Nincs szebb kifejezés erre a futball szakszótárában, ahogyan angolul mondanák tipikus shithousery volt ez, rettenet gyenge, részben direkt visszafogott játékkal – de ismét egy győzelemmel, méghozzá különösebb izgalmak nélkül. Kell hasonló egy 38 fordulós bajnokságban, pláne az ilyen random pihenés nélküli hétközi alkalmakkor. Jár a dicséret elsősorban OliG-nek, aki (természetesen amellett, hogy ismét kiválóan nézett ki) a San Siroban egy 1994 óta mindössze egyszer látott dolgot vitt véghez, a nagyot melózó Tonalinak, sőt még kedvenc Tatarozónknak is, ma extrát hozott, na ezt nem hittem volna, hogy valaha is le kell írnom. És a legfontosabbak: 9/10, 28/30, 1. hely.

Sok okosat és pozitívat nem lehet mondani erről, de nem is kell szerintem, az önmagában elég, hogy meglett a három pont. Azt ne feledjük, hogy ez a 4. meccsünk volt 11 napon belül, ami brutális terhelés, főleg hogy a csapatból sokan mindegyik alkalommal pályára léptek. Egyszerűen törvényszerű, hogy nincs meg az intenzitás ilyenkor, ez meg egy ilyen középcsapat elleni meccset is nehézzé tesz. Nem véletlen tehát valószínűleg, hogy Stef azt nyilatkozta, nagyon elégedett, ez nekem is elég most. 

Gondolom a második félidős játék is tudatosan volt elég lazára véve, fura mód rengeteg hosszú labdával próbáltunk játszani (sikertelenül), meglehetősen mélyen védekezve, így hogy kibírtuk, teljesen jó döntés volt, mert biztosan sokkal kevesebbet vett ki a játékosokból. Meg hát nem is volt azért annyira veszélyes a Torino, egy nagy ziccerük volt igazából 75. perc körül Sanabria révén, és meg kell adnom Tatának, hogy bravúrt mutatott be, ha tud egy-egy ilyet minden meccsen, már megbocsáthatóbbak a jól ismert hiányosságai. Jó, azért a kis szívroham a végén nem maradt el nálam sem, ha jön az ellenfél kapusa szöglethez, az automatikus PTSD, és baszki tényleg majdnem gólpasszt adott. De gyakorlatilag ennyi, bőven 1-es xG alatt tartottuk őket, nem lehet azt mondani, hogy nem védekeztünk jól. Az meg egyébként meglepően jó érzés, hogy öt olyan cserét tudtunk behozni, akiktől a csapat még jobb is lett papíron, kezd mélysége lenni megint a keretnek így a visszatérésekkel. 

Nagy szó ez a 9 győzelem a 10 meccsből, de most jön három igazán nehéz bajnoki, plusz egy Porto elleni BL meccs, mondanom sem kell, sokkal sokkal jobb játék kell majd, mert ha megnyerni fixen nem is fogjuk mindet, a Serie A veretlenséget jó lenne megtartani.

Punti:

Tatarusanu: Sanyi clean sheet!! És még Széket is kiosztotta egyszer, mi jöhet még? Tizit véd az Inter ellen? 7,0

Calabria: Belesimult a meccsbe, semmi extrát nem hozott pozitív és negatív értelemben sem. 6,0

Tomori: Nagyot ment, még egy-két igen látványos megoldása is volt, az elmúlt pár meccs kisebb megingásai most egyáltalán nem jöttek elő. 7,0

Romagnoli: Egy félidőt játszott, egyrészt a sárga miatt, másrészt meg mert kicsit fájt a combja, reméljük csak elővigyázatosságból lett lecserélve. Mert egyébként igen korrekt volt, a hosszú passzai ültek, Belottit meg egy sárgás belépő kivételével leszedte. 6,5

Kalulu: A bal oldali játék nagyon nem fekszik neki, szenvedett rendesen, Singo többször is megverte, le is kellett hozni a szünetben, mielőtt pirosat kap. 5,5

Tonali: Néha talán kicsit túl sokat akart vállalni, de a meccs egyik legjobbja mindenképp, szokás szerint mindenhol ott volt. Papíron a gólpassz nem az övé, viszont a gól előtti szöglet tőle jött (ismét), ez a megmozdulás meg egyenesen tanári volt. 7,0

Kessié: Pobega az elején egyszer nagyon helyretette egy test a test elleni küzdelemben, aztán összeszedte magát eléggé, komolyat melózott végig, ez már abszolút a tavalyi Keszi. 6,5

Saelemaekers: Kevésbé ideális meccs volt ez neki, mert keveset támadtunk le agresszívan, így a legnagyobb erényét nem kamatoztathatta, az egyik legnagyobb gyengesége meg kijött a kevés lehetőségünknél, az utolsó passzoknál nem igazán tud extrát hozni. 5,5

Krunic: A hétvégén már visszatér Brahim, viszont nem volt ez most rossz Radótól. Gólpassz, volt egy okos és veszélyes fejese ezen kívül is, limitált a csávó – főleg ebben a szerepkörben – de ez a jobb meccsei közé tartozott. 6,5

Leao: Ellentétben vele, mindent elmond, hogy a legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor egy kontránál egyszerűen csak megállt, majd pár másodperc gondolkodás után hanyagul hátrapasszolt. Belefért a gyengébb játék, és neki mindenképpen kell a pihenő, ez látszott. 5,5

Giroud: Ezért hoztuk, sokat érhetnek a hasonló gólok majd a továbbiakban is. Az utóbbi 25 évben Balotelli mellett ő az egyetlen Milan játékos, aki az első három hazai Serie A meccsén gólt lőtt, ez a 4 találat 6 meccsen összességében is rendben van. Lenyűgöző ő sem volt, ilyen nulla csapatjátékkal ez persze nem az ő sara elsősorban. 7,0

Cserék:

Kjaer: Bejött a szünetben, kicsit lemaradt az egy nagy ziccernél, a végén viszont ő tisztázta a kapuból azt a szögletet, a többi rutinmunka. 6,0

Theo: Még egy ilyen szar második félidőben is rögtön látszott mennyire fontos, jó volt látni azt a pár megindulást meg váratlan húzást. És azt se feledjük, hogy védekezésben is sokat hozott, mert Singo mellette már nem ficánkolt, le is cserélték aztán. 6,5

Bakayoko:  Hát ő most sem volt túl biztató, az az igazság, túl könnyen előzték meg a Sanabria helyzetnél, a szokásos sárgáját meg benyelte megint. 5,5

Bennacer: Szokatlan módon a beállása után 10-es poszton játszott abban a szűk fél órában, ahol egyébként még előttünk az Empoliban többször is szerepelt. Hozott egy kis stabilitást, majdnem volt egy nagy helyzete is, a minimum megvolt. 6,0