Pajtások, ez most az a meccs, amit tényleg nagyon be kellene húzni a BL-csoportkörben. A negyedik kalapos ellenfelet fogadjuk otthon, és különben is, utoljára 2013-ban nyertünk a San Siróban ebben a sorozatban. Bár az oddsok nagyon alacsonyan szállnak, nekünk itt, de főleg inkább a srácoknak ott, észnél kell lenniük, ugyanis elmúltak már azok az idők, amikor egy hasonló kaliber ellen csak a gála mérete volt a kérdés. A horvátok amúgy is megmutatták az előző körben, hogy ütőképesek, nem szabad őket félvállról venni, és különben is, láttuk, melyik arcát mutatta a csapat ezeken a hétköziken az elmúlt időszakban. Óvatosan, derűsen és bizakodva megyünk tovább hajtás után.
Mit az, ami fontos ezekről a horvátokról? Kevés szomszédos nép van, amelyre nem létezik régies magyar elnevezés, vagy legalábbis nem tudok róla, gondolom ez most mindenkit érdekelt. Hasonlóak, mint a múlt heti sóváriak, utánpótlás-nevelésre, fiatal játékosok képzésére és értékesítésére vannak ráállva, plusz klasszikus belorusz uralmi viszonyokat honosítottak meg a helyi bajnokságukban, csak egy polccal lejjebb, a horvát piac mégis kisebb, mint az osztrák. Mostanában túl sokat nem is szerepeltek a BL-ben, mert megesik bizony, hogy akár a Sheriff vagy éppen a Fratyi kicsapja őket a seli uccsó körében. Most épp meg tudták ugrani ezt a lécet, mert lenyomták a nagy Bodót, Glimt barátait, a mi kis Nils Holgerssonunk őshazáját, na meg a fővárosiak rémeit. Inkább az EL-ben szoktak vitézkedni, a különféle osztrák csapatokat lenyomják a csoportban, az angolokkal kiegyeznek, aztán tovább is mennek. 20/21-ben a negyeddöntőig mentek, nyilván Emery Villarealja azért már sok volt nekik. Azért még előttünk vannak az UEFA-koefficiens listán, és gyakrabban nyernek otthon BL-meccset, mint mi, szóval nem az észt bronzérmes érkezik a San Siróba. Az meg, hogy a Chelsea-t elkapták otthon, az egy dolog, komoly kis stadionjuk van fanatikus szurkolókkal, az angolok meg éppen sebezhetőek voltak, mondjuk ezt. Ettől még 6-szor annyit ér a keretünk, ha a két csapatból kéne kirakni egyet, minden posztot hoznánk. Persze ehhez az is kell, hogy nincsen „hivatalosan” jobbszellőjük, az egyébként azt a szerepet betöltő Orsic inkább valami jobb oldali árnyékék szerepet tölt be.
Ami a mieinket illeti, Stef elmondta, hogy Zsír örül neki, hogy mindig játszhat, azért ez nagy szerencse, nem kis könnyebbség így, nem biztos, hogy az volt az A-terv, amit most látunk prima puntában. Rafa meg szó szerint kiollózta magát a kukásderbyről, ezért most megtolhatja egy kicsit bátrabban. Dél-Korea pihenőt kap, nem is árt neki, nézzünk meg helyette egy jó szucsányi oláh forgatóst, akarom mondani Brahiminho nagymestert! Stef is érzi, hogy ez egy fontos meccs, bár azt is hozzátette, hogy nem ezen múlik a világ. Azért az erősen kellemetlen lenne, ha erre most nem mennénk rá keményen. Figyelni kéne persze már fél szemmel a vasárnap esti rangadóra is, de hát nem lehet egyszerre mindent, én lennék a legjobban meglepődve, ha behúznánk mindkettőt. Azt nem mondtam még, hogy Szélest mondják a favoritnak az ifjú Werther szenvedései előtt, egymás után lövik a meccseket megdöntő gólokat, atombomba ez a jobbszél, na. Minden egyéb poszton meg azt láthatjátok, akiket egyébként is várnátok. Jó lenne azt látni, hogy az elejétől kezdve nyomás alatt tartjuk a vendégeket, és megnyomunk egy egész félidőt ― ebben az esetben sok izgalomra nem kellene számítanunk, más esetben viszont még izzadhatunk is. Korán van a kezdés, 3/4 7-kor, be ne aludjatok, forzázásra fel a kummantmezőben!!!
Tipp: Milan 5-1 Dinamo Zagabria (Brahi 2, Széles 2, Messi)