Pajtások, tegnapi városligeti sétánk során beleakadtam ebbe a szoborba, és bár akkor még nem is tudtam, hogy a művész úr nem költő, hanem sokkal inkább író volt, a névben rejlő, jelen helyzetünkre alkalmazható asszociációk megihlettek. Így, mivel duplázom a hétvégén, mint a Napoli minap a San Siróban, és annyira későn jött Balage kolléga kiváló posztja, hogy már-már kételkedni merészeltem a megkeletkeztetésében, Extra Conte’nt (*Balage) létrehozására adtam a fejemet. Aminek pont annyi köze lesz a ma esti bajnokihoz, mint FontGéza tervének a keddi meccshez. Semmi. A kezdőt Turbo kolléga szolgáltatja majd. Hajtás után szabadbölcsészet.

Egy sötét hangulatú meccsnézés egy pincehelyiségben, a mérkőzést rádió közvetíti, és bemondják közben a bombariadókat is

Füst Milán egyik legismertebb műve, bár nem biztos, hogy ezen a blogon. Az általa bemutatott erkölcsi válság jól leképezhető kis jelenünkre is, amikor felfuvalkodott balkáni hólyagok terpeszkednek a klubszékházban, van összesen egy épkézláb felnőttkorú olasz játékos a keretben, és botrányosan nézünk ki még egy gyenge Brugge ellen is a San Siróban, emberelőnyben. A mű nem könnyen emészthető, és egyáltalán nem szórakoztató, tekintsük meg helyette bármelyik rangadó féleségünket aka Lazio vagy Firenzei Dózsa. Dicsődyék vergődéséből nem tudunk épülni, nem kapunk jól értelmezhető, egyszerű válaszokat, marad a lezüllés és a dekadencia. Ajánlott viszont többször is megnézni, hogy felfedezhessük egy újabb rétegét ugyanannak a kotványnak, hát ez mekkora áthallás.

A Máté evangéliuma Füst Milán egyik legjelentősebb, ám legellentmondásosabb műve. Középpontjában egy antihős áll, aki képtelen beilleszkedni a társadalomba. Képzeljük el Vodkafu belső lelki monológjait, önmarcangolását, amikor magányosan áll a jobb oldalon, nyilván senki sem akar passzolni neki, még embert sem állítanak rá. Ő csak túl akarja élni a zűrzavart, groteszk, irónikus karakteréből legfeljebb egy suta hátrafasszra futja. Miközben 5 méteren 10-et ver rá az ellenfél szélsője, felvillan primitív kis agyában a lét hiábavalóságának koncepciója, a maga kis egysejtű, papucsállatkának megfelelő absztrahálási színvonalán.

A gyertyák csonkig égnek Füst Milán legdrámaibb, legmegrázóbb műve. De szabad-e és van-e értelme a holokausztról beszélni egy fociblogon? Az emberi lélek rugalmassága és törékenysége ott van a mindennapjainkban, és minden egyes, napokig tervezett, ám a legvégén holmi kisszerű kényelmi okok miatt kútbaesett szkórozás valahol egy tragédia. A félelem, amelyet a már régen levitézlett, ám Pavlovic mellett focistának tűnő Lókakukk felbukkánása kelt. A fizikai megpróbáltatások sorozata, amelyet egy újabb Milan meccs megtekintése elő tud idézni. A reményvesztettség, amit egy 70. perces Fókapor – Csukaeszű cserénél érzünk. Borzalmak és szenvedések sora, amelyet kis, egyéni életterünkben meg tudunk élni.

A feleségem története Füst Milán legkülönösebb, legellentmondásosabb műve. A szerelem nem rózsaszín Hollywood-i álom itt, hanem egy sötét történet pusztításról, küzdelemről, vonzásról és taszításról. Mi is jutna nekünk erről eszünkbe, ha nem egy márciusi tét nélküli bajnoki a Genoa ellen, amikor a szerzőt felemészti rajongásának tárgya, hogy bár hét ágra süt a Nap és rövidülnek a szoknyák, őt azért is berántja a stream elé egy pokoli erő, hogy meghurcolja 2×45 perc plusz VAR erejéig, amint kilátástalanul vergődünk egy kiscsapat ellen. Múlt és jelen határai elmosódnak, nem tudjuk már, éppen melyik szezonban játszott itt Gerard Deulofeu, csak azt, hogy igazából ez mindig rossz volt nekünk, de sosem tudtunk elszakadni rajongásunk tárgyától, vele együtt lépésről lépésre degradálódva a nihilbe.

Tipp: Monza 2-2 Milan (Leao dupla)

Gyertek majd, jó szórakozást!!!