Emberek, odapiszkáltunk bizony! És megérdemeltük. Nagyon. Nem volt szép a meccs, de elsősorban nem miattunk, az ellenfél egyszerűen nem is akart focizni, amit bár Simeone Atléticojától persze megszokhattunk, ez még így is meredek volt hazai pályán egy sorsdöntő meccsen, egy kategóriákkal rosszabb kerettel rendelkező csapat ellen. A mieink pedig megvillantották azt a bizonyos BL DNS-t – vagy hogy is mondta Galliani anno – az elejétől fogva hittek benne, nem brillíroztunk ugyan, viszont irányítottuk a játékot végig, az utolsó 20-25 percre pedig a nagyobb helyzetek is elkezdtek érkezni, hogy aztán jöjjön az a fickó, aki 4 éve még a Serie D-ben (futárkodás mellett), tavaly meg a sima kieső Crotonéban nyomta, most pedig 30 évesen élete első BL meccsén elképesztően fontos győztes gólt lőjön. Parádé, elképesztő sztori, és életben vagyunk, tovább lehet jutni a csoportból, az összefoglalóból az is kiderül, pontosan mi kell ehhez.

Elképesztő szíve van ennek a csapatnak, és ezt most is bizonyították, a hétvégi firenzei égés meg a gyakorlatilag biztosnak vett BL kiesés után a most már szinte mondhatni megszokott módon felálltunk a padlóról. Nem volt egy katartikus élmény a meccs, mert tényleg annyira unalmas volt az egész, ettől függetlenül annál a Messi gólnál én őrjöngtem, rég esett Milan gól ennyire jól, pedig az utóbbi másfél szezonban szerencsére már sokkal jobban el vagyunk kényeztetve, mint előtte évekig. A tényeket meg ízlelgessük: 8 év után végre újra BL meccset nyertünk, az undorítóan elcsalt első meccset megbosszultuk, ráadásul egy olyan ember góljával, akinek a sztorija filmbe illő, 8 éve érkezett Olaszországba, 4 éve még hűtőket szállított ki az amatőr focizás mellett, folyamatosan jött felfelé, ez volt az első kapuralövése Milan mezben, abban a meghatódott gólörömben egyszerűen minden benne volt, Zlatant is ritkán látni ennyire büszkének, mint azokban a pillanatokban. 

És megint ne feledjük, hogy csináltuk ezt az egészet: a sérülésekből már úgy tűnt kezdtünk kilábalni a válogatott szünet előtt, mostanra viszont megint ott tartottunk, hogy hiányzott a kezdő kapusunk, a legjobb hátvédünk és a legjobb csatárunk is, és akkor Calabriát meg Rebicet még nem is említettem. De ez sem számított, Stef benyomta a szokásos játékot, Simeone meg kellemesen asszisztált ehhez, úgy tűnik ő lemaradt arról, hogy amúgy mi a komoly letámadás ellen hajlamosak vagyunk szenvedni, köszönjük neki.

Az első félidőről igazából nincs mit mondani, sokat birtokoltuk a labdát, volt egy-két veszélyesebb akciónk, igazán nagy ziccerünk nem, Sanyi hátul meg gyakorlatilag unatkozott. Leginkább az volt izgalmas, hogy Giroud vajon kiállítattja-e magát, miután kapott egy (egyébként nem jogos) sárgát volt egy-két veszélyes belépője, amikre persze rá is játszottak a védők rendszeresen. A szünet után nagyjából továbbra is így nézett ki a dolog, kicsit erősítettek a hazaiak, egy pár percig úgy nézett ki még talán focizni is akarnak – hát nem – volt pár veszélyes lövésük. A dolgok a 65. perc körül kezdtek megváltozni, a cseréknek köszönhetően. Kicsit át is szerveződött a csapat, Széle átjött a baloldalra (ahol egyébként meglepően jól nyomta), Messi a jobbon kavargatott, Brahim pedig középen. Jóval veszélyesebbé váltunk egy pár perc elteltével, amin persze az is segített, hogy Ibra sokkal jobb OliG-nél a kombinatív játékban, nagyon jól nézett ki ez a négyes elöl, akkor is amikor Bennacer váltotta Díazt. A többit pedig láttátok: egy hátul majdnem eladott labda után végigvittünk egy gyönyörű gyors támadást, Messias, Theo és Kessié játszottak össze, tökéletes (és egyébként nem egyszerű) passzokkal, vezetünk is, a legjobbkor, így már nem volt ideje regálni az ellenfélnek. Jó, az egyetlen nagy ziccerük még ezután következett, de Tatarozó Sanyi előhúzta újra a szuperképességét, és gyönyörűen tolta mellé szemmel a labdát, ebben hatalmas klasszis az öreg.

Behúztuk, így életben maradtunk tehát, jelenleg így áll a csoport:

Harmadikak vagyunk, mivel idén már az idegenben lőtt gólok nem számítanak, tehát az egymás elleni eredmény azonos az Atléticoval, így pedig a gólkülönbség számít, ami nekünk jobb egy góllal. Az utolsó fordulóban tehát egy dolog mindenképp szükséges: megverni a Liverpoolt. Mi sem egyszerűbb, hiszen eddig pusztítóan jók idén, annyiban bízhatunk, hogy pihentetnek majd, a hazai pálya meg nekünk nagy lökést adhat. Ha ez megvan, akkor az már tuti, hogy játszanánk tavasszal, kérdés hogy az EL-ben vagy a BL-ben. Utóbbihoz az kell, hogy a Porto ne nyerjen semmiképp értelemszerűen, a döntetlen lenne tökéletes nekünk a másik meccsen. Ha viszont a Madrid nyer, akkor a lényeg az, hogy olyan különbséggel tegyék, mint mi, magyarul ha 1 góllal verik a Portot, akkor mi fixen továbbmegyünk egy győzelemmel. Ha több góllal nyernek és mi is, ott már lehetnek trükkösebb esetek, például egy 3-1 és 4-1 esetén mindkét csapat 8-8-as gólkülönbséggel állna, ezekbe most ne menjünk bele, mert túl sok variáció van. A lényeg annyi mindenesetre: van esély, nem is kevés, könnyű persze nem lesz, és nem csak a saját kezünkben van a sorsunk, de ha a sorsolás után valaki azt mondja nekem, hogy az utolsó forduló előtt még versenyben leszünk a továbbjutásért, aláírom, az fix. Két hét van rákészülni, addig pörög a bajnokság is bőven, 3 meccset kéne lehozni.

Punti:

Tatarusanu: Ismét megbízható volt, fogta amit kellett, és ugye a szembravúr is jött. Ez a második clean sheetje, mióta bekerült a kezdőbe, legutóbb 1 hónapja a Torino ellen sikerült a dolog. 6,5

Kalulu: Az a legjobb, hogy már meg sem kell lepődnünk azon, hogy megint teljesen korrekten lehozott egy nagyobb meccset, szépen belenőtt a szerepbe. 6,5

Kjaer: Parádés volt mindkét belső védőnk, ami Tomori hiányában nagy fegyvertény. Szék szokásosan vezér volt, és remekül olvasta a játékot, akér fel kellett épp lépni labdát szerezni, akár biztosítani valaki helyett. 7,5

Romagnoli: A Capitano formája idénre jelentősen javult, és most egy nagy meccsen is megmutatta, lehet rá számítani. Sorra nyerte a párharcokat, jól helyezkedett és a passzai is ültek. Egyedül a végén a nagy Cunha helyzetnél talán ő (is) kicsit elaludt, de ez elnézhető 90 perc kőkemény meló után. 7,5

Theo: Klasszik Theo meccs, rengeteget tett hozzá a támadójátékhoz, és külön dicséret, hogy bár fújolta a közönség és az ellenfélnél is többen látványosan utaztak rá, nem veszítette el a fejét. 7,0

Tonali: A jól megszokott kiváló teljesítmény, uralták a meccset középen Keszivel, a kiváló passzjátékát is megvillantotta a meccsen. 7,0

Kessié: Nincs mese, a meccs embere, és nem kis különbséggel. Már a mezőnymunkával is kiérdemelte ezt, aztán az a gólpassz… Írd alá, Franck, kérlek! 8,0

Saelemaekers: Sok kritikát kap, most viszont egy szavunk nem lehet, szerintem kiváló meccset hozott, amikor átkerült balra, akkor nagy szerepet vállalt a kialakított helyzetekben is, nálam a csapat egyik legjobbja tegnapról. 7,5

Díaz: Faragták rendesen, és bár nagy helyzeteket nem alakított ki, nagyon hasznos volt, ez már hasonlított a covid előtti formájára. 7,0

Krunic: Nem hálás feladat Leao helyett beugrani, és nyilván Radótól nem is várható el ugyanaz a teljesítmény. Szürke volt, de nagy hibákat nem vétett, és a jó csapatjátékhoz ő is kellett. 6,5

Giroud: Ahogy már fent írtam, a tűzzel játszott, nem volt ez jó meccs tőle. Sajnos meg is sérült, ha ő is off 2022-ig, akkor Zlatanra nagy teher kerül. 6,0

Cserék:

Bakayoko: A beállása után megint rögtön beszedett egy hülye sárgát, ezt el kéne már engednie. Azon kívül amúgy jó volt, az eddigi legjobb teljesítménye, azt a ziccert mondjuk illett volna eltenni. 6,5

Florenzi: Rá is igaz, hogy most tűnt a leghasznosabbnak, hátul volt egy-két nagyon okos és hasznos megmozdulása. 6,5

Messias:  Álomszerű bemutatkozás a BL-ben, próbált kreatív lenni, bedobni a cseleket, a gólja meg tökéletes munka, a félpályán még ő tette ki Theonak két testcsel után, aztán ment tovább az akcióval, ahogy kell. Szerintem mindenki nagyon szurkol ennek a palinak, ne kiabáljuk el, mert csak egy meccs, de Maldini lehet megint megcsinálta? 8,0

Ibra: Jól szállt be, egyértelműen sokat dobott a csapat játékán. Volt egy ziccere (ahol Oblak brutálisat védett), egy kiharcolt tizenegyese is, csak az a baj, hogy mindkettőnél szokás szerint nem bírt magával, és lesen volt. 7,0

Bennacer: Ismét 10-es posztra cserélte be Stef, és egyre magabiztosabban mozog ott, a szokásos erényeit most is hozta. 6,5