Ezt is behúztuk, valahogy, ami lassan a szezon jelszava lehetne. Valahogy nyerünk, valahogy ott vagyunk az első helyen, immáron 3 fordulóval a vége előtt. Érdemtelenségről most persze koránt sem volt szó, teljesen jogos eredmény született, rengeteg helyzetet rontottunk el, nagyon fájó döntetlen lett volna. Valamilyen szinten ez is egy mérföldkő, mert egy ilyen meccsen, ekkora teherrel is volt lélekjelenléte a csapatnak az utolsó percekig. 7 pont kell még, és biztosan célba érünk, a vasárnap délután alapján ez mindenképpen lehetséges.

Római rangadóval futunk neki az utolsó 5 körnek, itt most aztán minden egyértelmű közhelyet leírhatnék, “döntőként kell kezelni minden meccset”, “csak magunkra kell koncentrálni”, “a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtani és senki nem lehet csalódott”, “Kevin Constant a Milan történetének legjobb balhátvédje, szükségünk lenne rá most is”, de ezek mind feleslegesek, úgyis tudjátok ti is. Teher azt gondolom már sokkal kevesebb van a csapaton, nem a mi kezünkben van a dolog, nem számítunk favoritnak egyáltalán, a BL helyhez meg már tényleg csak a matek kell. A Coccolinot helyrerakni persze mindig élmény, nyomjuk meg most is!

Bizony beleszaladtunk egy csúnya pofonba a kupa elődöntő visszavágóján, még akkor is így van ez, ha az eredmény azért nincsen közel sem összhangban a játék képével, ez a 3-0 nem a tavalyi alázós 3-0 volt. Hiába csak a kupa ez – engem például nagyjából hidegen hagy ez a versenysorozat – egy legyintéssel akkor sem lehet ezt elintézni, mégis egy derby volt, ami előtt ráadásul mindenki elmondta, hogy a bajnoki cím szempontjából is komoly hatással bírhat, a lélektani előny így most teljes mértékben a kuzinokhoz került.

Egy különösen hosszúnak tűnő válogatott szünet után visszatérünk az utolsó etapra, listavezetőként, egy várhatóan közel teltházas San Siroba. A BL indulás gyakorlatilag biztosított, de itt most már mindenki kicsit magasabbra néz, és titkon vagy nem titkon hisz a bajnoki címben. Ez a meccs pedig olyan lesz, amin nagyon nem szabad lépést téveszteni, mert várnak ránk még sokkal nehezebb ellenfelek is. 20:45-kor kezdés, a tovább után rövid beharang.

Nem gondoltam volna a szezon előtt, hogy mikor 30-asba lép a fordulók száma, akkor bajnoki reményekkel teli beharangozót lehet majd írni, mégis itt vagyunk. 9 forduló van hátra, minden meccs brutális téttel bír, Szardíniára meg amúgy sem teljes nyugodtsággal utazik az ember, még egy szarabb Cagliari elleni meccsre sem. Ettől függetlenül persze én is, ti is, Pioli is, a játékosok is, na meg mindenki más tudja, ez egy kötelező győzelem itt most, nagy nyomás ide vagy oda. Utolsó meccs a válogatott szünet miatti kis pihenő előtt, magabiztos győzelemmel illene zárni, hogy önbizalommal telve mehessünk bele a végső szakaszba.

Ezúttal sem hengereltünk, viszont otthon tartottunk három elképesztően fontos pontot. Ráadásul egy újabb fiatal csillag van felemelkedőben nálunk, ez a meccs pedig a rossz játék mellett abszolút róla szólt, mert a korábbi nagyszerű védőmunkáját most már góllal is megkoronázta. Így pedig 9 meccsel a vége előtt a forduló eredményeinek köszönhetően hivatalosan is minden tekintetben vezetjük a táblázatot, a szezon előtt kitűzött fő célt – azaz a BL helyet – pedig ha matematikailag még nem is értük el, gyakorlatilag már bebiztosítottuk. Visszafogott öröm, és készülés az utolsó 9 meccsre a tovább után. 

Ez a meccs pont olyan lett, amilyennek krasnaja kolléga várta a beharangozóban, sok szót nem is érdemes vesztegetni rá, na meg nem is igazán lehet miről beszélni. Mindkét csapat padlón gyakorlatilag, ennek megfelelően igazán senki nem akart itt kockáztatni és kikapni, úgyhogy lett egy kocogós 90 perc, néhány izgalmasabb momentummal. Becsületből azért jöjjön egy rövidke összefoglaló, hiszen néhány játékosunkat – szerencsére – meg lehet dicsérni, a mostanában rendszeres problémánk pedig ismét látszott, ezt is meg kell említeni.

A múlt hétvégén még megúsztuk a “tipikus Milan” eredményt és élményt, a szombat esti szenvedés viszont tökéletesen bepótolt minden fájdalmat. Elmentünk a liga (simán) legrosszabb csapatához, és képtelenek voltunk értelmes teljesítményt nyújtani, sőt a végén még az egy pontnak is örülhettünk, majdnem a szezon égése lett az egészből. Brutális hibák, kritikán alul teljesítő húzóemberek, és hát a vasárnapi Inter-Sassuolo meccse eredménye után egy hatalmas elszalasztott lehetőség, így foglalható össze ez a meccs pár szóban, a tovább után azért kicsit hosszabban is megtesszük.

Folytatódik a bajnokság, önbizalommal telve, újra Scudetto reményekkel, visszatérő kulcsjátékossal, egy kiesőjelölt ellen megyünk tovább, a Sampdoria látogat a San Siroba vasárnap kora délután. Matiné, élre ugrási lehetőség, újabb Maignan bravúrok, Tonali dominancia, Leao varázslatok és szexi Giroud gólok, minden idők egyik legrosszabb Milan edzőjének San Siroba történő visszatérésével, hát mi kell még itt ebéd utánra? A 3 pont nyilván, de azért vigyázni kell, a tovább után mondom miért lehet ez egy trap game a semmiből.

Ismét derby februárban, ismét abszolút sorsdöntő meccsként, nem sokkal egy megmagyarázhatatlan Spezia elleni összeesést követően, a bajnoki álmok szétfoszlása közepette. Sok a párhuzam a tavalyi találkozóhoz képest, viszont vannak különbségek is, most sokkal esélytelenebbül állunk ki, legalábbis sokan nem tippelnének ránk, pedig egy valamivel azért gyengébb Inter ellen megyünk. Fel van adva a lecke, menthető még itt az elmúlt két hét kisiklása, de ehhez a szezon legjobb meccsét kell lehozni, itt semmi nem maradhat a tankban.  Szombat, 18:00 (!), San Siro, Derby della Madonnina.