Pajtások! Kedd este bevertünk mi is egy szöget a Királyiak koporsójába. Nem elég, hogy a Barca Kindergarten beléjük eresztett egy négyest, az UEFA meglopta Hisztíciusz Dzsuniort egy Aranylabdával, erre fel még jöttünk mi is oktatni. Fonseca ismét megmutatta, hogy két arca van, az egyik felveszi a szopóálarcot a kicsik ellen, a másik meg ráadja a tavalyi BL győztesre. A csapat kiegyensúlyozottságot viszont hírből sem ismeri. Tovább után örülünk a sikernek.

Ahogy Buddy mester megmondta, mellettünk tényleg az szólt, hogy nem szólt mellettünk semmi. A fogadóirodáktól a szurkolókon át az utolsó szertárosig mindenki úgy volt vele, hogy a felbőszített Real rettenetesen elpáholja ezt a tákolmány taktikával operáló Milant. Aztán valahogy szinte ugyanaz a mérkőzés kerekedett belőle, mint tavaly a PSG elleni 2-1-es győzelem alkalmával. Még a dátum is 2 nap híján napra pontos.

Az előjelek nem voltak túl rózsásak, azért azt meg kell hagyni. Múlt vasárnap a Monza is sokkal inkább emlékeztetett egy focicsapatra, mint mi, pedig ők a kieső zónában dagonyáznak. Természetesen az isteni Vodkafu ismét a kezdő pozícióban tündököl, aki megkapta maga mellé Múzsát is a jobb oldalra. Nem tűnt betonbiztos duónak, valljuk be, ahogy a Csáó-Zsuzsa tengely sem. Aztán elkezdődött a meccs.

Kivételesen a Real védői mutatták azt a teljesítményt szögleteknél, amit általában a mieink szoktak. Alig felugró középhátvédek, lemaradó emberek, Csáó sem ugrott világcsúcsot, mégis sikerült neki két ember közül gólt fejelnie Puli beívelése után. Ekkor még azért a Szkórban is nagy volt a szkepticizmus – legalább akkora, mint a véralkoholszint – annak kapcsán, hogy itt van-e keresnivalónk, vagy csak bemákoltuk az egyszem gólunkat a nyócegyhez.

Majd a Királyi Emerszon gyorsan vissza is rántott mindenkit a talajra egy tizit érő helyből távolracsúszással. A pali térdencsúszós gólörömöket megszégyenítő távot siklott a füvön, hogy aztán a nyújtott lábán Vini teljesen „véletlenül” átessen. Nem lehet hibáztatni érte. Vodkafu bizonyította be ismét, miért érte meg az összes ráköltött centet is.

A csapat viszont nem szakadt be, mint a forint a héten és mentek tovább egészen odáig, hogy a Real védelme ténylegesen azt vizionálta, hogy ők az AC Milan, annyira nem tudták hol vannak, ugyanis Rafa lövése után, amit Lunin védett, Morisz a totyogó védelem kellős közepéből, a védőkhöz képest kilométeres hátrányból startolva verte be a kipattanót. Ekkor még mindig nem hittük el, amit látunk. Lehetséges, hogy ilyen jók lennénk? Nem-nem-nem, az kizárt, jutottunk konszenzusra a félidőben a szkór kényelméből. BB mester megfejtésénél maradtunk, miszerint „Lehúztuk őket a saját szintünkre, és ebben a mocsárban mi vagyunk otthon”. Szó se róla, tényleg úgy tűnt, mintha Carletto 10 Royalt küldött volna fel a pályára, vagy le a srácai torkán.

A második félidőre aztán sikerült elhinnünk – vagy inkább el akartuk hinni – hogy mi vagyunk ennyire jók. Akadtak taktikára emlékeztető momentumok, de a harmadik gólunk előtti támadásépítés volt az igazán szép. Jó, igen, azért kellett ehhez egy szétszórt Madrid, meg hogy Camavinga is csak kocogni akarjon Rén után, de ezek ellenére is élmény volt nézni az egyéni megoldásokat és a támadást is. Bár Rafa olyan gólpasszt adott az egyre pengébb holland registánknak, amit hogyha FIFA-ban csinálasz, azért elszégyelled magad, úriembernek ilyet nem illik. Apropó, „szégyelled magad” és „úriembernek ilyet nem illik”. Azért nem maradtunk Vini Show nélkül sem. Kispajtás nagyon a szívére vette azt az aranylabdát, mert most a Jászai Mari díjra hajt. Bizonyára Miklós is a bőrszíne miatt taposta halálra.

Még a vége felé Rüdiger azt gondolta, megfingathat minket egy üres kapuba bebombázott labdával, amit Májki parádés (de amúgy teljesen felesleges) levegőben úszó védése tessékelt elé. Buddy és jómagam addig magyaráztuk a vendégszereplő Realos kollégának, hogy ez azért lesz les, mert a támadó, aki elől Miki kiütötte a labdát, az lesen volt, ezért ez passzív lesnek minősül, hogy a spori inkább a gólszerző, mint az elrúgás pillanatában aktívan lesen tartozkodó játékos miatt fújta vissza.

Végül 3-1-re nyertük a találkozót, nem hiába alapoztunk erre a meccsre a nyáron. Még Fonsi is megmondta, a Real más kávéház, mint a Monza. Hétvégén meg Kájjári, ott kell felkötni a gatyót.