Szart eszünk szarral # Milan 2-5 Sassuolo

Pajtások, kiélveztük a jót, most pedig csúnyán megfizetünk érte. Egy laza ötöst cumiztunk a 17. helyezett fűnyírós brigádtól, és az a „szép” benne, hogy olyan nagyon nem is volt hova dobálni magunkat tőle. Az a baj, drága Pista bátyám, hogy lehet, hogy nem is sejtetted, hogy a lószarba is bele tud ám törni az orrunk, ha fagyott. Jó lenne már feltápászkodni, letörölni a képünkről az alvadt vérrel kevert krémes-habos Kincsem-elixírt, sóval meg pálinkával lefertőtleníteni, káromkodni egyet de istenigazából, és a sarkunkra állni, mert kezd baj lenni. Hajtás után semmi olyat nem tudok hozzátenni, ami ne hangzott volna el korábban, ezért aki nem kattintana, itt a lényeg: BASSZAMEG!!!

HOL A CSAPAT

Azt előre el szeretném mondani, hogy nem láttam a meccset, viszont végigolvastam a kummantszekciót, szóval igazából láttam. Meg hozzánéztem még egy 20 perces összefoglalót, de azt kár volt. Szóval, menjetek inkább Márianosztrára, közel van Pesthez, a kilátás meseszerű, útközben jókedélyű társaságokkal válthattok pár víg szót, a végén pedig fillérekért megkávézhattok a presszóban. Menjetek, minél hamarabb, ha ne adj Isten egyszer hivatalos és tartós ügyetek lesz ott — ezt ki tudná előre megmondani — akkor legalább tudjátok, hogy milyen szép helyen is vagytok!

Szóval, ott tartunk, hogy a tavalyi bravúros bajnoki cím megszerzése után egyre megalázóbb sallerekbe nézünk bele. Olasz bajnoki címvédő nem kaphat ki egymás után 3-4-5 gólokkal, ez szégyenteljes és megengedhetetlen. Pioli csapata a tavalyi jugoszláv partizánosztagokra hajazó eszmei egység, együtt lángolás és legyőzhetetlen csapatszellem bemutatása után különös hajlamot mutat nemcsak arra, hogy teljesen szétessen és apró elemeire hulljon, de arra is, hogy mindezt látványosan, vérciki, égő módon tegye, bajnokcsapatunkat közröhej tárgyává süllyesztő, végtelenül szánalmas „teljesítményekkel” a sárba züllessze magát, és röpke hetek alatt elégesse azt a bizalmi tőkét, szurkolói támogatást, amiért évekig dolgozott, és amit előtte olyan sok kezdeményezés a banter érában nem kapott, és nem is érdemelt meg.

Gyerekek, mindenki tudja, hogy a San Siro anno simán kifütyülte Ancelotti BL-győztes csapatait is, ha nem ment a szekér. Baromi nehezen jött össze újra ez a támogatás, ezek a koreók, ennyi ember. És amikor a Sassuolo 5-1-es vezetésénél tömegesen indulnak haza a szurkolók, akkor az nagyon fáj.

Pioli-átok igenis létezik, de ez nem végzet.

Ez nem olyan, mint a népmese, amikor 3 fiú indul el a szülői házból, és úgyis tudod előre, hogy az első kettő el fogja baszni. Változni, újragondolni 57 évesen is lehet. Szerencsére nem vagyok még annyi, de majd idejekorán, ha megadja a Jóisten, akkor emlékeztetem majd magam erre.

Stef ugyanaz a makacs fantaszta, mint Guardiola vagy éppen Zeman. És sajnos ugyanúgy haragszik a világra, ha az nem úgy működik, ahogy szeretné. És ez nincs rendben. Zéró rugalmasság, alkalmazkodókészség. Persze, ne legyen Max Allegri, aki csak megúszni akarja a meccseket, és úgy igazán semmit sem gondol a játékról, vagy ha mégis, akkor azt nagyon jól titkolja. De ez a túltolt önmegvalósítás, ez a totális merevség csak bukáshoz vezethet. Már a Lazio előtt is mélyen voltunk, és lehetett tudni, hogy a kékek középpályájás tridentéjét nem lehet Brahim Diazzal tartani, de persze, hogy nem változtatott. Ha kiesik Theo, akkor képes betolni a helyére Ködhomályt, aki ugyan tényleg nem rosszabb, mint a másik oldalon, csak az a baj, hogy ha akarna, se tudna.

Stef és a „broken team” kifejezése olyan elválaszthatatlan már, mint Stan és Pan. De vannak fokozatok, vannak élethelyzetek és vannak formák. És van, ami belefér, és van, ami már kiállhatatlanul otromba.

Sanyi egy cukorfalat, és nem tudom nem imádni, és igenis ott leszek a Tatár-mezemben a kocsmában 10-én este, de ettől még ő pont az, aki, nem tud többet. Ha meg kell fogni Lautaro tizijét a derbyn, akkor ő az én emberem. De ettől még tök gáz, ha neki kell védeni az olasz bajnok kapuját hónapokon keresztül. Vagy ha muszáj, akkor sajnos az van, hogy nem tudja kiváltani egy az egyben Mike Maignant. Annak az embernek olyan karizmája van, hogy amikor megláttam a lelátón, valami top-top kickbox-világbajnoknak vagy top-top vip-vip filmsztárnak néztem. Na most, szegény Sanyi nem tehet róla, hogy ő nem tudja úgy elvezényelni ezt a védelmet, ahogy Csodálatos Miklós, és szépen össze is roppant az elvárás súlya alatt. Egy sokkal zártabb, mélyebb, fegyelmezettebb védekezés mellett lenne ő használható, de az, hogy sok lövést kap és dinamikus (lenne) a játék, az nem neki van kitalálva.

A védelem csicskagyász, fejetlen csirke módjára lődörögnek az olasz bajnok hátvédek. A két szélén jobbra-balra kerülgetnek, középen meg … inkább hagyjuk is. A támadójáték, ha nyomokban is, de létezik, gólt azért tudunk még lőni, ha nem is annyit, mint kéne. A gesztusok, tekintetek sok mindent elmondanak. Zsír tavaly akkora harcos volt, hogy egymaga legyőzte volna a törököket Mohácsnál, mostanra megfásult és belekeseredett. Rafaelló, így nem tudom, hogy fog hosszabbítani.

Hol vagy, veterán bajnok? Ibra beszédét hallgatva még tavaly az ünnepléskor, úgy éreztem, túlexponálja magát a nagyorrú bosnyákviking, de most már nagyon is lehetségesnek tartom, hogy tényleg ő volt az igazi szellemi vezér az öltőzőben.

A vezetőség nem gőzöl be, nem kapkod, nem kezd el vakarózni, itt van egy lefektetett stratégia, ami mentén haladunk. Legfeljebb felhúzzák a szemöldöküket, ha már megint kikapunk, de ha a válság mélypontján is még teljesen elérhető közelségben marad az utolsó BL-hely, akkor olyan kurva nagy beavatkozásra kár tőlük számítani. Fiatalokat veszünk jutányosan, és alacsony költségvetéssel próbálunk meg ellavírozni, meg kiizzadni egy új stadiont. Ez teljesen érthető, csak lehet, dobna a dolgokon, ha idehoznának egy bizonyított, rutinos, akárcsak liga szinten menő játékost. Vagy ha odatolnának Rafa elé egy olyan szerzit, amit nem tud nem aláírni.

Maldini bajnok volt 1996-ban, aztán egy évre rá meg tizenegyedik. Csak tudja már, merről fúj a szél. Legalábbis nagyon remélem.

Sacchi szerint ez már nem „csapat”. Sokan mondtátok, és nagyon igazatok van benne, hogy az nem lehet jó üzenet, és rohadt káros a csapategységre nézve, ha következmények nélkül lehet vállalhatatlanul játszani, hibát hibára halmozni heteken keresztül. Stef mindig elmondta a sérüléshullámok idején, hogy neki huszoniksz játékosa van, és mindenkit jónak tart, és képesnek arra, hogy betegye a kezdőbe. Csak lózung lett volna, kommunikációs fogás? Közhelyesebbnél közhelyesebb költői kérdések jutnak eszembe, ezektől most megkímélek mindenkit.

Többekkel itt most meg kéne itatni kurva sok bort, mert egyszerűen képtelenek teljesíteni. Itt most nincs pótolhatatlan ember. Hogy Mirante egy vicc? Lehet, de valami biztos elakadna az apatestében. Vagy itt van Vaskéz, az Ollókezű Edward, ha más nem, kilyuggatná az összes labdát, és nem kéne 98 percig nézni ezt a fost. És próbáljuk meg először kicsiben, legyenek kis céljaink. Például, ha mienk volt a kezdőrúgás, akkor a 17. másodpercben ne legyen már a 17. helyezett a 17-esünkön belül. Mert ez valami gyomorforgató módon tré.

Jönnek a kuzinok, és nem tudom, mi a fasz lesz, de ne kapjunk már egy hatost, a büdösúristenit!!!

Valentin-nap még odébb van, én érzem, hogy meglesz az a túrós fagyi a Bundás Tóninak!