Elemeket dörzsölni // Milan-Verona

A veronai hét első felvonásaként ma a kupában kellene legyűrni a Hellast, és az sem ártana, ha picit bővülne a taktikai variációnk.

A létező legegyszerűbb lózung mellett (kötelező győzelem) talán az a nagy kérdése a mai a kupameccsnek, hogy miképp nézhet ki Gattuso Milanja, mennyire tudja formálni a csapatot – már ha kell, mert azon túl, hogy Suso kendőzetlen őszinteséggel kijelentette, hogy a 433 illeszkedik a csapathoz, van is ebben igazság. De közel sem mindegy, hogy rakja össze a csapatot a mister: ennek egyik legnagyobb kérdése Cutrone szerepköre lesz, akit elkönyvelhettünk bójának, ma viszont az első tridente szélén kaphat szerepet, tehát nem centert fog játszani – már ha az lesz a kezdő, ami. Nem tűnik amúgy B-csapatnak, amit kiküld Gattuso, és abból a szempontból ez teljesen érthető is, hogy a kupa egy jó sanszot kínálhat nekünk, még ha a következő körben az Inter is vár ránk, ha ma sikerülne továbblépni. Plusz ugye olyan sok kérdés nem is merülhet fel: nem tolonganak azok, akikkel szemben érthetetlen, hogy miért nem kapnak több lehetőséget.

Nem mondom, hogy hengerlő játékkal sikerült nyerni a Bologna ellen, de végre nem abban merült ki a támadójáték, hogy vagy fellőttük az egy szem kimondott csatárra, vagy pedig Suso befele tolt kettőt a labdán – esetleg egy pontrúgás, és slussz-passz. Persze sokat dob a történeten, hogy Jacko végre korrekt teljesítményt tesz le, ebben pedig nem tudjuk nem azt látni, hog visszakerült középre, és egy kicsit szabadabb szerepkörben játszhat. Montolivo szerepkörét kritikával illethetjük, de Bigliánal jóval letisztultabb a játéka, és talán Bonucci sem forog annyit, mint egy mosógép dobja, függetlenül attól, hogy három társa van a védelemben, nem csak kettő. Mind a mellett, hogy a továbbjutásnak ténykérdésnek kell lennie, a meccs legnagyobb tétje, hogy tudunk-e, és ha igen, mekkorát lépni egy olyan szintre, ahol nem tartunk egy revolvert a halántékunkhoz a játékunkat látván. Csak egyetlen mondat erejéig, mert nem ér annyit, hogy erre vigyük el a szálat: ehhez azért lehet nem ártana, ha nem tálalna ki senki sem arról, hogy micsoda fenyegetésnek volt kitéve a nyáron, mikor hosszabbított, erre nagyon nincs szükségünk.