A válogatott szünet után a Cagliari ellen tértünk vissza, hogy megkezdődjön a szezon heti két meccsből álló része. Ennek többek között megvan az az előnye, hogy gyorsabban túl tudunk lépni egy-egy közepesebb teljesítmény után, hiszen 3-4 napon belül újabb megmérettetés következik. Most például a Dudelange.

Nem úgy sikerült a meccs, mint azt a legtöbben várták. Se sima nem volt, se lehengerlő játékunk nem volt, arról nem is beszélve, hogy a győzelem se jött össze. Ez nem túl vidám, de még mielőtt kardunkba dőlnénk, néhány dolog megfontolásra. Cagliari jellemzően igen kemény otthon, most még a keretük is egész pofás. Az első félidő igencsak ótvar játéka után a másodikra feljavultunk. Higuain meglőtte első gólját.

Ami viszont továbbra is nagyon hiányzik az a kreativitás. Ebből most sem láttunk túl sokat és a Biglia-Bonaventura páros nem úgy tűnik, mint ami elég. Bakayoko kemény figura, az biztos, de ő sem igazán az irányítás császára, Bertolacci és még inkább Halilovic komolytalan. Szóval erre valamit ki kell találnia Rinónak. A meccsek jönnek gyors egymásutánban, így túl sokat nem kell várni a válaszokra. Nem is oly soká a Dudelange ellen térünk vissza, annyira történelmi, hogy luxemburgi félprofikkal játszunk. Remélem lesz köztük buszsofőr is, és akkor el lehet sütni majd, hogy leparkolta a buszt.