….and another one. Így gyűjtjük a győzelmeket mostanában, szépen rutinból. Hiányzik a csapat 5 legfontosabb játékosából 3? Nem baj, akkor is behúzzuk valahogy, ennek köszönhetően pedig túl a szezon negyedén is még mindig magabiztos előnnyel tartjuk az első helyet. Kis izzadás a meccs végén, rekordöntés, fiatal csillagok, újabb 3 pont.
Tényleg parádé, ami itt megy, én már kb ki is fogytam a jelzőkből a csapatot illetően. Persze, ez most izzadósabb volt az eddigieknél, ahogy azt krasnaja kolléga meg is jósolta a felvezetőben, de ugye az igazán jó csapatok az ilyen meccseket is megnyerik valahogy (ultimate közhely riadó, elnézést). És tegyük hozzá megint csak, mennyire fiatal volt ez a pályára lépő 11: most már 23 év alá is benéztünk átlagéletkorban, Rebic a maga 27 évével már nyugdíjasnak számított a többiek között, talán ez a legdurvább ebben az egészben, hogy ennyire magabiztos tud lenni egy ennyire rutintalan (már aki persze) csapat, ez bizony nem csak olasz szinten egyedülálló teljesítmény. Az ilyen és ehhez hasonló jelenetek pedig azt gondolom jelenleg nem csak a showműsor részei:
Egyébként hogy ne csak ömlengés legyen a poszt, én meccs közben úgy éreztem, hogy bár mezőnyben erősen domináltunk úgy a 10. és a 75. perc között a helyzetek kialakítása elég nyögdécselősen ment, nem volt meg a szokásos átütő erő, főleg a tizenegyesig. Ha viszont szigorúan a számokat nézzük, összehoztunk 2,5 xG-t (1,8 a tizenegyes nélkül), 9 kapuralövésből, tehát ez alapján abszolút korrekt volt a támadójáték, sikerült minőségi lehetőségekhez jutni, nyilván az igazság a kettő között van valahol, mert a center hiánya nagyon meglátszott azért, de mint látható, megdolgoztunk ezért a győzelemért is. Ha már center: Rebic nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy ezen a poszton játsszon, de megint hatalmasat melózott, és adott egy gólpasszt is, szóval valahogy kihozta a (majdnem) maximumot az egészből, tényleg csak az a gól hiányzott már. Pedig adottak voltak a lehetőségek, de ahogy tavasszal és nyáron nem tudott hibázni a kapu előtt, úgy most kicsit kiegyenlítődik a dolog, és az ellentétét éli át.
Két embert emelnék még ki a csapatból (az Elnök Urat csak azért nem, mert az annyira alap, hogy mondani sem kell), egyrészt Hauge megint jól szállt be, a második gól előtt a már lassan szokásosnak mondható módon befelé cselezve megverte a védőjét, majd kiosztott egy tökéletes passzt. Az biztos, hogy ha visszatér Ibra és Leao is, akkor a balszélső poszton a bőség zavarával fog küzdeni Pioli. Másrészt meg Gabbiát kell megemlíteni, aki meglepő magabiztossággal helyettesítette Kjaert, Quagliarellát leradírozta a pályáról, az első félidőben 1-2 kontrát különösen szépen és hatékonyan állított meg.
Ja, és el ne felejtsem, klubrekordot is döntött a csapat, hiszen már zsinórban 30 Serie A meccsen találtunk be a kapuba, ez pedig még soha nem sikerült. Legutóbb pont a Sampdoria ellen idén január 19-én hagytuk el úgy a pályát, hogy senki nem talált be az ellenfél kapujába. Bravó a srácoknak, bravó Piolinak, így kell nyomni továbbra is!