Pajtások, a hétközi BL-győzelem után ismét a húrok közé csapunk, ezúttal az egyik alsóházi nagy kedvenccel, az egyik S-betűs rémünkkel, a csodálatos Salernitanával találkozunk hétfő este. Már az odavágón rezgett a léc, annak ellenére is, hogy lejátszottuk a pályáról a valahogy mindig bentmaradó bordókakat. Most sem lesz könnyű, a londoni kiruccanás valószínűleg még érezteti magát, Stef pedig nem akar rotálni a jelek szerint, plusz nem mi leszünk a motiváltabb csapat a pályán, ez szinte borítékolható. Hajtás után rövid felvezetés.

Az isteni Messiás sérülése okozhatja az egyetlen változtatást a szokásos kezdőhöz képest. Szélest tippelik jobb oldali szárnysegédnek, és ez is a borítékolható, figyelembe véve azt is, hogy visszatér Davide, mégiscsak Ő a Capitano, viszont idén még nem nagyon láthattuk olyan sebességgel közlekedni, ami a kezdőbe követelné magát. Felmerül a kérdés, mennyire célravezető ennyire ragaszkodni ugyanazokhoz az emberekhez. Valószínűleg az van, hogy ennyi év után Stefnél kialakult egy bizalmi kör, ahová rohadt nehéz bekerülni, kikerülni meg szinte lehetetlen, ha az illető jó bizalmi viszonya megmarad a Maestróval.  Ennek az egésznek mostanában inkább az árnyoldalait láthatjuk, nem tűnik egészségesnek, hogy szakmailag (persze nyilván innen a puha ágyikóból, mindenféle professzionális eredmény nélkül, bár egy céges focira úgy 10 év kihagyás után vakmerő módon beneveztem) nehezen vagy alig alátámasztható döntések születnek, és az elképzelések annyira merevek, hogy csak a legkomolyabb csőd tud változtatást kierőszakolni. Persze ettől még bent vagyunk Európa legjobb nyolc csapata között, és a bajnokságban nincsen komoly veszélye annak, hogy ne tudjuk elérni a módosított (?) célkitűzést, a top 4-et. 

Ami a vendégeket illeti, továbbra is a vonal felett lebegnek, egyáltalán nem jók, de sokkal több élet van bennük, mint a legalsó hármasban együtt összesen, és ez nem tud nem elég lenni. Komoly változás, hogy most már rendesen kirúgták Nicola mestert, és a nem kevésbé rapszodikus és szenvedélyes Sousatól várják a stabilitást. Egyelőre ez még várat magára, de a hely szelleme talán nem is tűr meg ott ilyesmit. Na, meglátjuk, Pénteket jól ismerjük, Kanredvát szintén, a Dia nevű fiatalembert (!) még nem, habár és hóbar izgalmas a neve, Diána mégiscsak a vadászat istennője, meglátjuk, mennyire lesznek éles és kemény nyilai a kisöccsének, haha.

Ibra legidősebb gólja még váratni fog magára, noha csereként akár be is állhat még. Karotta sem fog kezdeni, ahogyan Bence sem. Igaz ez a teljesen körön kívüliekre, és Origamira is. 

Meglátjuk, a sorminta és a tomboló rossonerokkal teletűzdelt San Siro magabiztos hazai győzelmet sejtetnek.

Gyertek majd, forzázzátok ki, majd próbálok én is hozzászólni!

Milan 2-0 Salernitana (Charles De Ketelaere 2)