Jó előjelekkel lehetett várni a szombat délutánt. Amikor is a Torino vendégei voltak szeretett csapatunk csupa szív játékosai. Ugyanis a Bologna kikapott, illetve a Lazio is csak egy x-re volt jó. Ők pedig riválisaink az európai kupákért ádázul vívott harcokban. Ráadásul ehhez még az is hozzá csapható, hogy két biztos kezdő játékos, Ilic és Schuurs is sérültet jelentett. Nálunk Walker és Fofana nem kezdtek, egyik sérülés, másik talán csak pihentetés céljából. Így pedig minden adott lett volna egy három pontos meccshez. Végül tényleg három pontos lett, de nem úgy, ahogy azt mi szerettük volna. Rádiós tudósítás következik.

Rögtön a mérkőzés második percében Maignan bakizott egy beadásnál, amit nem tudott megfogni, itt még szerencsénk volt. Viszont a negyedik percben már kevésbé. Maignan és Thiaw összehozták a Torino vezető gólját egészen parádés módon. A kummant szekció szerint Maignan volt a hibás, szerintem viszont Sanabria nem lehet így a mérkőzés elején berohangálni egy kapus és védő közé, pláne akkor nem, ha még a labda is ott pattog valahol. Sanabria, takarodj!

Ezután három Milan szöglet következett, semmi veszélyt nem jelentettek a Torino kapujára, csak gondoltam, megjegyzem, majd később talán értelmet nyer, hogy miért. Itt kicsit éledezni kezdtek a fiúk, olyannyira, hogy Musah össze is hozott egy sárgát magának. Illetve itt volt még egy szép Felix lekészítés is Gimeneznek, csak picit sikerült hosszúra. Ezután megint egy teljesen veszélytelen szöglet, ki gondolná. Majd ezután közvetlenül újabb szöglet, viszont ez már tényleg jól sikerült, Reijnders elé került a labda, aki el is találta a túloldalon lévő szöglet zászlót, szép próbálkozás volt, meg kell hagyni. Majd jött is belőle egy majdnem Torino kontra.

És elérkeztünk a meccs 30. percéhez, ahol egy Jimenez beadásra Rafa érkezett, Pedersen pedig kezezett. Jött is a jól megérdemelt tizenegyes. Pulisic vállalta, és milyen jól tette. Csak sajnos Vanja pont akkor és pont ott volt, ahol a labda is. Gondolom, mondanom sem kell: Vanja, takarodj! Ezután érdemes kiemelni két Maignan-védést, amivel valamelyest javította a meccs elején bemutatott teljesítményt. Az első félidő hajrájában pedig olyan történt, ami nem sűrűn: Rafa óriási elánnal rohant vissza Lazaroval, és becsúszva szerelte a félpályánál. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a második félidőre ki sem tudott jönni. Na persze nem Lazaro.

 A második félidőt óriási taktikai variációkkal kezdtük. Rögtön a szünet után Rafa helyett jött az immár kipihent és felfrissült Fofana. Ez annyiban változtatott a dolgokon, hogy Pulisic átvette Rafa helyét, Musah pedig Pulisic helyén rohangált tovább. Érthető döntés, elvégre tartani kellett az 1:0-ás eredményt. Na de nem sokáig, az 55. percben már érkezett is Abraham Musah helyére, itt már nem volt jó az 1:0. Ezzel a cserével pedig jött a 4-4-2, Pulisiccel és Felixel a két szélen. Hogy ez kinek, hogy tetszett, saját magában döntse el mindenki. Ja, mielőtt elfelejtem, újabb szöglet, Fofana lövés, Vanja védés, takarodj!

Ezt követően egy szép Jimenez labdaszerzés, Felix elé szép passz, amiből egy szép Vanja védés következett. Vanja, takarodj! Majd Pulisic indította Reijnderst, aki egymaga vezetheti Vanja kapujára a labdát, viszont a lövés elakadt az ott felejtett 47,5 csuka peremén. Vanja, kérlek, takarodj már! Ezután szöglet, végre, amiből most már Torino kontra sem lett kár érte. Kicsivel később Felix unta meg a tologatást, és lőtte a labdát a kapufa mellé, természetesen Vanja ott volt, csak nem hajlandó eltakarodni. Ezt már Conceição sem bírta tovább, ha Vanja nem, akkor Felix Sottil érkezik végre 4-4-2, két igazi szélsővel. Mondanom sem kell, sokra vittük ezzel is. Közben itt a 168. Milan szöglet a mérkőzésen, az eddigi legjobb. Jimenez tudta csak megállítani az ebből indult Torinói rohamot, kézzel, szerencsére a bíró nem szúrta ki.

És elérkeztünk a mérkőzés 74. percéhez, amikor is Reijnders Abraham lekészítéséből és Sottil szélen való kevergetéséből végre betalált Vanja, takarodj! Persze, rendes Milanistához illően ennek sem lehetett sokáig örülni, mindössze kettő percre rá Ginetis szigorúan tonikal szépen kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és Maignan mellett senkitől sem zavartatva elgurította a labdát a hosszúba. Ez Vanolinak annyira megtetszett, hogy teljesen kikelt magából, és végre Vanja is takarodik. Ezt követően Pavlovic a félpályáig cselezi magát, majd lefejel két vállat is, szerencsére mindkettő torinói. Végre szöglet, ez most Gimenez elé kerül, jó lövés, a felső karéj is vihet, majd legalább haza labdát.

. A végére érkezik még két csere: az egyik nagy munkabírású örök tehetség korosztályának nagy tehetsége, Chukwueze, és mellette Camarda is kap pár percet. 92. és 94. percig újabb Pavlovic momentumok jöttek: előbb egy szöglet utáni fejes, amiből Torino kontra indult. Egyébként ez volt a mérkőzésen a 300. Milan szöglet, a Torino kapujára semmi veszélyt nem jelentett egyik sem, viszont a miénkre az ezekből indult kontrák már annál többet. A mérkőzés végén pedig Pavlovic tört be megint a 16-oson belülre, sajnos a neki szánt passz túl hosszú volt, így pedig nem maradt más a végére, mint hogy: Vanja, takarodj!

Szerdán Bologna, gyertek, majd az is jó lesz, ebben biztos vagyok.