Bajtársak, ha még emlékeztek, még tavaly, 22-én este volt egy jóféle toszkán kiruccanásunk, arról még nem írtunk volt itten a blogon. Amúgy boldog karácsonyt minden kedves kummanttársnak, olvasónak, akkor szép az ünnep, ha ég az a gyomor!!! Az ünnepi hangulat fokozásához a fenti – egyébként milánói – Betlehem tud hozzájárulni, akinek nem elég, büntessen le még 2-15 lédig szaloncukrot. Hajtás után forgó bejglivel hipnotizálunk.

Na, az úgy volt, hogy egy igazi gyászmenet végén, a legszerencsésebb hétközi időpontban sikerült megérkeznünk Empoliba, az élmezőny rémeihez. Ehhez képest egészen jól sikerült a kis kaland, nehéz kezdés után a második félidőben különösebb feszülések nélkül sikerült elhozni a 3 pontot. Persze, azt azért érezhettük, hogy megjött nekünk a jó öreg Babbo Natale, és tök mindegy volt, hogy mennyire szedett szét minket a hazai társulat, ezt csak mi nyerhettük meg. Lehet, visszakaptunk valamit úgy életműdíj-jelleggel, na meg persze a kékek sem véletlenül vannak a tabellán ott, ahol. Nem is lett volna semmi baj a megannyi esetlegességgel meg kevéssé dicső pillanattal, ha egy méltó eredménysorozattal a hátunk mögött mutatjuk be ezeket, mindenki legyint és el is felejt. De ha már így alakult, lássuk meg azt is, 42 ponttal zártuk az andantét, csak eggyel kevesebbel, mint tavaly, és még a méretes leolvadás ellenére is tekintélyes 8 egységgel megyünk az uccsó BL-helyre pályázó (?) plusvalenza bajnokok előtt. Az meg, hogy folyton folyvást kibukik, a szezon előtt megfogalmazott aggodalmak megalapozottak voltak, nem akkora borzalom, nyit a téli piac, itt a lehetőség az erősítésre. Az, hogy Keszi ennyire apatikusan nyugtázza a dupláját, sok bíztatót nem vetít előre vele kapcsolatban, az meg, hogy Fajsz még mindig a Vasasban érzi magát, csak emeli a kényelmi szintet, és persze azt is megcsodálhattuk, mit ér az 2021-ben, amikor egy csapat B-terve annyiból áll, hogy baszd fel a nagy öreg Zlatyóra, majd megoldja. De ha már összecsencseltünk 20 milcsi egyszeri nyereséget a Casa Milanon, csak sikerül már egy szemmel is látható mercatót levágni januárban.

Lényeg a lényeg, féltávnál a helyünkön vagyunk, remélhetőleg az összes gondunk kint az asztalon, ez azért rendben van, azt gondolom.

Na, a végére az alábbit ajándékozom a tisztelt egybegyűlteknek, igaz, hogy nem mai darab, de senki sem tudja, Muntari hány éves, ő egy igazi kortalan nagy bajnok, fogadjátok sok szeretvel és könnyekvel. Akinek esetleg megvan, mi jót csinál Essien, Bertók vagy Urby, ne adj Isten Boris, ne fogja vissza magát!!!