Meghúztuk, behúztuk, felhúztuk, ráhúztuk, elhúztuk. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Stefi meghúzta a bombakezdőt, amit egy félig siket teljesen vak vajákos a Blahán is megjósolt volna, ezzel együtt a csapat be is húzta a meccset, Blájen Krisztike pedig felhúzta magát, hogy lehet egy kontakttal járó sportban hozzáérni, és Moura is ráhúzták a vizes lepedőt, okkal, teszem hozzá. Kikaptak a kotorékok, a Speciális Egyes pedig elkotort az Olimpicoból.

Mindenki kedvenc kopasza mikor éppen nem palackokat csűr ki jobb belsővel a lelátóra, akkor edzőket buktat. A szebb korokat is megélt Hozé ellen egész pofás 6 meccsen 4 győzelem és két döntetlen a statisztikája. Hát ki akarná ezek után elküldeni az Aliexpresszes Gárdiólát?

A szezonban oda-vissza vertük a szebb napokat is látott (látott?) falkasfarkát. Ami süvegelendő olyan szempontból, hogy vicceltek már meg minket nyert helyzetből, és most is hagytunk nekik lehetőséget a tréfarépára. A meccsen kellemesen bekezdtünk, ugyanis Vegyesbolt gondolt egy merészet, elővette a színes ceruzákat, megfirkálta a római védelmet és az első gólját már ünnepelhette is piros feketében. Teljesen megértem a Mistert, hogy jó ideig jegelte, majd az ellenfél kapujától a lehető legtávolabb tartotta, fair play szellemével nem összeegyeztethető jelenetsort produkált a francia.

A tolltartóba aztán már senki nem akart igazán visszapakolni, mert sorra jöttek a szemnek kellemes megoldások, mikor Zsír sarokkal tette Puliszka elé, vagy Dejó éles szögből a keresztlécre pörgette a labdát. Valszeg utóbbit Guida elvette volna ilyen mondvacsinált baromságokkal, hogy RLC lesen volt az indítás pillanatában. Hátul Varázslatos Miklós is beletett egy bravúrt a közösbe, Gaby és Szék pedig nagyjából az egész meccsen kézből etette Lakakaékat.

A fordulás után Zsíros becsúsztatta a golyóbist a vonalon túlra – a szezonban tizedjére a bajnokságban. Amellett nem mennék el szó nélkül, hogy a bal lábával, ami az erősebbik, idén még nem szerzett akciógólt. Puli is nagyot ment ma az egész meccsen – külön kiemelve a felhőfejesét, ami már az emelkedésért gólt érdemelt volna – , annak ellenére, hogy gólt vagy gólpasszt nem jegyzett, valamint már az a veszély sem fenyegeti, hogy az Ifjabb Megváltó feltámad visszatér a kölcsönből, tekintve, hogy a Genoa magához láncolta. Azt rebesgetik, teljesültek bizonyos feltételek, ami alapján a vásárlási opció kötelezővé válik, szerintem pusztán arról van szó, hogy hiányzik a környékről egy megbízható pizzafuti.

A végén még Theo megmutatta, mire mondják azt hogy „genfi egyezménybe ütközik”, és hogy miért volt penge ötlet középhátvédet szabni belőle, ahonnan nem tud ekkora atomot szórni az ellenfél kapujára. Emellett Múzsa is megidézett egy világklasszis jobbszellőt Szélemesszi személyében, bepalizott néhány védőt, de a kegyelemdöfést már nem volt szíve bevinni, Lakaka a túloldalon meg csak képtelen nem a stadionbú’ kivágni a labdákat ajtó-ablak ziccerben.

A játék most egész gördülékenyen ment úgy alles zusammen, bár ez aligha Pioli magic, sokkal inkább egy olyan ellenfél jött szembe, aki próbált volna focázni, csak nem tudott (kösz Mou, hogy leépítetted a keretet). Hogy a negatívumokról is essen szó – mert voltak azért bőven –, a kontráink, ha nem valami agilis és fiatal játékosok vezetik, akkor szokás szerint gyatrák, a meccs elején Zsír nyírt ki egyet például. Ismét csak egyéni megoldások voltak, begyakorolt formációk vagy tudatos építkezés aligha, emellett Lútusz is mintha kezdene elfelejteni focizni, körülményes és sokszor darabos, Gabikát pedig valaki megtaníthatná kapura fejelni, mert ott valami nagyon nem kóser, ha az előrefelé stukkolásból oldalra csapódik a labda, Capitano pedig hozta az átlag 1 rövidzárlat/meccs mutatóját, szerencsére nem lett belőle komolyabb baj.

Remélem, a szezon hátralévő részében is hasonló, vagy legalábbis eredményben semmiképpen sem rosszabb meccseket hozni, és kényelmesen beevickélni a dobogóra.