A nap találós kérdése: ki nem intett be Sanyinak?
Mi volt ez az egész első félidő?
Az az igazság, hogy már előre kifordult béllel ültem le a képernyő elé, mert ez a 3-5-2 valami elképesztően elkeserítően nézett ki, mindezt olyan csemegékkel súlyosbítva, mint Kalitka a háromfős védelemben, teszkós Messiás mezzalában és egy hárborzongató Zsíros-Origagyi-csatárduó. És való igaz, egy utolsó szar felállás volt ez, de meg kell követnem Stefet, mert azt gondolom, hogy jót húzott, és ez akkor is igaz, ha részleteiben bőven volt itt kritizálható is — tudom, most kurva nagyot sikerült mondanom, de hát ez van, ha értenék valamihez, akkor én lennék a jobbszélső a Milanban.
Kezdjük ott, hogy az Inter elmúlt havi rangadós formája lebilincselő, leverték a szupercsapat Napolit, Pehelymackó éledező bitangjait és még a kutyaszaros Juventust is, bár ez utóbbi nem túl nagy szó önmagában. Mégis, ha jól tudom, gólt sem kaptak ezeken a meccseken. Ja, minket és megtoltak egy laza hármassal egy pár hete, nehéz ezeket észben tartani.
Ezzel szemben mi komplett vesszőfutást mutatunk be, azon a bizonyos 0-3-on kívül van egy árva 2-2-nk a farkasokkal meg egy megalázó 0-4-ünk a Coccolinótól. Amúgy segítsen már ki valaki, nekünk hogy lehet egyáltalán rangadónk a fővárosi csapatokkal?! Rég el van ez már baszva.
Szóval, itt bizony benne volt a képben, hogy sikerül beleszaladni egy olyan szégyenteljes, megsemmisítő zakóba, amit aztán 20 évig emlegetnek a holló kutyák.
Elkerültük. Kell neki örülni? Nem, egyáltalán nem kell, de elkerültük.
Én amire emlékszem, az a 6-0. Comandini 2, Sevcsenko 2, Giunti, Serginho. És ez így is marad, új mementó nem született. Ezt a sovány 1-0-át, amit akár el is balfaszoskodhattak volna a végén, na ezt ugyan a merev állapotban is 2.8 centiméter hosszú csoffadt kis mütyülőjükre húzhatják, és majd rázhatja a kutyák réme sunyiszemű alattomos török sintér az ökleit, ha ezzel érnek be a Napoli mögött 26 ponttal a második helyen.
Szóval, ha azt akarta Stef, hogy ne legyünk kimérve kilóra, akkor végre belátta, hogy bassza meg, amit kitalált, ami a rögeszméje, az már a papírról is leolvad, és sehogy sem áll meg a lábán. Vissza kell térni a kályhához, először legyen rendben a védekezés, ne kelljen folyamatosan közepet kezdeni. És ha egy veterán iszákos vonalkapusod van, akkor mélyen kell védekezni, és ha nem a világ faszán lófrálnak a középpályásaid, akkor még lehet, hogy védeni is fog. (Ja, egyébként védett is.)
Szóval, letükrözte a kuzinok 3-5-2-jét, aztán behúzott füllel és farokkal vártuk az ütéseket. Rafa nem kezdett? Azt lehetett tudni, hogy ha az elejét megnyomják a kuzinok —márpedig mindig megnyomják — akkor úgyis csak kergetni fogjuk a labdát. Rafa híresen önfeláldozó védekező sprintjeit, bevetődéseit, becsúszásait meg ismeri már mindenki. Nyilván több értelme volt behozni a második felesre, amikor az Inter visszavesz. Bejött? Nem. De a lehetőség ott volt, csak Zsír meglepődött, hogy 1 hónap után újra ziccerben találta magát. Kár.
Mi a túrós faszt keresett PizzaManó mezzalaban? Valszeg az volt a nagy ötlet, hogy ha labdát szerez, akkor jobban tudja tartani, forogni vele, vezetni, mint mondjuk Bodega, aki nagyon fancy öltönyben és hipszter szecsóban a meccs előtt, csak nem tudom, mi a foglalkozása azon túlmenően, hogy olasz. Kurva nagy ötlet volt, ja. Sorolom akkor, hogy a két középpályás-tridentének mennyi labdaérintése volt:
Barella 89, Kebab 77, Mikitarján 59
Tonhal 39, Radó 40, Messi 17
Ja, szörnyen alárendelt szerepben nyomoztuk a labdát, kaput nem sikerült találjunk egész meccsen. A cserék után, Rafa és Brahim beállásával már legalább szórványos riadalmat tudtunk kelteni a kuzinok térfelén, bár a 2-0 oda lényegesen közelebb volt. Csáó gyerek egyébként vagy 30 percet játszott eddig összesen, de így is leszedte a Lukaku névre hallgató pusztító létformát a pályáról. Na!
Mit mondjak még? Láthatóan mélyponton a morál, és ezt önmaga Stef nem oldja meg. Ide kell Maldini. Remélem, Ő rendet tud tenni. Ha még van, akire felnéznek, és talán félik is, az Maldini lesz. Vagy akitől pénzt kapnak. Vagy nem tudom, hogy megy ez ott. Bár a faszért csúsztak szét ennyire a dolgok. Nagy vagy, Stef, mert végre bele mertél nyúlni, épp csak 2 hónapot csúsztál vele, és lehet, hogy már baszhatod az egészet!!!
Innentől meg ahol a part szakad. Mindenekelőtt a kocsmában péntek este. Torino. Remek lesz.
Mivel mostanában nincs sok szerencsénk, ezért engedjétek meg, hogy Dugonics András MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK című jeles művének „NEGYVENHARMADIK SZAK. Szerencsések” részéből idézzek így a végére, mondjuk hármat is:
- Bele szakadt ugyan a’ jégbe, de kezei fölül maradtak.
- Addég éltem világomat, még szél fujta pántlikámat.
- A’ betegség se tart mindenkor holttig.
+1 Ha sebes a’ lábod, meg gyógyúl.
Kérem, kacsójja ki.