BL #2 / Leverkusen – Milan + Lecce extra

Ahogyan Balage kolléga már megállapította az előző posztban, péntek este győztünk! Ha a Holdról nem is látszott, a San Siroból igen, nekem pedig volt szerencsém ott lenni a meccsem, így egy kis helyszíni beszámolóval mindenképpen szolgálni szeretnék – ha meg itt vagyok már, akkor a ma esti BL rangadó beharangozása sem maradhat ki a kontent dömpingből. A tovább után kettő az egyben deluxe edition Diavoli módra.

LECCE

A derby győzelem ugyan nagyon jót tett a várakozásnak, ám rutinos Milan szurkolóként így is óvatos elvárásokkal érkeztem meg a stadionba péntek este, ugyan a Lecce nem egy Sassuolo vagy Udinese, itt aztán bármi előfordulhat. Egy héttel a meccs előtt még az is benne volt, hogy új edzőt nézhetek majd a padon, ehhez képest nagyot fordultak a dolgok.

Engem sajnos méltán híres blogunk ellenére nem fogadott személyesen Ibra, mint Speedet, de lehet épp fontos tanácsadási feladatai voltak, úgyhogy hangolódásképp meglátogattam a meccs előtt a Casa Milant, ahol a 23 eurós jegyárat remélem visszaforgatják a jövő nyári mercatoba, ha elkérnek ennyit a szurkolótól, akkor cserébe én is elkérem az aktuális 50 millió feletti wonderkidet. Maga a múzeum amúgy nagyon menő, igényes, kreatív, úgyhogy maximálisan tudom ajánlani.

A San Siro maga fantasztikus, és igazából nem is tudom mit írjak itt róla, mert szavakkal nehéz lenne leírni – ez a stadion tényleg a futballtörténelem egyik legikonikusabbja, és egyszerűen nincs hozzá hasonló, ezt szerintem minden Milan szurkoló, aki volt már ott meg tudja erősíteni. Ha költözünk is innen, lebontani a legnagyobb hiba lenne, olyan értéke és aurája van.

20240927-193006

A hangulat persze még egy ilyen Lecce elleni péntek esti meccsen is maximumra volt csavarva, a Curva Sud nyomta végig, az 5 perc alatt lőtt 3 gól pedig persze olyan robbanást okozott, hogy azt nem fogom elfelejteni egyhamar. Ezt is értékelni kell, azért a futball üzletiesedésével nem arrafelé tartanak a dolgok, hogy ez megszokott legyen, elég egy Premier League meccset megnézni. Szerencsénkre (ebből a szempontból legalábbis) az olaszok persze olyan lemaradásban vannak, hogy ez itt egyhamar még nem fog megváltozni biztosan.

A bemelegítés sok extrát nem tartogatott, pedig nagyon vártam valami olyat, hogy Royaltól 5 méterre elpattan a labda egymás után többször, Csucsó megpróbálja végigcselezni az edzői csapatot, Theo felvesz poénból egy Dumfries mezt, stb stb. A legizgalmasabb pillanatokat azok voltak, amikor Mike vetődött egy-egy lövés után, vártam mikor maradt lent. Az még aggasztóbb volt, hogy a másik térfélre kacsintgatva láttam kedvenc Antalunkon, hogy bizony nem a bohóc cipőt húzza épp fel, itt kicsit el is kezdtem aggódni – aztán mint kiderült nem is hiába, olyan brutál erősen kezdte a meccset, hogy az első 20 percben ő volt a legjobb játékos a pályán, tiszta 2022 szeptemberi Liverpool, Juventus, Atletico Madrid elleni flashbackeket kaptam. És ha már Rebic, a lecserélésekor korrekt tapsot kapott, a mi szektorunkban konkrétan standing ovation, ezt büszkén jelenthetem, hogy az elsők között adtam meg neki, kicsit mémelésből is, de azért is, mert tényleg baromi szórakoztató (ebből nem veszített, ki a faszom játszik balszélsőt 3-as mezben?:D), és jobb napjain klasszis közeli teljesítményre képes arc volt, számtalan szép, ugyanannyi vicces pillanattal, úgyhogy számomra külön nagy élmény volt az, hogy sikerült így búcsúztatni. 

A legenda középen melegít, arról itt még nem döntött, melyik cipőt vegye fel

Vicces mellékzöngéje volt még a meccsnek a pont előttünk ülő skandináv, mint később kiderült egész konkrétan norvég csoport performansza, akik hát hogy is mondjam jobb híján – szarkészen érkeztek meg a meccsre, az ő Kevin Constantjuk az az arc lehet, aki úgy indított a bemelegítés alatt, hogy kicsit elvesztette az egyensúlyát, és 2 sort gurult le bele egy kb 14 éves lány és szülei hátában landolva. A meccs közben 5 percenként hozták az újabb kör söröket, durrantották a cigit meg a rövidet, szóval volt pár vicces, meg néhány kisebb összeszólalkozós pillanat olasz kollégákkal, aztán voltak akik szépen csendespihenőre hajtották a fejüket.

Magnus megfáradt

Na, de hogy a futballról és a csapatról is essen szó: nyögvenyelős volt az első fél óra, de hát low blockot játszó csapatok ellen ehhez hozzászoktunk az utóbbi években. Utána viszont eléggé rendben voltunk, főleg a presszing kezdett el nagyon működni, ennek szíve lelke Morata, akkora munkát rakott le, ezzel húzta magával a többieket is. Egyébként is annyira üdítő őt meg Abrahamet látni csatárban, imádjuk a jó öreg Zsírt persze, de basszus végre gyorsan fordulni, sprintelni képes támadóink vannak, mióta vártam erre. Bónuszként meg Rafa is eredményesen presszingelt, többek között a harmadik gól előtt, és jóval több effortott tett a játékba, mint szokott, biztos köszönhető a karszalagnak, úgyhogy ez jó húzás volt Fonsecatól, illetve valószínűleg Moratának is van szerepe a dologban. Ez a minimum kéne tőle melóban minden meccsen, és akkor jóval könnyebb lenne elégedettnek lenni vele.

Taktikailag egyébként jól látszott, hogy labdával egy ilyen 2-4-2-2 volt nagyjából a felállás, aztán persze a szélsővédők felfutásaival ez alakult is még, Morata szerepköre meg nagyon rugalmas, kicsit visszavontabban játszik alapból, de a játékintelligenciája annyira jó, hogy én úgy látom viszonylag nagy szabadságot kapl. Védekezésben tisztán ezt a 4-2-4-et nyomtuk, és hát most már látjuk és tudjuk, hogy ez egy terv szerinti kockázatvállaló séma, itt is nem egyszer könnyen átjátszottak minket, ami után komoly a baj, cserébe viszont közvetlenül gólt is lőttünk a fent labdaszerzésekből. Érdekes kérdés, ebben mennyit lehet mèg fejlődni, nekem kicsit túl nagy kilengések ezek még, úgyhogy egyelőre bőven nem vagyok meggyőzve.

Amúgy szerintem a játékosok szűkebben, közelebb játszanak egymáshoz, mint Pioli alatt, aminek a megszokásához és begyakorlásához biztosan kellett és kell is idő még. Egyébként egy fun fact, zsinórban 4 Serie A meccsen lőttünk pontrúgásból gólt, szerintem az utóbbi 10 évben egy kettes sorozatot sem nagyon raktunk össze.

LEVERKUSEN

És akkor ma este jön az újabb nagy teszt a BL-ben, ne legyenek illúzióink, itt nagyjából a realitás az egy hasonló meccs, mint a Liverpool ellen volt, a pontszerzés már nagyon jó eredménynek számítana.

Azt valószínűleg mindenki tudja róluk, hogy tavaly lehozták veretlenül a bajnokságot, sőt majdnem a teljes szezont is, csak aztán ahhoz Lookmannek volt egy-két (három) szava. Így is rekordot döntöttek, 51 veretlen meccsel, soha nem tudott még európai csapat ennyit. Az idei szezonjuk ehhez képest rosszabbul indult, az első vereségük már becsúszott a Lipcse ellen, a hétvégén pedig ugyan hoztak egy döntetlent a Bayern ellen, valójában eléggé le lettek tolva a pályáról, és szerencséjük volt.

Ha valaki ránéz a keretükre, annyira kiemelkedőnek nem is találhatja, és bár sok alulértékelt játékosuk van, a lényeg itt tényleg a rendszeren, és az edzőjükön van. Xabi Alonso talán jelenleg a legtehetségesebb menedzser a világon, aki egészen új szemszögből közelíti meg a focit és innovál ezzel – gyakorlatilag a leginkább Guardiola által tökéletesített pozíciós játékot – azaz a szigorúbb, meghatározottabb szerepkörökkel, játékos utasításokkal dolgozó játékot ötvözi a relacionista elemekkel, amik inkább a játékosok kreativitására, szabadságára építenek. Ehhez persze kell a megfelelő játékosállomány, ami neki meg is van.

Elsősorban náluk is a bal oldalra kell majd figyelni, Grimaldo a világ egyik legjobb wingbackje, előtte pedig ott van Wirtz, aki a csapat legjobb játékosa, és ezt a szezont brutálisan jó formában kezdte. Akár Calabria, akár Emerson Royal lesz a jobbhátvéd, eléggé félek az ottani nyomástól. És úgy összességében is igaz, hogy gólokat nagyon tudnak rúgni (a 90. perc után pláne), idén például egymás után három meccsen szórtak négyet, szóval a mi fent is említett játékunkat ismerve, ez könnyen lehet egy sokgólos klasszikus meccs akár.

Nekünk tényleg az lesz a kulcs, hogy megnézzük akkor valójában mit is tudunk – kérdés felkerül-e ugyanaz a formáció a pályára, mint az elmúlt pár meccsen, most úgy néz ki, hogy nem így lesz, kicsit biztosabbra akar menni Fonseca. Lótusz kezdhet majd Morata helyett, esetleg Dávidka is visszatérhet, középen pedig Pavlovot jósolják Tomori helyett. Könnyű nem lesz, de nagyot dobni most lehet.