Lehet, hogy ez volt a terv, csak jól álcáztuk, de a továbbiakban nem kell a heti kétmeccses terhelés okozta gondokat orvosolni. Jöhet a kaparás a negyedik helyért, közben az UEFA persze teszi a dolgát.

Ki lehet kapni Görögországban, persze, de ebből a csoportból azért illett volna továbbmenni, bár ezzel aligha tálalunk újdonságot. Tökéletesen sikerült hozni az amatőr szerepet, bármennyire is voltunk stabilak az első 45 percben, és bármennyire is volt nevetséges Zapata öngólja vagy a megadott erősen kamutizi, ezek már csak okozatok – az ok az, hogy ebből a kvartettből nem ártott volna öt meccs alatt összekaparni annyi pontot, ami után most fullosan mindegy lenne, mit csinálunk az utolsó fordulóban. Nem önmagában az EL-búcsúval van a gond, mert a végső győzelem aligha volt benne a pakliban (bár mondjuk egy negyeddöntős tapasztalat nem biztos, hogy rosszul jött volna), hanem inkább azzal, hogy igaz, hogy nem néz ki rosszul a tabella, de a szerencsefaktor eddig igazán az oldalunkon van, már pedig ha Miss Mázli úgy dönt, hogy nincs veled, akkor megsütheted a tudományod. Esetünkben ez hatványozottan igaz – mégha a teljes képhez természetesen az elképesztő sérüléshullám is hozzátartozik.

A múltban ránkvarrott tetoválásokat sejtettük, hogy nem lesz könnyű eldönteni: nagyjából erről szól az UEFA-büntetés is, mi szerint az idei EL-szereplésért járó 12 millió eurónak búcsút inthetünk, illetőleg a következő két idényben csak 21 játékost nevezhetünk az európai kupákba – 2021 júniusáig pedig rendezni kell a könyvelést. Hogy ez hogyan fog kihatni az átigazolásokra, nem tudni, hiszen elvileg most minden bevételre szükségünk lenne, így meg csak tovább fokozódik a komolyság a negyedik helyért való küzdelmet illetően. Bologna A, Fior H, Frosinone V, SPAL H – ha ezeket nem húzzuk be, akkor vágjanak minket még tovább, sok értelme a lamentálgatásoknak nincs is.