Sajnos nem az lett ebből az elődöntőből, amit vártunk, vagy legalábbis reméltünk – hogy még ha esélytelenebbek is vagyunk, két kiegyenlített meccset tudunk játszani, ahol nem vallunk szégyent. A szoros párharc úgy a kezdő sípszóig tartott – bár annyira zavarodottan és félve kezdte a csapat a meccset, hogy lehet ez már előbb eldőlt – utána átrohant rajtunk az Inter, és 15 perc alatt lerendezték a továbbjutás kérdését. Ez van, a poszt ugyan negatív lesz, mert egy ilyen 90 perc után nem lehet másmilyet írni, de legalább tényleg itt voltunk, és egy meccs van még, hogy emelt fővel távozzunk.

Lélekölő volt ez az egész, óvatos optimizmussal mentem neki, hogy aztán talán a szezon legmegrázóbb első 20 percét lássuk. És basszameg ez mond azért valamit, mert január óta nem ez az első komoly megaláztatás, amit végignézhettünk. Legyen már vége ennek a szar szezonnak tényleg.

Egészen érthetetlen, ami történt – illetve lenne, ha nem láttuk volna már ezt a lemezt. Arról van szó, hogy egy BL elődöntőben képesek voltunk úgy pályára lépni, hogy még a leglaikusabb futballnéző számára is egyértelmű lehetett kb 10 perc után, itt konkrétan egyik oldalon mintha elképzelés sem lenne, a másik meg szisztematikusan szedi szét és filézi ki ezt az ötlettelen és strukturálatlan semmit. Ez döbbenetes, így beégni Milanként egy ilyen meccsen meg extra kínos. Lehet a történelemkönyvekben az marad meg, hogy ez csak egy 2-0, megesik, de ez sokkal sokkal csúnyább volt és lehetett volna, ezt pedig nehéz lesz elfelejteni. Az idegek is bizonyára szerepet játszottak, a csapat nagy része relatíve fiatal, és egy ilyen meccset lehet még nem bírnak el, aztán ahogy megkapod az első gólt, minden megy ki az ablakon, az meg végzetes lehet és lett is ezúttal. 

Kicsit bele is állok Pioliba, és meg is fogom védeni. Nyilván sara, hogy ennyire szétesik a csapat pár perc alatt egy ilyen meccsen – ha nekem innen Magyarországról is feltűnt már, hogy a játékunk a 3 védős rendszerek ellen rendszeresen nyögvenyelős, az Inzaghi féle Inter 3 védős szisztémája meg egyenes a kriptonitunk, akkor valószínűleg a Milanelloi meccs előtti taktikai értekezleteken is előkerült ez a kérdés. Mégis ugyanúgy tátott szájjal rohantunk be a faszerdőbe, egész egyszerűen 1-1 passzal játszotta át az Inter a teljes védekezésünket, és lendületből jöhettek, ez egyszerűen elfogadhatatlan.

Korábban egyszer-kétszer működött az nagyon jól, hogy Brozovicot kivesszük a játékból a tizensünk szoros emberfogása által, apró bökkenő, hogy a horvát ezen a meccsen nem kezdett, és nélküle az Inter játéka is másképp fest. Elképzelésünk nekünk előrefelé ezúttal sem volt, ezúttal a szokásos “Rafa oldd már meg!” “taktika” sem volt alkalmazható, úgyhogy itt mást nem is kell mondani, a presszing nem létezett gyakorlatilag, mintha meg sem próbáltunk volna letámadni – ennek ellenére viszont nem volt kompakt a csapat, hanem hatalmas távolságok voltak a csapatrészek között, többször is látszott, hogy bőven nem fér bele a képernyőbe a játékosok nagy része, márpedig ha ekkora területeket hagysz egy ilyen ellenfél ellen, akkor annak pont az lesz az eredménye, mint amit Mkhitaryan góljánál láttunk. 

Aztán a pontrúgások – teljesen veszélytelenek vagyunk, ehhez képest nézzétek meg az Inter első gólját: nem ám önszántából védekezett Calabria a nála két fejjel magasabb Dzekon, hanem volt egy kombináció, amit tökéletesen megoldottak.

Ez mind edzőkérdés – viszont amiről nem tehet a menedzser, az a játékosok minősége, és hogy mire képesek adott helyzetben. Guardiola híres mondása, hogy neki a feladata a támadó harmadig elvinni a csapatot, a többi a játékosokon múlik. Nézzük meg egy ilyen kulcsfontosságú meccsen hogy álltunk fel elöl, kiknek kellett volna különbséget jelenteniük, és mit csináltak.

Saelemaekers – őt tudom a legkevésbé bántani, alapból nem hálás feladat, hogy egy egyszemélyes hadsereget kell pótolnod, pláne egy ilyen meccsen. De őszintén, nem szart be a feladattól, nyilván képességbeli limitációk vannak, viszont sikerült nem egyszer jó cselt megcsinálnia. Ennek ellenére ő nem kezdő matéria egy ilyen meccsen, legalábbis max úgy, ha 3 olyan klasszis van mellette fent, hogy a melója kulcsfontosságú.

Brahim – időnként kiesik belőle egy-egy nagy meccs, fontos gól, de egyelőre ő nem tud egy csapatot egyedül a vállán cipelni, márpedig ez a teher tegnap teljes mértékben rajta volt. Nem bírta el, ráadásul kulcsszituban is rossz döntést hozott, itt lent a videó, ez egy egészen egyszerű passz Messias elé, és teljes ziccer, ehelyett egy gyenge lövés lett:

Bennacer – Nyilván elég baj, hogy neki itt kell játszania, mert ugyan meg tudja oldani, de a helye egy sorral hátrébb van valójában. A meccsről persze sokat nem lehet nyilatkozni vele kapcsolatban, valószínűleg jobbak vagyunk, ha tud játszani, mert valódi minőséget képvisel, de sajnos a sérülése komoly, már csak jövőre látjuk. Reméljük Milan mezben.

Messias – nagyon szép a sztorija tényleg. Nagyon hajt a pali, beleteszi a melót, kedvelhető figura. De mit keres a kezdő közelében egy BL elődöntőben? Nézzétek meg ezt a ziccert még egyszer, szerintem nem kap elég visszhangot, hogy ez mennyire rossz lövés és mekkora kihagyott helyzet, itt mindenre lett volna még ideje, minimum kaput találni illett volna:

Giroud – szeretjük, lőtt fontos gólokat, cserének még tán jó is lesz a jövőben, de ő sem ennek a szintnek a játékosa már. Tankhajó sebességgel operál (Dzeko bezzeg sprintelt egyet Tomori mellett), ami pedig a leginkább idegesít, hogy a fellőtt labdákat képtelen jól letenni, és ez nem csak most volt így, hanem tendencia. Nem lehet ő már kezdőcsatár egy komoly csapatban. Védelmében azt meg kell jegyezni, hogy agyon van hajtva, mert nincs jó alternatíva.

Persze, az ellenfélnél is voltak random nevek, Darmian-Acerbi fémjelezte védelem ellen nem tudtunk értelmes helyzetet kialakítani, ami nagyon kínos. Egy jó edző képes az ilyen arcokból is csapatot csinálni legjobb tudása szerint, Inzaghi ezt minden negatívuma ellenére megtette. És fair szeretnék lenni, Pioli is bizonyos esetekben, Krunic a legjobb példa erre. De a minőségbeli különbség egyszerűen vitathatatlan: amíg náluk Brozovic (aki tavaly még a liga legjobb középpályása volt), Lukaku, De Vrij és Correa állt be, nálunk Messias, Thiaw, Origi, Pobega ugyanez a névsor. Egyedül a védő poszton mondhatjuk azt, hogy oké, ezt elfogadjuk, Thiaw ügyes gyerek, a többi opciónál hatalmas különbségek vannak.

A második félidő alapján talán lehet valamiba kapaszkodni, nem hibáztatom azt, aki így tesz – én nem tudok. Az Inter leállt, mi meg igazán nagy helyzetet Tonali kapufáján és Messias lövésén kívül nem alakítottunk ki. Szóval nem hiszem, hogy ezt vissza lehet hozni, még Rafával sem, nála persze a csoda mindig benne van a kalapban. Ha tudunk korán gólt lőni a visszavágón, akkor elbizonytalaníthatók talán, de én erre nem adok nagy esélyt. A bajnokságban mindent bele kell adni, nyáron pedig újragondolni az egész projektet, akárhol is végzünk.

Összefoglaló helyett nézzétek meg ezt a Maldini interjút, zseniális, nem kis nevek rajongása van a videóban: