Öregebbek lettünk megint egy nappal, szereztünk pár újabb ősz hajszálat, a fű zöld, az ég kék, a Milan szenved. De szerencsére ezt a játékot még mindig pontokra játszák, így valójában elégedetten dőlhetünk hátra – mit hátra! Rá, a bejglis tálcákra, a káposztás kondérokra, a halászleves üstökre, szigorúan tejföllel!
Na jó, a tejföl elhagyható, tudom én hogy van ez – közelebb áll bizonyos tájakon a halászlé kultúra a szívhez, mint a gyerek, vagy az asszony. Nem szabad ezzel viccelni.
Így tett szeretett csapatunk is – már ami a viccelés hanyagolását illeti. Lehetne ragozni, tegnap a kummant szekcióban meg is tettük páran. Sokan kifejeztétek / kifejeztük már a végtelen nemtetszésünket, aggályainkat, ötleteinket – és bizonyos fokig kifogásainkat, és felmentéseinket.
Ez most nem az a bejegyzés lesz, ahol ezt a gondolatmenetet folytatom. Van ennél jobb móka! Kezdve például a Seria C-s Zseremi tündöklésével, és a meccs összefoglalójával:
A valódi csemegét viszont ide rejtettem: az egyik nyári új igazolásunkról szeretnék megemlékezni. Nem, nem Tidzsiről, aki amúgy élete formájában játszik, most is győztes gólt szállított a csapatnak, és akiért – ha hinni lehet a pletykáknak (de nem lehet) -, már Pepita is bekacsintott, hogy megnézze, hogyan áll az a szerződés hosszabbítás. Remélem, 2026 előtt nem engedjük sehova, de persze van az a pénz, tudjuk, láttuk.
Szóval nem ő a téma, hanem Fofi.
Ugye emlékszünk még a nyári, hónapokon át tartó kálváriára, kanossza- és castingcouch-járásra, ami az ő leigazolása körül zajlott? Na ugye, én is alig. Akkor még azt gondolhatta az egyszeri szurkoló, vagy legalábbis jómagam úgy voltam ezzel, hogy oké, kapunk végre egy Kessie kettőt, rohamnegrót, animál kanibált, de hogy megtréfált bennünket a.. sors? Vagy inkább a nemtudás. Ennél sokkal többet kaptunk.
A Keszi bombák jönnek, erre számítani is lehetett, ez alap – és biztosra veszem, hogy előbb-utóbb el fog kezdeni beakadni néhány a hosszú felsőbe. Amire viszont nem lehetett számítani, az ez az intelligencia, ez a vertikális passzjáték, ez a pályán való látás.. Ez a Feketepirló csesszemeg. Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen típusú középpályásunk, de Tóni más volt, a banterre ne is emlékezzünk inkább, előtte meg tényleg csak Andrea jut eszembe. Viccen kívül, kérlek, javítsatok ki, ha valaki nem jut hirtelen az eszembe!
És hogy mire fel mondom ezt? Nem röstelltem lementeni Fofi eddig 5 gólpassza közül 4-et akcióban (az Empoli elleni annyira semmi volt, hogy nem illik ide).
Jelmagyarázat – a piros nyíl a labda útja, a piros pötty az, ahol a támadónk átveszi a labdát, a kék vonalak meg az épp átjátszott ellenfél játékosait jelölik. Ez utóbbi sehol nem kevesebb, mint 4. Ez már önmagában beszédes szerintem.
Az első eset nem is fért fel egy képre – Leao (félig bekarikázva) beindulását látjuk az elsőn, míg az átadás végét a második képen.
A második szintén a beinduló Rafát találta meg.
Slovan Bratislava – Milan, 26-11-2024
A harmadik szintúgy Francia-Portugál összejáték.
Míg a negyedik esetben Tidzsit ugratta ki Fofinnyó. (különdíj jár Temunak, aki értetlenkedik, hogy miért nem ő kapja a labdát)
20-12-2024
Tudom, tudom, ezeket be is kellett rúgni. Semmit nem von el Rafa, vagy a holland érdemeiből ez az egész, sőt, külön örvendetes, hogy a kettőjük zsenialitása ki tudott domborodni ezeknek a helyzeteknek a végén. De ilyen passzokat, anyám. Személy szerint én ilyenek miatt szeretek focit nézni.
Innentől meg vegye át az irányítást a bejgli, a vércukor, alkohol őrmester, meg a kisjézus / angyal / savanyúkáposzta, ki miben hisz. Aztán erőtől duzzadva oda kell még egyet csapni a Rómának, hogy szépen záródjon az év!
Idén már úgyse rúg ki senki senkit, túl sok macera, végtelen admin, nem volt betervezve idénre a költség, és már úgyis mindenki szabadságon van. Remélem, ti is!