Nehéz dolog egy olyan összefoglalót írni a – sztem – mindannyiunk által kedvelt és ami fontosabb, „elismert” férfiistenségről anélkül, hogy ne legyek elfogult és objektív tudjak maradni. Giroud számomra – és már villantok is egy szubjektív szempontot – annak a korszaknak az elmúlását és egyben egy reménytelibb jövőnek a kezdetét jelentette hozzánk igazolásakor, amelyre kimondottan nehéz szívvel és fájdalmasan gondolok vissza. Az egyik kedvenc „képem”, melynek talán a kummantszekcióban is nyoma lenne a régi felületen, az az, amikor Kevin Constant teljesítményét egyszer kimondottan jóra és bizakodásra okot adónak tartottam az egyik bajnoki után. Bár még nem tudtuk…és ekkor még hol volt a vége annak a borzalmas időszaknak…

Megannyi bukott 9-es, elköltött eurómilliók és oly sok viszály után OliG jelentette számunkra a friss levegőt, annak a jelét, hogy nem csak Ibrától várhattuk, hogy visszavezessen minket Ferrariként a győztes útra. Így utólag azt mondom, hogy Giroud, ha nem is egy Ferrari, de nem is egy Fiat, viszont minimum egy Alfa Romeo.

No, de ki is volt „ez az Alfa Romeo”? Ki volt mielőtt Milanista és bármikor szívesen látott családtag lett Milanelloban? Lássuk ki volt ő a Milan előtt és a Milanban, majd kívánjunk minden szépet és jót egy olyan francia sportembernek, aki időközben a nagyfiam (6) első kedvenc játékosává is vált, úgy, hogy tőlem soha nem hallhatta a túlzott magasztalását.

A válasz sokrétű és több vitát is gerjeszthet. Ebben a búcsúposztban próbáltam nem csak az adatokra szorítkozva megítélni a Giroud szerepét, hanem szurkolói szemmel és kicsit saját szemüvegemen keresztül bemutatni azt, milyen sportembernek ismerhettem/ismerhettük meg őt.

 

1. Későn érő típus (?) avagy a jellem igazi próbája – 2005-2010

Az 1986. szeptember 30-án született Olivier 20 évesen írta alá első profi szerződését. Ebben a korban már nem volt annyira „ifjú tehetségnek” nevezhető.

A két olasz nagymama nagy örömére OliG 2007-ben, pontosan február 26-án megszerezte első profi gólját egy Le Havre elleni mérkőzésen a Ligue2-ben a Grenoble színeiben. Ezt követően nem a gyors fejlődés, hanem kisebb nagyobb visszaesések következtek a karrierjében. Megjárta a francia negyed és harmadosztályt is. A Grenoble – az első klubja, ahol az akadémiát is végig járta – nem tartott rá igényt, mert az edzője szerint tudása és tehetsége nem érte el a francia másodosztály szintjét, így 2008-ban 150e euróért az FC Tours játékosa lett, immár újra a Ligue2-ben. Az első szezonjában 9 gólt szerzett, 23 meccsen, ahol már megkapta a bizalmat és rendszeresen a kezdőcsapat tagjaként 90 perceket játszhatott. Ebben a szezonban már 22 éves volt és talán – sokán mások hasonló korban – már elfogadnák helyüket egy másodosztályban tengődő, francia középcsapatban. OliG azonban nem elégedett meg ennyivel és villantott egy erősebb szezont.

A 2009/2010-es szezonban valamennyi mérkőzésen pályára lépett a Ligue2-ben, szerzett 21 gólt és ami talán még beszédesebb, egyszer állt be csereként és négyszer cserélték le a hajrában, azaz 38 meccsből csak 5-ször nem játszott végig. Mondhatjuk, hogy kevés a 21 gól, de az áttörést elérte, és megmutatta a francia futball követő közvéleménynek – beleértve a korábbi grenoble-i edzőjét is –, hogy stabilitást képes adni egy csapat, mondhatni bármely csapat támadójátékának és a gólókkal sem maradt adós. Gólkirályként a Montpellier csapott le rá (2M euróért), ahol nem sokkal később a csapattársaival történelmet is írtak.

 

2. Montpellier – az áttörés 2010-12

A 2010/11-es szezonban az „előkelő” 14. helyen végzett a csapatával, de csak összehozott 12 gólt Oli. Ezt a szezont még a Lille húzta be. Érdekesség, hogy az érkezését követően, a 2010-es nyár során, az első európai kupameccsét a Győri ETO ellen játszotta, ahol gólt szerzett az első meccsen, majd 11-esekkel kiesett, annak ellenére, hogy ő maga értékesítette a sajátját.

A 2011/12-es szezon kezdete előtt a PSG-nél történt tulajdonos-váltás határozta meg a nyári híreket, amikor az első nagybevásárlást tartotta a párizsi csapat. Nyáron érkezett pl: Pastore (potom 42 M euróért, ami még ma is nagy összeg lenne akár a Milan-nak is), Menez, Matuidi, Sirigu, januárban Maxvell, Alex és Don Carlo a kispadra. De ez a szezon még nem az előzetes várakozások szerint alakult.

A Montpellier mindössze a 6. (hatodik) legértékesebb kerettel indult neki annak a szezonnak, ahol már a PSG magasan kiemelkedett. Végül a teletömött PSG előtt nyerték meg a bajnoki címet. Végigpörgetve a csapatnévsort, Giroud-n kívül egyik név sem mond már semmit nekem. Szerintem ez egy „nagybetűs csapat” sikere volt, vagyis hősünk csapatjátékosként is megállta a helyét. OliG ebben a szezonban szerezte első és máig utolsó bajnokságban elért gólkirályi címét – elsőosztályban – 21 góllal (és 12 gólpasszal), valamint ősszel bemutatkozott a francia válogatottban, amelynek már tagja volt a 2012-es Európa bajnokságon.

 

3. A Premier League-ben – 2012-2017-2021

Giroud 10 szezont húzott le a „besztlígben” (ahogy sokan nevezik azok közül, akik haza várják egyszer végre a „football”-t). Ezen évek alatt vált meghatározó játékossá a válogatottban is, időközben megnősült és gyerekei születtek, amellett, hogy megismerkedett Celia Kay modellel is. Hívő keresztényként az említett hölggyel való afférja során elmondása szerint nem követett el házasságtörést, higgyük el – felesége is megtette – és haladjunk tovább, ahogy akkoriban edzője, Arsene Wenger is ezt tanácsolta a közvéleménynek.

Az Arsenalban töltött évek során minden sorozatot figyelembe véve 253 mérkőzésen 105 gólt szerzett, melyek közül a legemlékezetesebbért Puskás díjjal jutalmazták 2017-ben.

 

Az Arsenallal 3 FA kupát és 3 Community Shield-et nyert, miközben a válogatottal részt vett a 2014-os VB-n, majd döntőt játszott a 2016-os hazai EB-n, ahol bronzcipős lett.

Az Arsenalos évek után, várost sem váltva lett a Chelsea játékosa. Milánóból nézve még mindig elérhetetlennek tűnhetett a mélynél is mélyebben vergődő Milannak egy ilyen csatár leigazolása, pedig már ekkor is megszerezhető lehetett volna. A 2017/18-as szezonnal kezdődően 4 szezont húzott le a kékebbik kerületében Londonnak, ahol összerámolt 119 meccsen 39 gólt és ne felejtsük el, hogy EL-t és BL-t is nyert a csapattal.

A Chelsea-nél töltött első szezonját követően a válogatottal világbajnok és világbajnoki bronzcipős lett a csatár, aki kezdőként 81 percet játszott a VB-döntőben is.

A következő szezon végén ünnepelt Európa Liga siker során a sorozat gólkirálya lett (11 gól) és épp korábbi csapata, az Arsenal ellen vívott döntőben is gólt szerzett. Megjegyzem a gólkirályi versenyfutásban a legnagyobb vetélytársa, az akkor még Frankfurtban klasszis csatárnak hitt Jóvicc volt, aki 10 gólt szerzett a sorozatban.

A 2020/21-es Bajnokok Ligája győzelem során is részt vállalt a csapat menetelésében (257 perc alatt 6 gól). A döntőben, kőkemény 14 ezer néző előtt, a Covid sújtotta szezon zárásaként is ott volt a kispadon, bár Tuchel (és persze Löv Zs.) végül nem számított rá. Akkor még nem is sejtve, hogy ez volt az utolsó nagy mérkőzése a Chelsea színeiben. Ebben a szezonban még összejött egy Nemzetek Ligája győzelem a válogatottal is.

Ennél a pontnál talán tehetünk egy újabb megállapítást: az angliai tíz év, az Arsenallal és a Chelsea-vel elért sikerek, plusz a válogatottal való világuralom után, OliG megtanulta azt is, hogyan kell győzni, még ha bajnoki címet továbbra sem szerzett Montpellier óta.

Bármely csapatnak szüksége lehet egy ilyen győztes karakterre az öltözőben, de a Milan számára – Ibra életkorára nézve – inkább a pályán tűnt nélkülözhetetlen Oli személyisége.

A 2020/21-es szezon végén, a BL győzelemkor, már közeledett a 35-höz. Ekkor elérte azt a szintet, hogy a Milan már meg tudja őt fizetni – vagy csak Jennifer vonzódott ekkorra túlzottan Milánó pezsgő divatforgatagához, bár erre kevesebb az esély. A Milan ekkor már túl volt az első ráncfelvarráson. A 2019/2020-as szezon második felében Ibrával felvértezve újra felkerült az olasz futball (bocsánat calcio) térképére, melyet egy lendületes, de még csak egy második hellyel zárult 2020/2021-es szezon követett. Ezután jött el az a szezon (2021/22), amikor végre minden összeállt, melyhez tevékenyen hozzájárult főhősünk, az isteni OliG, minden „milánói” vénusz álma.

 

4. Köszöntelek az AC Milanban – 2021-24

2021/22

Pato, Matri, Torres, Destro, Luiz Adriano, Lapadula, André Silva, Higuaín, Piatek… és Giroud.

Mint egy korty édesvíz a hajótöröttnek.

Viccet félretéve, Giroud kimondva kimondatlanul Ibra-t volt hivatott pótolni, hisz az évek már meglátszottak az öreg Zlatanon is. Taktikailag épp ugyanaz volt a feladata, mint bármely centernek, gólszerző-csatárnak a mai modern futballban, amely elvárásokat egy közepesnél erősebb szinten teljesíteni is tudott. Spoiler: ha csak ennyit hoz stabilan Morata a következő 3-4-5 szezonban, akkor elégedettek lehetünk majd vele is. HA ez sikerül, akkor a kérdés a fejlődés tekintetében az lesz, hogy a társak közül lesz-e valaki (Rafa?), aki ki tud lépni a saját árnyékából. #szubjektivitás

Az elmúlt három év legjelentősebb pillanatait kimondottan nehéz, de annál hálásabb feladat összeszedni. A legnagyobb hangsúlyt pedig, nyilván a scudettora tekintettel, az első szezon kapja tőlem.

A legendás 9-es mez felvállalását látva volt bennem némi félsz: vajon sikerül-e megugrania azt a szintet, amit a felsorolt nevek közül senkinek sem.

A Milan 4.8 M eurót csengetett ki az akkor már közel 35 éves OliG játékjogáért. Jómagam nem követtem soha túlzott figyelemmel a Premier League-t, sőt az Arsenal és Chelsea teljesen kívül esett az érdeklődésemen. Annyit viszont tudtam, hogy egy nem kimondottan bójacenter érkezik, aki együtt játszik évek óta Theoval, és azért egy VB-t behúztak együtt. Ilyen alapismeretek mellett annyival elintéztem az érkezését, hogyha neki sem sikerült értékelhető teljesítmény nyújtani a 9-es mezben, akkor vonultassuk vissza és küldjük el Pipponak.

Forrás: Giroud instája

A kezdetek nem bizonyultak könnyűnek. Egy-egy sérülés, Covid fertőzés tarkította hősünk őszi félszezonját. Első góljait viszont időben megszerezte, már augusztusban, az első hazai meccsen duplával köszönt be a Cagliari ellen.

első gól 1:35, második 2:25.

A következő három bajnokit kihagyta, majd a novemberi derbyt is a kispadról nézte végig Oli, azonban 2022. február 5-re talán többen emlékszünk. Előtte, ha jól számoltam 4 meccset hagyott ki sérülés miatt, majd visszatérésekor még Ibra volt a kezdő, azonban decemberben, a svéd újabb térdsérülését követően, az Empoli ellen Olivier kezdett. Ezután a svéd még mindig előrébb volt a kezdőcsapat összeállításánál. A januári Juve elleni rangadón Ibra újra megsérült, és már az első félidőben váltotta őt Giroud. Ezt a „parádés” 0-0-t és az azelőtti bukdácsolást követte az emlegetett februári Inter elleni derby, ami, ha pontszámban ugyanúgy 3 pontot ért, lélektanilag sokat jelentett a scudettohoz vezető úton.

Giroud két gólja szerintem tökéletesen bemutatja azt, hogy bombaformában ki is (volt) ő a tizenhatoson belül. Az első egy klasszikus center lesipuskás gólja, melyre még „a lesen született” és a VAR-világban már vélhetően megkérdőjelezhető sikerrátával dolgozó vércseistenség is csak csettintett volna. A második annak a csatárnak a gólja, akire mindenki vágyik, ha kilátogat egy stadionba a világon, vagy feladata egy futballcsapat kezdőjének az összeállítása.

Történt mindez a 24. fordulóban.

Ezt követően több fordulón át volt G a kezdő center, de a gól nem érkezett. Ibra épp visszatérőben volt a sérüléséből, mikor a Napoli elleni rangadó előtt állt a banda. Olyan előzmények után, amelyek nem mutattak az elsöprő győzelem irányába (döntetlenek a Salernitana és az Udinese ellen). A Napoli ellen azonban G beletette a lábát Calabria „elsöprő erejű és tűpontos” lövésébe, – ki ne emlékezne a 2007-es BL döntő második góljára – mely góllal behúztuk ezt a három pontot. A 28. fordulóban.

 

 

Ezek után Oli már a kezdőcsapat tagja maradt. Bár az Inter vezette a tabellát, és mi magunk is el-elhagytunk fontos pontokat, mégis lőtávolon belül voltunk a scudettoért. Az Inter elmaradt meccse jelentett egy újabb reménysugarat, hogy ők is elhullajtják azokat a pontokat, amelyek híján az élre állhatunk. Ez az elmaradt meccs az Inter számára a Bologna elleni volt. Ionut Radu…elképesztő. Máig nem értem, hogy kerülhet egy ilyen kapus egy SerieA élcsapat közelébe, amikor magyar posztriválisa is akadt volna bőven már az elmúlt években is. Persze a román játékosok és úgy általában a román emberek olaszországi munkavállalásának szélesebb körű és mélyebben szántó társadalmi, nyelvi, kulturális stb. gyökerei vannak. De talán erről ennyit.

A sztori innentől pedig már tényleg történelem. Az utolsó négy fordulót behúzta a Rossoneri, és a legvégén Giroud duplával köszöntötte a bajnoki címet (holtversenyben házigólkirály lett 11 góllal +3 gólpasszal).

Forrás: Giroud insta

 

2022/23 – Ibra nélkül (?)

A következő szezon kezdete előtt tudni lehetett, hogy Ibra hosszabb kihagyás elé néz. Bár még azt nem sejtettük, hogy érdemben véget ér Ibra pályafutása, azt előre látni lehetett, hogy ha eredményes centerjátékban reménykedünk, akkor Giroudban kell bíznunk,. Oli végül a szezonban elég komoly statisztikákat hozott össze (47 meccs, 18 gól). Az ősszel megszerezte pályafutása 300. gólját is, ideértve a klub és válogatottban szerzetteket egyaránt, majd továbbjuttatta a bandát a BL csoportkörből is. Mondhatni, hogy pótolta Ibrat, főleg, hogy a derbyn is gól + assziszttal zárt. A tavasz felemás érzésekkel zajlott. Továbbjutás a BL-ben a Tottenham és a Napoli ellen (ahol a visszavágón Oli kihagyott 11-ese után nagy megkönnyebbülés volt, hogy beverte azt a nagyon fontos gólt). Előtte a Napoli szétpulykázása idegenben talán a szezon legjobb teljesítményével, majd következő héten 0-0 az Empoli ellen otthon…és így tovább, a sorminta ismert a kicsik elleni ponthullajtásokkal (Bologna, Cremonese, Spezia) a TOP4 is veszélybe került (sőt, a Juve pontlevonása nélkül…). Azonban a szezon legnagyobb arcul csapása az Inter elleni BL-elődöntő volt, ahol sansz nélkül hullottunk ki és örülhettünk a 3-0-s kumulált különbségnek…

Ha bárki megkérdezett volna, én már ennek a szezonnak a zárása után új edző után néztem volna, bár a játékoskeret is megérett a vérfrissítésre. A vezetőség ez utóbbi mellett döntött. Az a vezetőség, aki elköszönt egy Paolotól…aki egyébként OliG-t is a klubhoz csábította. Szerencsére azonban emberünk kellően profi volt, és az utolsó szezonjában is értékelhető teljesítményt tett lel az asztalra.

2023/24

Forrás: Marci albumja

Micsoda mercato, micsoda szavak. Mondhattuk a 2023-as nyarat követően. Bár Paolo és Sandro sztorija nagyon fájó volt minden jó érzésű Milan szurkolónak, sőt engem jobban megviselt, mintsem örültem volna az új játékosoknak. (Kis ugrás a mai napra: Jómagam – mint a podcastben is kiálltam e véleményem mellett – a tavalyi mercatot, függetlenül az érzelmektől, erősnek tartottam és egyedül Stefano miatt voltam szkeptikus az eredményességünket illetően. Sajnos ez utóbbiban félelmem nem volt alaptalan, előbbiről pedig az előttünk álló szezon fog igazán dönteni.)

A 2023/24-es bajnokság pedig még nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk élesen Giroud kimondottan jó szezonjára. A 37 éves szakállsármőr berámolt ebben a szezonban is 47 meccsen 17 gólt. Voltak szép pillanatai éppúgy, mint kihagyott helyzetei. Alapvetően egy nihilbe torkolló szezonban – amiről legkevésbé Oli tehetett – a maximumot láthattuk tőle. Olyannyira, hogy ki ne emlékezne a 8. forduló kapusára a Serie A-ban?

 

Forrás: Giroud és Theo insta

A novemberi PSG elleni meccsen jött egy győztes gól – szerintem ezen a mérkőzésen nyújtotta a legjobb teljesítmény a csapat az egész szezonban.. A tavasz sztoriját pedig mind ismerjük. Nagy dolgokba már tényleg nem érdemes belemenni. A már 38. életévében járó Giroud még időben köszönt el tőlünk, egy papíron eredményes (15 bajnoki gól és 8 assziszt, harmadik hely a góllövőlistán), lelkileg piszok nehéz szezon végén.

A válogatottban 137 fellépésével az örökranglista harmadik helyén fejezte be a karrierjét a ’24-es EB-n, olyan császárokat megelőzve, mint Zidane vagy Henry. Az 57 góljáról pedig mindenki hallott már. Amíg Mbappe nem előzi meg, ő lesz a lista első helyén. A Milanban 132 meccsen végül 49 góllal zárt.

 

Összegzés és egy kis előre tekintés

Összefoglalásként, Oli Milanos karrierjét eredményesnek és a kimondottan jónak értékelem. Kimondottan jatékintelligens, ugyanakkor kapura is veszélyes csatárnak és jó csapatembernek tartom, aki egy stabil teljesítményre álmából felkeltve is képes volt a Milanban. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor kiköveteltük volna a kezdőből (de cáfoljatok meg, ha rosszul gondolom).

Morata, aki kimondva kimondatlanul Giroud-t pótolni érkezett hozzánk, ennyire nem ismert számomra. A mai napon a legerősebb érzésem vele kapcsolatban az, hogy nem a 9-es, hanem a 7-es mezt választotta (Adli volt olyan jófej, hogy lemondott a 7-esről) és talán rá is igaz az, hogy győztes típus, bár lehet csak az idei nyár mondatja velem mindezt (?). Amit látok, hogy Morata hajlamos hosszabb időszakokban a góltalanságra, azonban remélem a következő szezonja legalább olyan lesz, mint az előző.

Ha már következő szezon: lesz egyáltalán 9-esünk? Magas játékintelligenciájú, jól fejelő, a labda megtartásában és összjátékban is ügyes center, aki időnként a kaput is eltalálja…nem könnyű ilyen játékost találni, aki megfizethető. Én ilyennek láttam Zsírt. Alvaro is ilyen lenne?

Ahogy emlegettük korábban és a podcast alkalmával is próbáltuk kitalálni, hogyan fog ez a támadójáték kinézni, véleményem szerint Giroud játékkapcsolata Theoval és Rafaval jól működött, sőt Pulisic-kel is megtalálták egymást elég zökkenőmentesen. Morata Theoval már együtt nyaral családostul…remélem Puliszkával is megisznak legalább egy eszpresszót alkalomadtán.

Összességében nem hittem volna, hogy ennyire meg tudok kedvelni egy francia játékost. Úgy hiszem az, hogy ez végül sikerült, több dolognak tudható be. Ebben biztosan benne van az, hogy a nehezen beinduló karrier kitartásról és lelki, szellemi stabilitásról árulkodik. A már huszonéves Olivier vajon tényleg hitte, hogy még valaha világbajnok, BL-EL-győztes lesz és a Curva Sud fogja skandálni a nevét? Nem hinném, de abban biztos vagyok, hogy ő végig hitt a munkában, amit elvégez és abban, hogy egyszer majd kisül belőle valami. Ez az életszemlélet az, ami számomra szimpatikussá tette és amivel tudok azonosulni. Kívánom, hogy sikeres időszak következzen az életében, míg magunknak egy rövidebb kihagyásért esdeklem…

9# Pippo………………………………….9# Giroud…?

Au revoir pörgőrúgó Olivier! Sok sikert az Újvilágban!