Végre elkezdődött a Calcio Vice Milano cityben is. Mindenki úgy várta ezt az évadot, mint a szervízből visszaérkező laptopot, amit már évek óta csak toldozott, foltozott, miközben tudvalevő volt, hogy ezen csak a Windows újrahúzása segíthet. Aztán az új masina be is mutatkozott egy Toro elleni kékhalállal, és okkal szegezhetjük neki Fonottszéknek, meg a játékának, hogy: https://www.youtube.com/watch?v=aiIeHxX16E0&t=10s  

De a helyzet szerencsére messze nem olyan ganyé, mint amilyennek elsőre tűnik. Tovább után ki is fejtem, miért.

Lencsevégre kapták a srácokat a tengerentúl, íme pár lesifotó, kezdve a Misterrel.

0. P(ioli)TSD

Augusztus 17-én játszottuk az első tétmeccsünket idén, és ehhez képest még bőven lőtávon belül vannak az előző szezon – körülbelül másfél éves múltra visszatekintő – romjai. Ugyan Pistánkról tudvalevő volt, hogy leköszön a posztjáról, viszont a csapatba ágyazott játékrendszert és morált nem lehet kettő tollvonással meneszteni, bár én is voltam olyan naiv, hogy elhittem, itt egy másik Milan gurul majd ki a pályára. Ezzel együtt nem az ex-mistert akarom kutyázni, csupán kontextusba helyezem a következő pontokat.

Pista megszokásból ment a csapattal.

1. Messiásvárás

Azt viszont hiába tesszük, ugyanis Őmegváltósága már Genoából oktatja az Intert a 96.-ban. Nemhiába, haza húz a szíve. És ahogy tőle sem várhatjuk, hogy mentse ki a seggünk, úgy Fonottszéktől sem elvárható, hogy pár hét felkészülés után egy olajozottan működő csapatot és taktikát varázsoljon. Amúgy sem egy Klopp a faszi, kezeljük helyén a nívót, de ez talán a gegenpressen-pápának is nagy falat lenne. Még tisztán látszik az előző szezonból megörökölt motiválatlanság és az elképzelés hiánya, de bőven voltak bíztató jelek.

A margherita ott sem szállítja ki magát.

2. Az igazi előszezon

Lehet, hogy gurigáztunk usankában pár meccset a nagyokkal, és mindegyiken gáláztunk, de az is nyilvánvaló, hogy ezek csak a showműsör részei, semmilyen következtetés levonására nem alkalmasak, talán még előszezonnak nevezni is hiba. Leginkább azért, mert az utóbbi évek kialakult menetrendje miatt a bajnokságok augusztusban kezdődnek párhuzamosan az átigazolási időszak végével, és az első nagyobb szünet szeptemberben jön a Nemzetek Ligájával, az átigazolási szezon végén. Odáig összesen 3 meccsünk van, abból kettő várat magára. Ezeken dől el igazán, hogy élesben mennyire is kompakt a keret és tekinthető késznek a taktika, van lehetőség finomhangolásra és utolsó pillanatos érkezőkre, ha szükséges. Ezeken a találkozókon nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Kontrasztként álljon itt a tavalyi szezonkezdet: vertük a Bolognát 2-0-ra, a Torinot 4-1-re és a Romát 2-1-re, az utóéletet pedig senkinek nem kell bemutatni.

3. Nincs kész a csapat

Ugyan Pofonfa (köszönet Szerginek a hülyenévért) is megérkezett, ezzel papíron megvan a régóta áhítozott hatos és mellette még 3 másik, egyébként minőségi játékost zsákoltunk be, de ők keveset, vagy egyáltalán semmit nem tudtak még a keret magjával együtt edzeni. Jól mutatja az összeszokottság hiányát, hogy a mister olyan kezdő 11-et lőtt fel a gyepre, akik már ismerik egymást és volt idejük adaptálni a taktikát (hogy ez a húzás végül mennyire volt jó, vagy rossz, azt nem tudnám megítélni).

4. Nem történtek fundamentális változások

Erről már csak röviden, és ígérem, rátérek a meccsre is, de emellett sem mennék el szó nélkül. Nagyjából az látszik egyelőre, hogy a tavaly használt formációban és szerepekben gondolkodik a Portugieser is – kisebb-nagyobb finomhangolásokkal –, valamint nem váltunk meg (eddig) a csapat gerincét képező játékosoktól. Lehet, hogy ez a mostani mutatott játék, valamint a srácok néha olyat produkáltak, hogy belehánytam a számba, de ez legalább nem annak köszönhető, hogy ismét a nulláról kell építkezni.

Még egy picit zsebbe kéne nyúlni, Gerrykém.

A meccsről

Mindamellett, hogy elég szedett-vedett volt a játék, és előfordult nem kevésszer, hogy a fiúk nem találták a helyüket a gépezetben, azért voltak akcióink és helyzetek is. Csak Rafa kétszer lehetett volna eredményes: a meccs elején, ha picit jobban számít a labdára, akkor pár méterről betessékelheti, valamint a 40.perc körül egy az egyben vezethette Vanjára, de az ziccert fogott (még ha Rafa testbeszéde el is árulta, merre fogja rúgni). Támadásban szintén nagyon élt az, sokkal nagyobb részét bejárta a pályának. Miki hozta a szokásos bravúrjait, ő is vastagon kellett ahhoz, hogy ne legyen totál égés az első félidő.

Theo egy év múlva.

Az egyéni negatívumokból sajnos sokkal több akadt. Capitano még mindig nem tud olyan teljesítményt hozni a kicsit ellen, mint Kvaradona vagy Babpép ellen, Széles pedig hiába pályázik az „Új Borini” megtisztelő titulusára, sajnos egy okés szintnél többet nem tudott hozni balbunkóban. A bohózatba illő öngól előtt is az ő feje felett ívelték át a labdát, de ez nem mosdatja ki SziaUramat, hogy mégis mit balettozott addig a labdával, amíg bekanalazta a kapuba. A csávó számomra felfoghatatlan, mennyire időzített bombává vált, minden környékén futó akciónál belém fagy a szar. Anulu, csak ne menj el, kérlek, megkapod a montenbájkot!

A középpályán is látszott, hogy nem működik még, remélhetőleg Pofonfa a hiányzó darabka Fonottszék puzzle-jéből, és örülnék, ha ezzel megoldódna sok minden, viszont az összképet továbbra sem látom. Ha ő lesz a szűrő, Bence a párja, Puli pedig a 10-es, akkor milyen szerep jut az RLC-Múzsa-Rén triónak? Ugyanis az utóbbit leszámítva nem látom a helyüket a masterplanben. Sőt, tovább megyek, én Rént játszatnám a csatár mögött, az amcsi pedig mehetne vissza a jobbszélre, ugyanis az látszott a második félidőben, hogy amikor szabadabban mozoghatott és jobbról törhetett be, sokkal üdítőbb volt a játéka. De ez csak FM-ezés a részemről.

Double pivot. RLC lehetne csak fele ilyen kemény élőben.

A másik vakfolt pedig Csucsó volt. Értem én, hogy saját bevallása szerint egy új palit fogunk idén látni, de arról nem volt szó, hogy ez abban nyilvánul meg, hogy háromszor zsinórban nem tud átvenni egy egyszerű labdát. Szvsz. túl nagy teher neki a kezdő, és mentálisan nagyon össze kéne drótozni, mert ez így a futuroba is kevés. Ja, meg itt van még Jóvicc, róla kaptak egy sárgát, ennyire emlékszem belőle.

A második félidőben azért már sokat javult az egész. Fonottszék egészen unortodox módon a félidőben taktikai utasításokat adott játékosoknak, valamint a 70. perc előtt cserélt. Elképesztő. Rén, Theo és Morisz is határozottan új lendületet hoztak ebbe a csapatba, különösen a spanyol. Nagyon rég nem láttam senkitől ebben a csapatban azt a tüzet, harcosságot és tenni akarást, amit ő behozott a pályára lépésének első percétől. Az eredménye pedig egy kis híján megadott tizi, egy gól és a lendület, amit nagyrészt sikerült projektálnia a csapatra. Ha ezt így tudja tartani, az utolsó eurocentet is megérte az amúgy is diszkont árából.

A második gól előtt aztán ismét teljes rövidzárlat, SziaUram és Theo nem tudott úgy elosztani kettő embert a védekezésnél, hogy mindenkire jusson egy és szerintem itt ismét az első gól mágusa volt a ludas. Ezután következett Morisz gyönyörű belepiszkálós gólja, és Fókapor pontot érő kapáslövése.

Aki pedig a muzsikát szolgáltatta….

Összességében a csapat nem játszott jól 88 percen át, viszont Rafa és Puli lábában összesen bent maradt minimum 3 gól. Ha azok bent vannak, most csak arról beszélnék, hogy legalább megvan a 3 pont, így én nem aggódnék hitelbe a jövőt tekintve, de azért hozzátenném, láttam már éjjeliőrt nappal meghalni. A kövi két meccsen még „van idő” a finomhangolásokra, utána okosabbak leszünk.
Jövő héten Parmalat. Addig is Forza Milan!