Még akkor is, ha semmi értelme és nem is reális. Nem tudok úgy posztot írni, hogy ne mi nyerjünk. Igenis nyerjünk! Hét meccse nyeretlenek vagyunk a BL-ben, ez mégis mi??? El se hiszem, hogy ez a Milannal előfordulhat. Csórókoporsó, bánatkutya, csicskagyász — egyik se mi vagyunk, engedjük el. Ráadásul, ezek ellen még ment is a játék az odavágón. Azóta ez persze kellően kontextusba került, egy leprás kancsal Porto oda-vissza letolt minket a pályáról, de ez most mindegy. Igenis jó lenne nyerni, jó lenne Milan-gólokat látni, visszavágni ennek a szimpatikus és patinás ellenfélnek. Meg különben is, még sajog a szombat esti koki helye, az igazi gyógyírt csak Rafaelló-lazázásokban meg Ibra-alázásásokban mérik. Hajtás után nagyon röviden megágyazunk egy vagány partinak.
Szóval, van megint ez az Atletico Madrid, a mostanában egyre színvonalasabb spanyol bajnokság tündöklő kirakatcsapata, mi az hogy, egyenesen címvédője. Természetesen sokszoros BL/BEK-győztes is, a XVII. században mindent vittek. Aha, aztafaszt, a jó öreg Zlatyó már akkor is kettesével vágta a Cagliariknak, amikor odaát a jóvágású Simeone úr elődei még kardfogú tigris képében riogatták az előembereket. Nehéz tisztelni őket, és ezt az első meccs sem könnyíti meg, tudjuk miért. Mindeközben az igazi motiváció náluk lesz, ők még tényleg továbbmehetnek. Mi pedig leginkább kelet-európai kalandokra nyerhetünk jegyet, ha nagyon ugrálunk. Az meg kinek hiányozna, ugye.
Tovább tart az ostromállapot, most éppen Zsuzsi, Anti, Dávidka és persze Miki fognak hiányozni a legerősebb kezdőnkből. Botrány, ami itt megy, amióta az eszemet tudom, a fél keret le van rohadva, teljesen mindegy, hogy öregek a játékosok vagy fiatalok, ki az edző, kik a vezetők, esik vagy süt, fúj vagy szakad. A Viola ellen erősen szétszórt, dekoncentrált teljesítménnyel sikerült előrukkolni, meglátjuk, mire elég a 3 nap pihi. Ha azt lehetne mondani valamikor, hogy oké, innentől ezt engedjük el, és foggal-körömmel menjünk rá a bajnokságra, az most lenne. De hát nem lehet. Ez a Milan, ez a Bajnokok Ligája, menni kell előre, még akkor is, amikor már baromi nehéz elhinni. Meglátjuk. Egy biztos, egy lélektelen, beleszarós színtelen-szagtalan papírforma vereség fájna, nagyon fájna.
Ki más védene, mint Tatarozó Sándor? Még nem múltak el a mézeshetek, nincs itt semmi baj, csak valaki készítsen be neki 2-15 tüskét a kapuba, legyen elég bátor, ha ki kell merészkedni az ötösön kívülre. A belső védő páros előtte Roma és Szék lesznek — hiányozni fog Zsuzsi passzjátéka, labdabiztossága. A balon Theo mutathatja meg, hogy mivel tudta beverekedni magát a francia válogatott kezdőjébe — nem az elmúlt hetek teljesítményével. Jobbon Anulu hozhatja magát. Sok variációs lehetőség nincs, Balogh-Tóth ad még opciót — Stef, úgy tűnik, nem kíván élni a lehetőséggel, és ezt meg lehet érteni. Idő és jó lesz. A középpályára Keszit és Tonhalat mondják, de Bence is képbe kerülhet, bármikor. Fajsz van még, erősen formán kívül, őt nem ártana valamikor felhozni. Elöl lesz nekünk Dikazunk, mostanában nem váltotta meg a világot, lesz még egy ereje határán lévő Rafaellónk és egy Szélénk, aki egyébként elvégzi a mezőnymunkáját, támadásban meg nagyon keveset tud hozzátenni — szurkoljunk neki, ez a legtöbb, amit tehetünk. Messi egyébként bevethető, vele akár meg is viccelhetjük a hazaiakat, rá aligha készülnek. És persze a Jolly Joker Radó. Prima puntában elosztja egymás között a két nagy öreg, Zlatyót jósolják a kezdőbe, óriási lesz, ha ezt is letolja, hihetetlen és utánozhatatlan figura, annyi szent. Zsír is elő fog kerülni, az fix, Kispállal lehet még megpróbálni zenélni, és ennyi.
Gyertek majd, forzázzunk ki egy jegyet Tiraspolba a kummantmezőben!!!
Tipp: Atletico 2-3 Milan, Anulu <3