Mesterek, nem volt ez olyan rossz. Ahhoz képest, hogy milyen előjelekkel mentünk bele a mérkőzésbe, és hogyan bánt el például a Bergamasca a minket lesimázó Napolival, elég jól be lehetett lőni, kinek mire lesz itt elég a lőszer. Nem sokon múlt, hogy nem jött össze a pontrablás. Ez elég lelombozóan hangzik, meg kell hagyni, a virágzó Pista-korszakban még úgy tűnt, hogy már magunk mögött hagytuk azokat az időket, amikor félni kell a szomszédvártól. 2024 viszont nem kíméli a milanistákat, miért is tenné. Szóval, ha valaki reális várakozásokkal ült a képernyő elé, akkor csak a végül elvesztett pont miatt lehet elégedetlen. Tudom, ez ne legyen nagy szó, de végre Fonseca megtalálni látszik az egyensúlyt, és nem kontrázzák rommá az orrnehéz taktikáját. Ha valaki azt mondja, hogy Serie A 7. hely, akkor igen, ez nagyjából tényleg oda való, bár lesz ez még jobb is, az 5-ig biztos fel fogunk jönni, onnan meg bármi lehet. Hajtás után röviden elintézzük.

Az első félidő sikerült jobban, sőt, már a 10. másodpercben veszélyeztettünk, Pulisic lövését védte Sportiello utódja. Persze a hazaiak hamar átvették a mérkőzés irányítását, jött is a gól CDK-tól. Az azért elég fájdalmas, hogy a tejfelesszájú, csapott vállú tehenészsiheder, akinek nálunk megaludt a tej a szájában, könnyedén maga alá gyűrte a rosszfiú, szenvedélyes, nagy harcos Theo Hernandezt, és gyönyörűen bestukkolta az Atalanta vezető gólját. Fonszi is képes volt ezen bírózni, meg hogy ő ezt előre látta, hogy ezzel a bíróval baj lesz, azt nem lehetne, hogy nem mennek le ennyire szánalmasba? Költői kérdés. AC Milan 2024, tetszik, nem tetszik.

Meg kell hagyni, a bekapott gól jót tett a srácaink harci szellemének, sikerült is kiegyenlíteni egy parádés Leao-elfutás és Morata-befejezés után. Ezen a ponton úgy is tűnt, hogy vidámabb is lehet ez az este. Utána viszont Pulisic sajnálatos lesérülése megpecsételte a sorsunkat. Holnap fogják tüzetesen megvizsgálni, remélem, nincs nagy baj. A helyére beállt Loftus-Cheek egész meccsen egyszer ment el a jobbon, egy kiváló szóló végén az alapvonalig cselezte magát, visszatett labdájából még lövés is lett. És ennyi. Ja, és nem is láttam felbukkani a védekezéssel kapcsolatos statokban egyáltalán. Szokásos, mondhatni.

És akkor itt jön az, hogy lehetne elemezgetni reggelig, miért ette meg a hazai középpálya a mi harminchat karátosunkat, a mi banterszökevény Pasalicunkkal. Nem volt jó nézni, tényleg csak az egyre fogyó percek és a kedvező eredmény (1-1) jelentették a pozitívumot. A győztes gól ismét pontrúgásból jött, sajnos az egyébként agilis (ezt ne vegyük el tőle!!) ER nem tudta a megcsúsztatott labdát lereagálni. Érett egyébként ez a gól, többször is egyedül hagytuk Lookmant, Maignan védett, amit tudott, de itt már tehetetlen volt.

A vereség megérdemelt, jogos és tervezhető is volt. Majd Gasp’ megmutatja, hogy Brescianini nem is olyan rossz matéria. Mi meg várjuk, kit tesz a Chelsea átadólistára.