Üdv és csáó mindenkinek szurkolótársak! Jó olvasást a bemutatkozó búcsúposztomhoz, René vagyok. Későbbiekben Buddy művésznéven olvashatjátok a cikkeimet, ha meg nem jön be, megyek vissza a balettba ugrálni… Viccet félre téve, hajtsatok remélem kedvelni fogjátok ami összejött.

Ez most egy szomorú poszt lesz a lelkemnek, de valószínűleg minden szurkolónak.

Megtörtént a megtörténhetetlen, ki gondolta volna. Szezon végeztével az amcsi olajos hajú Keresztapa megköszönte(reméljük) a Capitano munkáját.
Igen Capitano. Én abba a korba tartozom, akinek a Capitano már nem Baresi(minden tisztelet), hanem a védők védője, az Isten. Első emlékem vele kapcsolatban, ahogy kétezres évek első évtizedének tájékán az olasz és kétséget kizáróan minden futballkultúra legszimpatikusabb és egyben legzseniálisabb védő párosa voltak egy bizonyos Alessendroval, akinek a neve leginkább egy tea márkához hasonlít, de az egyik legnagyobb klasszis. A 2005-ös fájdalmas thrillert (hálisten?) nem volt szerencsém látni akkor még, de 2006 tájékáról megragadott az a fenomenális elegancia és tudás ami a Maldini dinasztia talán legszeretettebb tagját jellemezte. Pedig akkor, már nem volt fiatal. A középső védők Zeusza, aki mind tudjuk az életét áldozta eme szeretett klubnak és valahogy sosem hálálták meg eléggé. Bár kétségeim vannak, hogy meg lehet e mindezt kellőképpen hálálni, de az tény, már a visszavonulása tájékán is nem hozzá méltó körülmények lengték körül, akkor még főleg az olasz Keresztapának köszönhetően (Isten nyugosztalja az álom és kupa gyáros volt maffia főnökünket). Majd most jött a másik és ő is letaszította a trónról, ahova saját jogán tartozik és tartozott mindig, mindenkor.
Rengeteg pletykát lehetett hallani, mi miatt kellett távoznia. Magam véleménye, hogy két dudás nem fért meg egy csárdába. Illetve valószínűleg nem akarta lenyelni azt a békát amit még nekem se teljesen sikerült, hogy eladjuk a jövő kapitányát az egyedüli embert aki még itt a zord világunkban tudta mi az a feltétel nélküli klub imádat.
Látva az igazolásokat, ha tényleg annyira beválnak és újra bajnokok leszünk kevesek fogják már felhánytorgatni, de ne szaladjunk ennyire előre.
MOST MÉG PAOLO!
Nehéz is megítélni a munkásságát igazgatóként, meg nem is. Bontsuk két részre először a korábbi a tavalyi Mercato. Ez tényleg nem sikerült annyira odabaszósra, mondhatni trágyából nem sikerült házat fabrikálni. DE! Ahhoz az átigazolási piachoz, hozzá tartozik, hogy igen mostoha dolguk volt Maldiniéknak akkoriban, hiszen annak a nyárnak a derekán volt, hogy egy bizonyos piros madár vállalat megvette az AC Milan-t és nem volt ez egy huzavona nélküli két nap alatt lezajlódó folyamat. Éppen ezért akkor pénze sem volt a klubnak, hiszen egy épp tulajdonos nélküli klubnak, hogy is lenne pénze. Ezért történhetett meg az a bohózat (najó ez nálunk előfordult máskor is, de idén annyira ez nem hangos hálisten), ami az új Kaká (ekkora baromságot) eljövetele és nem jövetele között történesetes vagy megtörtént vagy nem, de lehet igaz se volt. Aki nem hiszi járjon utána… A másik csoda Origi leigazolása, ebbe nem kötnék bele. Ingyen nem volt hiba a gondolatban, de mint kiderült nála még a csodacsatár Boriello is jobb volt. Pogba helyett Pobega nálam kuka. A Franciacsávót pedig látta valaki játszani, pedig lehet ő volt az új Kaká csak összetévesztették a belgával vagy mi. Csáóról is csak akkor derült ki, hogy látott már labdát, mikor lehetőséget kapott. Nofene, ki látott ilyet.
Viszont amit a mi  drága igazgatónk előtte csinált az valami zseniális. Egyszerűen akárhogy próbálok belekummantani, nem megy. Sértés lenne. Következőkben bizonyítandó, hogy a címben szereplő Úriember volt a legcsodálatosabb, nem csak mint játékos, nem csak mint ember, hanem mint Igazgatóbácsi. Álljon itt egy névsor: Gyalogkakukk, NyurgaLEo, Izmos Bence, Isteni Zlatan, Simon, Sandrinho, MagicMike és Olivér. (Huhh Piert ki ne felejtsük)
Ilyen nevek után, merjen bárki bele kötni. A nyaralására meg ki ne emlékezne Theo-val. Lehet szavazni kommentben, hogy Maldini vagy Pioli telefon hívásának van erősebb hívó szava, hogy azt LótuszCsíknál is láttuk, erős benyomást tett.

Egy szónak is száz a vége, nélküle nem vagyunk ugyanazok, mint vele. Gyengébbek vagyunk, akármi legyen is a vége. Pótolhatatlan.
Csak ismételni tudom magam: Arrivederci Paolo, minden jót!
Ui.: Az lenne az igazán nagy döfés, ha ő is a PSG-be kötne ki, mint anno egy bizonyos Leonardo.

Ki hogyan emésztette meg a nyár eleji sokk csomagot?