Itt az első válogatott szünet, és egyben mindenki kedvenc rovata, a szezon eleji jósolda. Szerkesztőségünk felszteroidozva, immáron 6 fővel mondja meg a tutit, ezzel gyakorlatilag garantált, hogy tényleg senkit semmilyen meglepetés nem érhet már a szezon során, itt minden le lett írva. A tovább után erősorrendek, meglepetés emberek, csalódások, újak és régiek, nők, lottószámok – ezt nem szabad kihagyni, várjuk a ti válaszaitokat is a kummantok között!

Talán nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen korán ilyen jól fog kinézni ez a csapat – márpedig ez a meccs nagyon biztató volt, csak azért is, mert elég tavalyra gondolni, hogy általában hogy mentek a kisebb, de szívósabb csapatok ellen a hazai találkozók, volt szenvedés bőven, 4-1 kevésbé. Az újak remekelnek, Rafa és Theo hozzák a szokásos elsöprő lendületet, Mike tanít, és még az AC Rigore is visszatért, ha még a bírókra is marad pénzünk az igazolások mellett, ez bizony bajnoki cím lesz. A tovább után nyár végi öröm és dicséret osztás.

Hölgyek-urak, egy felemás szezonon vagyunk túl, és elérkeztünk a végéhez. Nem nagy baj ez, hogy végre zárhatjuk ezt az évet, elfogytunk nagyon, változtatásokra van szükség, új arcokra a csapatban, úgyhogy ez a mercato most létfontosságú. De előtte még letudjuk ezt a 90 percet, az előző két évvel ellentétben most nem lesz semmilyen izgalom az utolsó fordulóban, a BL hely bebiztosítva, lötyögünk egy kicsit és ünnepeljük, amit és akit lehet.

Fel lehet lélegezni, úgy tűnik megcsináltuk a BL-t. Egyszerű nem volt, kellett hozzá szerencse, érdemelni nem biztos, hogy megérdemeltük, de ez mind nem számít, mert létfontosságú volt odaérni. Bebiztosítani ezt pedig pont a Juventus ellen tudtuk, egy elképesztően unalmas és színvonaltalan meccsen – ez persze nagy meglepetéssel nem szolgált nézve a hónapok óta tartó “játékunkat” illetve az ellenfél padjára tekinte a futballmazochizmus védőszentjét Allegrit megpillantva minden értelmet nyert. Azért kiszurkoltuk, ellenük mindig jó, így meg a szezon sem nagy bukás.

Végéhez közeledik a bajnokság, és papíron a szezon legkönnyebb meccse következik nekünk, a liga leggyengébb csapata ellen, hazai pályán. Friss még a BL zakó, a bajnokságban nyújtott teljesítmény meg január óta kritikán aluli, úgyhogy az a minimum, hogy itt ma lássunk valami szórakoztatót is, és futballra emlékeztető momentumokkal örvendeztessen meg bennünket a csapat.

Újabb hét, újabb kiscsapat elleni csalódás a bajnokságban. Ez pedig immáron ha matematikailag nem is, de minden emberi számítás szerint végleg a BL helyünkbe került. Egy hete még két lehetőségünk is volt alkotni valamit így a szezon végén, két meccs alatt szétesett mindkettő. Fájó, érthetetlen, és nehéz is újat mondani, mert mindenki tisztában van az okokkal és hozzászokott már ehhez sajnos.

Sajnos nem az lett ebből az elődöntőből, amit vártunk, vagy legalábbis reméltünk – hogy még ha esélytelenebbek is vagyunk, két kiegyenlített meccset tudunk játszani, ahol nem vallunk szégyent. A szoros párharc úgy a kezdő sípszóig tartott – bár annyira zavarodottan és félve kezdte a csapat a meccset, hogy lehet ez már előbb eldőlt – utána átrohant rajtunk az Inter, és 15 perc alatt lerendezték a továbbjutás kérdését. Ez van, a poszt ugyan negatív lesz, mert egy ilyen 90 perc után nem lehet másmilyet írni, de legalább tényleg itt voltunk, és egy meccs van még, hogy emelt fővel távozzunk.

Krasnaja kolléga kimondta a jelszót a beharangban, és ez most rendben is volt. Nagyon lelkesedni nem tudok és akarok, mert inkább csak bosszantó, hogy egy rangadót (bár tegyük hozzá, ez a Lazio brutálisan felülteljesít idén, valójában inkább ez a papírforma) ilyen simán és megabiztosan meg tudunk nyerni, miközben a Salernitana, Empoli, Cremonese elleni hazai meccseken el fog úszni a BL hely. Legalább láttunk egy zseniális gólt, kompakt játékot, és szervezettséget, ezekre mind nagy szükség lesz a szezon hátralévő 6 vagy jobb esetben 7 meccsén. Tovább után konstatáljuk, hogy azért nyerni is tudunk néha-néha.

Nem is csak kínos, hanem elképesztően szar is. Már meg sem lepődünk, de újabb kiscsapat a San Siroban, és újabb 90 perces unalmas gyömöszölés – ezúttal még majdnem az 1 pont sem lett meg, úgy 15-ször láttuk már ezt csak ebben a szezonban, mindenki tudta valószínűleg 20 perc után, hogy mi lesz a végkifejlet.  A bajnokságban teljesen értékelhetetlen a szezon második fele (ne feledjük, úgy mentünk neki az új évnek, hogy -5-re feljöttünk a Napolihoz képest, most 22 ponttal vannak előttünk), úgy néz ki BL szereplés sem lesz ebből, az meg egy komolyabb dominót is elindíthat. Pedig ez a mezőny nem olyan ám, hogy itt ne lehetett volna kényelmesen másodiknak lenni, szóval bőven lesz kinek felelősséget vállalnia. Tovább után még rövid feszültséglevezetés.

Újabb rangadó következik – ezúttal a bajnokságban, a top 4 szempontjából kritikus meccs lesz ez., sajnos ilyen helyzetbe hoztuk magunkat, hogy ezt kell írnom, pedig lehetnénk kényelmesen a második helyen csak 3-4 kevésbé elbaszott meccsel. Nem is kell szépíteni, BL menetelés ide vagy oda, itt most eredményt kell produkálni, mert az első négyből kicsúszni nagyon gáz lenne. A csapat adott, általában jól szerepelünk itt, és az ellenfélnél kulcsemberek hiányoznak. Hajtás után rövid beharang, a srácoktól tartalmasabb játékra lesz majd szükség.