot szólhatna, megtámogatva a kellő anyagi segítséggel ott, ahol arra rászorulunk. Ez persze már inkább vágyálom, de mutatja azt is, hogy nem feltétlen kell mindenhova elverni sok tíz millió eurót csak azért, mert van – három front ide, három front oda, a Cutrone-Kalinic-Andre Silva triónak elégnek kell lennie, más kérdés, hogy ez minőségben majd mit jelent jövő májusig, és itt a legnagyobb kérdés nem Cutronén van, hanem a másik két úriemberen, ugyanis rajtuk olyan cirka 20 pont megszerzése fog múlni. Cutronét megtaláltuk, de kell a támogatás a többiektől, szóval a jelenlegi rendszert tekintve, egy bika szélső még mindig várat magára, a center pozi pedig kipipálható – vagy legalábbis várhatóan olcsóbban tömhetjük ki az egyetlen jelenleg bántó lukat, ha veszünk egy inwerted wingert. Mondjuk ebben jelenleg Niang tudna a legtöbbet segíteni, de Moszkvát sem felmelegíteni, sem közelebb hozni nem tudjuk – még.

Megvan a csoportunk is, Austria Wien, Rijeka és AEK Athén – Görögországban akkor jártunk utoljára, mikor BL-t nyertünk, a másik két csapat meg azon túl, hogy közel van hozzánk, sima hat pontnak kell, hogy legyen – négy győzelemmel pedig aligha futunk be másodiknál hátrébb. Abból a szempontból mindenképp rendben van ez a sorsolás, hogy ennek az alakuló csapatnak tökéletes lesz formálódásra a csütörtök este, persze ennek van egy olyan oldala is, hogy szerencsésebb lenne komolyabb csapatok ellen tétmeccset játszani, de ha úgy kalkulálunk, hogy nagyon nincs szükségünk a blamákra, akkor valaki nagyon jól melengette a golyóinkat a sorsoláskor.