Az álmos válogatott szünet utáni első meccsünket már nagyon vártam, de arra nem számítottam, hogy elég nyílt és számunka kifejezetten pozitív meccs fog várni ránk, ahol az első gólunk után leginkább az lógott csak a levegőben, hogy még hányat rúgunk.. aztán jött a 29. perc, és a piros.
Szóval úgy mentünk ennek a csörtének szombat kora este, hogy Fonszéka ismét hereméretet villantott, és kihagyta a kezdőből az előző meccs 11-es Búvár Kundjait, meg a Príma Primissima honfitársát egyaránt. Karlettó baloldali szemöldöke vagyok.
A mérkőzést pedig a teljesen nyílt sisakkal kezdő Milan meg is szerezte a vezetést, méghozzá a Leao helyén remekül beszálló Okafor baloldali megindulása után, Pulisic mesteri lekészítését követően, az épp már eladósorba került Csucsinnyó szuszói hosszú alsóba tekert labdájával: 1-0
Őszintén azt gondoltam ekkor, hogy na végre, egy jó kis 6-2-t fogunk látni, mert nincs az az isten, hogy itt nem rúgunk többet, vagy hogy nem kapitulálunk letolt gatyával minimum egyszer, de akkor inkább már többször, ha úgyis megyünk pár góllal. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat!
Így aztán jött a már szinte szokásos VAR balfaszkodás – ahol szegény Tidzsit tették ki a pályáról, mint macskát szarni. Az a bökkenő, hogy van olyan szög, ahol egyértelműen látszik, hogy nem a Hollandus-Filippínónk buktatta az udinei csatárt, hanem ő bizony saját magát szabotálta. Egyébként mesterien.
Ez okozott némi fejfájást, ami a felállást és a taktikát illetve. Volt, akinek ezt könnyebb volt feldolgozni, és volt, akinek a fülén folyt ki a vér a logikai feladat miatt.
(csak összefejeltek kicsit az ellenféllel egy fejpárbajnál, mindenki jól van)
Innen valahogy elcsorogtunk az első félidő végéig, aztán a mester a szünetben valószínűleg elmondta a srácoknak, hogy akkor itt most inkább ne kapjunk gólt, felmegy a betonvédő Musah, és majd megoldja, hogy itt minden kapura lakat kerüljön. (Royal ebben a helyzetben valószínűleg inkább a slozin barnázott, mert látszólag valahogy hozzá nem jutott el a mesteri forgatókönyv)
Jött is a második feles, ahol annyira sok említésre méltó dolog nem történt, talán csak, hogy 10 emberrel is nullán tartottunk az Udinét – ehhez nem vagyunk hozzászokva – meg, hogy elmaradt egy elég durva taposás után a piros a vendégeknél:
Folydogált, csordogált a dolog, nekem személy szerint a bírózáson kívül más miatt nem ugrott meg a vérnyomásom, de aztán szerencsétlen Temu akkora ziccert hagyott ki, hogy szégyenében inkább belesérült 2 perccel a becserélését követően:
Aztán Fofana, mint kiderült, elkezdett nagyon durván oktatni a labdával, és a labda nélkül is:
Érdekes volt látni, hogy a cseréknél mennyire egyértelmű volt, hogy Leao ma itt nem fog pályára lépni, hiszen itt védekezni kellett, és kaparni minden labdáért – ebben pedig a portugál fenomén finoman szólva sem jár az élen. Remélem, ez nem viszi el a kis primadonnánkat egy lefelé tartó spirálba, ami a pszichológiai oldalát illeti, mert nagyon nagy szükség lenne egy, a csapatért meghalni képes Rafára. Remélem, még látjuk így Milan mezben!
És ennyi. Ja, meg hát ugye amit a VAR elvett, azt a VAR visszaadá, hiszen a videó szobában ülő sasszemű mesteremberek kiszúrták Etelka bokáját, így hiába örült a Fergie time közepén a kisjuve, a három pontot végül otthon tudtuk tartani!
Ezerszer inkább ilyen 1-0-kat szeretnék látni, mint sziporkázó vereségeket, ha kérhetném. Jót tesz ez a csapatszellemnek, meg a tabellán elfoglalt helyünknek is.
Végezetül csak néhány olyan gondolat, amit ki szeretnék emelni a tegnapi kummentfalról, hogy így utólag is érezzük az érzelmi hullámvasutat, amit a lefújás előtt közösen átéltünk:
aFeketeBonera: les voooot
Turbo: Na ne bassz
Benceb: CARDINALE UTALJÁL ITT ÍGY MEGY
flagstaff: geci
Hory94: Egyszer végre a fasz jobbik végén vagyunk fél centivel 😀
Harkness: Ezt nem tudom miért vették el, de kijárt a mai bíráskodás után
Turbo: Agyonvertük őket, de meg is érdemelték. Forza!
krasnaja: BAJNOKCSAPAT
(mindenkitől elnézést, akit kihagytam)