Annyira jól megy a csapatnak, hogy a Celtic ellen egy kis önszabotázst is be kellett vetni, hogy némileg izgalmasság tegyük a dolgokat, de még így is sima győzelem lett a meccs vége, ezzel pedig tovább is jutottunk a csoportból, úgyhogy a januári szünet után ismét nem lesznek szabadok a csütörtök estéink. Hurrá?
Az első 20 percben tényleg elég horrorisztikus módon igyekeztünk a lehető legnagyobb előnyhöz juttatni a Celticet, sőt ami nagyobb gond, még Kjaer is kidőlt, azt nem értem igazából, hogy miért az ő játéka volt erőltetve, amikor eddig minden meccset végignyomott a szezonban, Romagnoli pedig már egészséges volt, így nyugodtan kezdhetett volna a Capitano és Gabbia. A sérülés talán nem olyan komoly, 1 hetet minimum ki fog hagyni a csapat egyik vezére, a legrosszabb forgatókönyv szerint csak januárban térhet majd vissza, ha ez így lesz, a Sassuolo és a Lazio ellen nagyon hiányozni fog.
Na, de vissza a meccshez, a két gólos hátrány után szépen fokozatos kezdtük átvenni az irányítást, és Kebab nagyszerű szabadrúgása után 1 percen belül Samu révén már egyenlítettünk is, innentől pedig nagyon nem volt kérdéses, hogy be fogjuk húzni ezt a meccset. Emlékeztek még arra a Milanra, amelyik bármilyen szar csapat ellen összeomlott már 1 gólos hátrányban? Hát, ez már nem az a klub, ráadásul a comebacket tegnap (is) egy pofátlanul fiatal átlagéletkorú 11 hozta le, Romagnoli beállása után 23,6 év volt ez az érték, Rebic számított rangidősnek a maga 27 évével. Szóval brutális, hogy mentálisan mennyire erős ez a csapat most, akkor is, ha Ibra nincs a pályán.
A második félidőben pont két 21 éves új igazolás döntötte el végleg a meccset, Hauge remekelt különösen, egészen pazar szóló után lőtte a vezető gólt, aztán a végén szintén ellopta a showt azzal a gólpasszal Brahim Díaznak. A norvég srác számomra nagy meglepetés, tudtuk, hogy tehetséges, de hogy rögtön ekkora hatása lesz a csapatra, azt nem gondoltam volna, minimális játékidő mellett már 3 gólos a szezonban, Maldiniék megint elképesztően nagyot húztak úgy tűnik. Brahim a múltkori gyengébb Fior elleni bajnoki meccse után most ismét erősen szállt be, Tonali pedig egyre hasznosabb és magabiztosabb, ahogy szépen lassan szokja a csapat játékát, tehát biztató az újak teljesítménye.
Ami pedig látszik, hogy a keret igazából mélyebb, mint gondoltuk, talán a középhátvéd az egyetlen olyan poszt, ahol nagyon vékonyak vagyunk, meg perszer Krunic többnyire lefelé lóg ki, de azt gondolom, hogy a legtöbb cserejátékos is bőven korrekt teljesítményt nyújt, most még Samut is ideértve.
Az EL továbbjutásnak pedig azért tudok örülni, mert ha arra talán nincs is reális esélyünk, hogy megnyerjük az egész sorozatot, az azért nem ördögtől való gondolat, hogy bizony idén juthatunk messzire itt, és én azért nagyon szívesen megnézném ezt a csapatot egy-egy komolyabb angol-német-spanyol ellenféllel szemben is. Nyilván Ibra mentalitása garantálja, hogy nem fogjuk félvállról venni az EL-t sem, annak ellenére, hogy a bajnoki top 4 elérése abszolút prioritás mindenki számára. Addig is a jövő héten meg Prágába remélhetőleg a Primaverát küldjük ki.