És hogy ennek a címnek mi köze a meccshez? Abszolúte semmi! Annyira sűrű a meccsnaptár, hogy azt nemcsak a csapat nem bírja szusszal, hanem a szerkesztőség is kapkodja a fejét, hogy mikor, hol, ki, merre, meddig ír, és miről. Vagy miről nem. More után lesz egy kis csapat háza tája körüli sepregetés.
Ez a poszt a klasszik kummantfogótól a Háború és békéig terjedő skálán bármi lehet, mire befejezem. A meccsnaptár mellett a sajátom is elég sűrű, viszont van két órám a buszon, mire leérek Istenhátamögött-kettővel kis falumba rokont látogatni. Addig ami a csövön kifér, mert van téma bőven az elmúlt cca 2 hónapból, amit nem, vagy csak nyomokban karcoltunk fel a blogra. Aztán végül annyira megszaladt a grafit telefonon pötyögés, hogy péntek este 11-re is jutott gondolat. Node, forduljunk rá a lényegre.
Mercato – sorcsere újraértelmezése
Nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan téli mercato, ahol ekkorát kavart volna a paklin a vezetőség. Talán nem is volt soha. Ha valaki emlékszik hasonlóra – Djamel Mesbah és Maxi López fémjelezte winter market nem ér – az semmiképp se tartsa magában.
Valahonnan onnan indult, hogy már a toronyban is szemetszúrt valakinek egyszem kamubrazilunk robikárloszkodása a kezdőben. Olyan szépnek, már-már álomszerűnek tűnt a dolog, hogy Vodkafut elviszi a Galata(? Fener? Trabzon?)-Fulham kettős valamelyike, Valkűr pedig jön a helyére. Erre csapatunk Carlos „Kaiser” Raposo-ja a pályára lépést követő negyedik percben összeszedett egy sérülést, még véletlenül se lehessen megszabadulni tőle. Walker szerződtetése persze már a finishben volt, így mindenképp meg kellett válni valakitől. Ez a vezéráldozat pedig Dávidka lett. Szvsz. én nagyon sajnálom a csávót. Attól függetlenül, hogy sose volt kimagasló játékos, sem kapitány-matéria, mindig hajtott, és jobb napjain Kvaradonákat, M’bappékat és Dembeléket radírozott le a pályától. Így pedig, hogy Royal helyett ő lépett le, külön csalódott vagyok. Köszi mindent, Kapitány!
Kronológiában nagyjából idáig megy kútfőből. A kövi blokk Bencéjé. Ő volt az, aki már nyáron is ment volna Marseillesbe, télen pedig végérvényesen marasztalhatatlan lett. Ha igazak a pletykák, nem a pénz, vagy a karrier, hanem a szíve vitte oda. Én azoknak a táborát erősítem, aki emiatt nem tud rá haragudni. Volt már olyan eset, amikor egy bizonyos Antonio Cassano a felépülése után loholt is át a város másik végébe.
Bencének sok sikert, Warner Bros pedig épüljön fel végre, lássuk mit tud.
Nyomtunk továbbá egy Fókapor-Joao Félix cserét is. Fókamókának örülök, hogy távozott, nem tudta teljesíteni a felé támasztott elvárásokat. A Napoli sem fogja megvenni nagy eséllyel, nyáron legkésőbb túl fogunk adni rajta. Felix pedig megérkezett, góllal debütált, de továbbra sem látom, mitől lesz ő nekünk igazán hasznunkra. Rafa light. Ugyanúgy nem védekezik, mint a rapper, cserébe ő tényleg örök tehetség marad. Cáfoljon rám.
Sottil, aki azt hiszem, saját jogán érkezett. Ha lenyomja Csukaeszűt (nincs magasan a léc) rosszul már nem jártunk.
Végül pedig Morisz ment fél év milánói makaróni után kebabisztánba, helyére pedig megérkezett Babospizza, aki eddig nagyon berúgta az ólajtót. Öt meccsen 3 gól és 1 assziszt. Utoljára talán Piatek kezdett ilyen jól, aki szintén téli gyerek volt nálunk. Rajta kívül másra nem emlékszem, aki az elején ennyire meg lett volna maratva. Csak tartson ki ez a lendülete tovább, mint egy-másfél szezon. Minden elismerésem ellenére azért sajnálom, hogy egy prima puntaba oltott registát kellett elküldeni, hogy helye legyen. Azóta nincs is, aki visszalépjen a saját tizenhatosunkig a támadó harmadból. Remélem, nem hagytam ki senkit, úgyhogy rákanyarodok a kummantfogó apropójára.
Torino – Milan
A sors fintora, hogy az őszi meccsnek én írtam az összefoglalóját, és azt is egy családi rendezvény lezárásaként néztem meg. Akkor még teljesen más hangulatban és elvárásokkal ültem le a tévé elé, valamint a prekoncepcióm és a következtetéseim is mintha egy előző élethez szezonhoz tartoztak volna.
Jelenleg ott tartunk, hogy minden pont számít, és nem a Scudettoert, hanem a jövő évi Bajnokok Ligája indulásért. Ez a szezon nagyjából elment, de kármentésre még jók lehetünk, amit Konszi elég jól is csinál. Elődjével összevetve ég és föld a mutatott játék. Vannak persze rövidzárlatok, meg műesésekért bezsebelt piros lapok, amiért megye II-ben is kaszával kergetnének hazáig a saját szurkolóid, de ez a Havanna ltp.-ről hozott suttyóság mindig is Theo génjeiben volt.
Mindezek mellett végre lekerült a srácokról az esélyesség terhe, hogy a BL-ben kéne megcsapni egy alacsonyabban jegyzett egyesületet, így a teljes fókusz a bajnokságra (meg a Köpöcsészére) irányulhat. Innentől. Minden. Egyes. Meccsen. A. Három. Pont. Az. Elvárás. Amennyiben jövőre bármit is szeretnénk egerészni nemzetközi (értsd: BL) szinten. Ehhez a kövi állomás a Bikás Park. Ők még annyira se vannak jó formában, mint mink, az elmúlt 10 meccs statisztikája náluk: 2W 6D 2L. Minden adott egy pulykázáshoz – hogy ki és kit, azt nem jinxelném el, maradjon nyitva az állítás.
Nálunk továbbra sem harcképes a Vodkás Rabló (Hála égnek), Lótusz-Csík (Dios Mio) és Flóraszept (Ő még nálunk van???), Valkűr pedig elővigyázatosságból nincs, ha jól súg a fülemre Faragó Ricci. Ellenben Puliz back, back again, valamint Warner Bros is rendezhet valamit a kispadról. A RedBullnál az egyetlen említésre méltó arccal pedig már elsütöttem egy szar szóviccet.
A kezdőt a mindig megbízható Turbo intézi, a forzázás kezdete 18:00, én is itt leszek, ha nem itatnak le nagyon! A sorokat pedig egy minőségtelen, de az ellenfélhez igazított képpel zárnám.
