Ti urak, ti urak, hát senkisem
Ciccent értem rokiszelárt?
Ti urak, ti urak, ti kummantoló ebek
Ne éljen a Béelindulás?

Zsorzsó Furláni kérdése a magyar szurkerek felé Kaszinós Antal (szül.: Antonio Cassano) világhírű poéta tollából

Kifingtunk a végére, no. Bár ez azért aligha érhet váratlanul bárkit is. A szezon eleje volt a felülteljesítés, most meg beköszön a cudar valóság. Pragmatikus, mert Allegri tényleg azt a célfutballt játszatja, amiért idehozták és amit az első pillanattól kezdve mantrázott. Szankció, mert egy atomvillanás nem okoz akkora károkat az ember retinájának, mint ez a haramball.

Mármint a bajnoki ábrándjainknak. Maxi az elején megmondta, hogy a cél, hogy visszatérjünk Európába. Nem vitt minket tévútra, reméljük ez olyan sallangmentes lesz, mint amilyennek most tűnik.

A meccset magát nem láttam, ilyen hülye kapitalista vívmányok miatt, mint a „munka”. Azért sajnálom kicsit, őszintén kedvem van idén meccset nézni, minden szemkifolyatós, néhakiszopós jellegevel együtt. Idén legalább eredmények vannak, ahogy BB kolléga is megfogalmazta a harangban.

Ennyit kívántam hozzafuzni, ugyanis ezt a posztocskát is Szentendréről pötyögöm. Aszonták, kikerül egy versem a Folt kávézó ablakába, és nem vertek át. Aki esetleg erre jár, ugorjon be. Ha vagytok olyan elvetemültek, ITT még tudtom tőlem olvasni kortárs dolgokat. Forza Milan!

Boldog Nőnapot mindenkinek, aki ma tartja! Ennek örömére megrendezik a Madonninát! Ezen fog eldőlni a bajnokság. Megcsapdossuk az Intert és olyan leolvadást fognak produkálni tavasszal, mint az osztrák csapatok ’49-ben. Készül a második csillag, a serlegre már el is kezdhetik graírozni a nevünk.

MaxAllegrit hoztam el az útra.
Milan – Parma egynulla.

Faszik! Itt akkora kavarodás van, hogy ezt a pótló meccset is sikerült besuvasztani a BL csörték közé. És ez nem csak a fiainkat zavarta össze, a szerkesztőség – amúgy tökéletes rendszerben működő – feladatkiosztási gépezetébe is homokot szórt, szóval nekem is le kellett csekkolni, hogy merre az arra. És mit ad isten, ebből a tegnapiból enyém az öfi, ami nyilvánvalóan teljesen felkészületlenül ért. Azért megpróbálom megszakérteni a látottakat.

Meg lettek ezek Leccéztetve rendesen. Klasszik 1-0, zérus kaput találó lövés, még egy kósza Leccorgó sem érte el Maignan kapuját. Masterclass. Mi 3.40 várhatóra kotortunk egyet, mivel a Sólyom szárnyalt, de ezért is 3 pont jár. A szezon fele már Leccengett, mi meg támadjuk a csúcsot 46 egységgel, ami ~2.2 meccsenként, ha a számológép nem hazudik. Tudnék ennél is többet mondani, de nem akarok. Idén a minimum a Maximvm.

A Máltai Szeretetszolgálat bojt a Mikulás sapkáján ahhoz képest, milyen vehemenciával osztogatjuk a téli tüzelőt a legelesettebbeknek idén. Kevésbé fáznak most már Genoában is, Fior pedig úgy dörzsöli a tenyerét, mint kisgyerek a cukorkaboltban. Persze teljesen érthető ez a jótékonykodás, 74 pont a cél, és szar lenne a 30. forduló után szimplán csak nem kiállni az aktuális ellenfél ellen, nehogy véletlen egyel is többet gyűjtsünk a szükséges minimumnál. Tovább után füstöl a paint, hullik a pont, én pedig olyan leszek, mint egy ADHD-s csivava, aki megtalálta a gazdi koffeintablettáit.

Urak! Bicsi-bocsi a nagyon megkésett harangért, 10:34-kor jöttem rá, hogy ez most az enyém. Vagyis pontosabban, hogy nem az öfit írom, hanem a harangot, de nem magyarázom tovább a bizonyítványt. Rövid ital felvezetés következik.