Van az a rövid, évente nagyjából két hetes időszak, amikor egy Milan-szurkoló még el tudja hinni, hogy minden rendben lesz. Augusztus van, süt a nap, még nem kaptunk ki három egymást követő középcsapattól, az új igazolásokról kizárólag YouTube-videókat láttunk, ahol minden labdaérintésük után valamilyen rettenetes elektronikus zene szól, és az új edző is egyelőre pontosan annyi rossz döntést hozott, amennyit meg tudunk magyarázni azzal, hogy épül a rendszer. Ez az év legszebb időszaka. Ilyenkor még minden új játékosban ott van a következő Milan-legenda. Minden 19 évesben az új Kaká. Minden 30, vagy manapság inkább már 50 milliós igazolás esetében teljesen biztosak vagyunk benne, hogy az előző klubja egyszerűen nem értette, hogyan kell használni. Ha valaki az első meccsen megver két embert, megtaláltuk a hiányzó láncszemet. Ha pedig a bajnoki rajtot is megnyerjük, néhány órára ténylegesen engedélyezett a scudetto szó használata.

2016 fázós eleje – Biglia indítja Suso-t a jobboldalon. Suso épp eléri az alapvonal előtt, megtartja, észreveszi a területet. Bemozog Locatelli, átveszi a tizenhatos sarkánál, felnéz, tudja, hogy mindenki passzra számít, de meghozza a döntést, ami ebben a pillanatban felemeli egész pályafutásának csúcsára – hatalmas torpedót indít meg a hosszú felsőbe! Ezt Buffon sem szedi ki a gólvonalon túlról! Loca-loca Telli-telli, mekkora legenda lehetett volna nálunk a gyerekből! De így most, ami miatt újra érdemben megemlíthetjük a nevét így közel 10 év elteltével, az szegény Lukita lefejelése volt, immáron zebra mezben. Utólag pedig majd látjuk, hogy ezzel nyitotta meg az utat Jashari felemelkedéséhez. Köszi Loca, várunk vissza Luka!

Nahát, nahát, ismét meccsdéj! Legutóbb kicsit megizzadtunk a Napoli ellen idegenben, és nem is úgy jött ki a lépés, ahogy azt szerettük volna. Ezúttal otthon fogadjuk az Udinét, és minden adott egy kellemes, szombat kora esti kis örömködéshez. Behúzzák ezt ma a srácok, mint mi holnap az x-et, csak katonásan, csak peckesen!

Vasárnap este, az ünnepi műsor zárásaként megyünk Rómába vendégeskedni. Olyan, mintha lenne tétje a hazavihető három pontnak, hiszen a kuzinok csak egy döntetlent tudtak összebírózni otthon az Atalanta ellenében, így tovább olvadhat az előnyük és egy jófajta terror 0-1-gyel 5 pontra jöhetünk fel az éllovasra. Az meg már majdnem karnyújtás.

Újabb hét, újabb hétközi forduló, és mi továbbra is hozzuk a Szériának a BL DNS-t. Januárban úgy bántunk el ezekkel a piperkőcökkel, hogy azóta Fabregas biztosan feni a véres bökőt. Biztosra vehetjük, hogy komolyan gondolják a megtorlást, de az nevet a végén, aki utoljára nevet – azt meg Olaszországban mindenki tudja, hogy Allegrinek hívják.

Elvtársak! Meglepetés! Ma délután 15.00-kor újra szól a hatlövetű, lesúlyt az űrbonéra-szérialáz, a VAR, a bírók, teljes stábbal támad a Barátok Közt! Ez itt egy minimál beharangozó, sokat ne várjatok, ahogy a meccstől sem érdemes majd feltétlenül.