Mindezek mellett közel sem csupán a Sampdoria elleni sikerről lenne szó a mai szónoklatban, már csak azért sem, mert csütörtökön jöhet a felhozómeccs az éles kanyarok előtt.

Nagyjából semmi meglepetést nem hozott a Sampdoria elleni meccs: mi hoztuk a már-már szokásosat, talán a Samptól várhattunk valamivel többet, de ezt inkább tudjuk be a mi védekezésünknek. Torreira az elmúlt időszak egyik legrosszabb meccsét hozta, de csak Bonaventurának volt annyi sikeres csele (4) mint a teljes Sampnak, Gastón Ramirez, Zapata és Quagliarella pedig nem azért kereste az oxigénsátrat, mert elfáradt volna, hanem mert abszolút nem jutottak levegőhöz. Biglia megint nagy tanár volt (öt megelőző szerelés) és Jack is működött elöl-hátul – tulajdonképpen semmi más nem történik, csak nagyjából mindenki tisztességesen elvégzi a dolgát, hátul pedig minimalizálva vagyon a hibázás. Nem extra ez, de arra pont elég, hogy kicsit összekapjuk magunkat. Volt megint persze egy kis szerencsénk, Calabria tizigyanús eseténél és a végén Caprari mondhatni ziccerénél – de valahogy most kezdjük visszakapogatni azokat, amikkel szépen tökönlövöldözgettük magunkat szeptembertől decemberig. Nem jár persze alanyi jogon, van mögötte meló, de most minden flott – nincs öltözői puffogás, mindenkinek van egy valószínűleg egyszerű feladata, letisztázott szereposztás, az edző személye elfogadott, ez pedig már elég, hogy beindítson valamit.

A nehezebb része az a következő lépés. Azért adjuk meg Gattusónak is a maga szerepét ebben a történetben, szépen felismerte, hogy kell egy kis stabilitás, nyugodalom, és kiszámíthatóság – felpakolta a taktikailag leindokolhatóbb kezdőcsapatot a pályára, hisz bennük, és csak akkor nyúl ehhez, ha nagyon muszáj. Kétség sem férhet hozzá, hogy ezt baromi jól felismerte, de azért sejthető volt, hogy kábé ez is hiányozhat a keretnek: kicsit legyen fenn ugyanaz a csapat, azokon a posztokon játszatva, ahol mindenki jól érzi magát, és az sem volt azért valós kép, hogy Bonucci egy igen erős beszállítója lett az év végi Watts-nak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a csapat problémái ezzel nincsenek megoldva, ez elég egysíkú történet, ami most zajlik, annyi extrával, hogy nem feltétlen Cutronétól vártuk azt, hogy elkezdi pötyögtetni a gólokat. Egy 442-őn kívül ebben sok flexibilitás nincs, bár már ebben is kérdésessé válik Calhanoglu szerepe, mert egyelőre csak 433-ban mutatta meg, hogy nem volt hülyeség elhozni a nyáron. A következő nagy kérdés az lehet, hogy merre lép el Gattuso innen, egyáltalán el fogja-e hagyni ezt az utat ebben a szezonban. Tekintve, hogy sok variálási lehetőség nincs, nagy eséllyel kitart e mellett a csapat mellett májusig, aztán meglátjuk, hogy a vébé után kire akarnak (feltéve, ha akarnak) és lehet rámenni mind edző, mind játékos terén.

Kvázi két opciónk van most a folytatásra: vagy marad Gattuso a 433-nál, vagy pedig kicsit a jövőnek üzenve is megpróbál kicsit belenyúlni a csapatba. Utóbbi talán abból a szempontból üzenetértékű lehet a későbbiekre is, hogy aligha hiányzik egy újabb edző újabb koncepciója a keretnek, szóval kicsit tudna bizonyítani a vezetőség felé is, és gyorsan eltűnnének azok a felhők is, amelyekből menetrendszerűen érkezik az ige, mi szerint csak egy forrófejű calabriai, aki a taktikához mit sem ért. Már pedig abban azért abban bízni nem biztos, hogy a legkifizetődőbb, hogy ez a módi elkísér minket májusig, hogy a döntő szituációk nagy részéből mi jövünk ki jól – hangsúlyozom, nem azt akarom ezzel mondani, hogy kizárólag mákkal / csalással nyerünk, de az utóbbi hetekben szinte minden apróság, ami egy meccset befolyásolhat, valahogy nekünk csorog le, és ott van a győzelmekben, mint faktor. Tehát ha azzal számolunk, hogy ennek azért vége lesz, akkor jöhetnek elő a taktikai kérdések, és az lesz egyben Gattuso tavaszi vizsgája is. Gyorsan hozzátenném, a lehető legrosszabb, ami most történhet, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk a BL-helyhez, és minden áron rámegyünk az eredményességre: Gattusónak ebben lehet még komolyabb felelőssége, és úgy tűnik, ezt azért nagyon jól tudja kezelni, hogy felesleges terhet nem szabad erre a keretre tennie. Nyilván volt egyfajta lezserség is abban, amikor elkezdtek dolgozni, hiszen nagyon nagy veszíteni valója nem volt már a keretnek, azon túl persze, hogy nem mindegy, hogy nyolcadik vagy tizenkettedik vagy, de ugyanúgy dobhatod a szezonodat a kukába. Az őszünk ráment a valamilyen szinten saját magunk elé felállított fal megugrására, lejöttünk róla, most inkább elkezdtük a téglákat leszedni a tetejéről. Át kell ugrani, kérdés, hol lesz a határ – mert ugye ez a szép ebben az egészben, hogy a foci nem elhanyagolható része azért mégiscsak az eredményesség. Persze, fokmérő egy Roma, vagy egy Inter elleni meccs is, de ha a kicsiket masszívan tudod darálni, akkor nagy szószban már nem lehetsz. Visszakanyarodva picit: elsősorban azt kellene megőrizni, hogy megmaradjon ez az egészen természetszerűnek ható, működő játék – ebbe pedig könnyen bele tud rondítani az, ha mindenki a jövő év kedd-szerda estéket emlegeti. Nyilván jobb lenne, de könnyen taccsra is tud vágni, ott pedig a jelenlegi tudást egyelőre vékonynak érzem, akár a pályáról, akár a padról – ezért lenne jó utóbbiból látni valamicskét a tavasz alatt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érkezett még semmi onnan, de joggal bízhattunk abban, hogy ennyire nem lehet flop a Bonucci-Biglia-Calhanoglu trió egyszerre – még ha ehhez természetesen kellett is egy ember, aki ezt kihozta belőlük. Egyelőre mindenki Gattuso keze alá játszik, de lesznek még új leosztások.

Mivel egy nap múlva ilyenkor már a Ludogorets elleni visszavágó kezdőit bogarásszuk, így ezúttal külön poszttal nem jelentkezünk az EL-visszavágó előtt: szerencsére egy olyan szituációba hoztuk magunkat, ahol csak arra kell figyelnünk, hogy lehetőleg ne sérüljön meg senki. Jó is lesz egy kis pihi azoknak, akik megkapják azt, és talán ez lehet például az a meccs, ahol Gattuso egészen nyugodtan variálhat, annyira nem lehet meghekkelni a meccset, hogy kapjunk egy négyest a San Siróban. Az meg akár külön érdekes is lehet, hogy Cutrone és André Silva mit tud csinálni együtt a pályán, hátha jó lesz ez még valamire.