Ami lehet, hogy azért is alakult így, mert most Dorogházára mentünk. Heten méghozzá – Balage, BB, Buddy, Dani, Flagstaff, k és Szergi kollégák szánták rá magukat, hogy edzőtáborba vonulnak január 11-12-én. Zimankó ide, jeges szél oda, a Szuperkuppa győzelem bódulatában nem volt megállás, és a motivációs görbe csúcsát meglovagolva Cooper-csúcsokat döntöttünk a bogrács körül, megtámogattuk a magyar mezőgazdaságot árpafogyasztásunkkal, és persze megszakértettük Fonseca bukását is, de csak bizalmasan. Azóta azonban balszerencsénél csak hétközi volt több, ezért megvártuk ezt a kis kijózanító válogatott szünetet az élménybeszámoló publikálásával. Fogyasszátok sok szeretettel, és gyertek el legközelebb!

bb: jó volt az új hely, az új környezet, és ami még jobbá tette az élményt, az a szuper sörök, a majdnem pincepörkölt, amit megmentett egy zseni paprikás krumpli, a felejthetetlen Cagliari elleni rangadó, a tűzrakások, a hideg, a kis hó, és a sok móka. 

Balage: Tetszett a vérfrissítés, hogy az idei Bánk már Doro(n)gháza volt, a szállás is szintlépés volt, no nem akkora, mint Dzsámpi <-> Pioli, de egy Montella <-> Gattusot megadok neki. A BB intézte Guri sörök hatalmasat mentek, utána a Becks is craftsörnek érződött. Egyesek szerint a pálinka is üdítően jó volt, megint mások órák hosszát vizsgálták tőle a szemhéjukat belülről. Ismét hatalmasakat kajáltunk k és Buddy mesterek jóvoltából, előbbi kétszeres BL győztes szalonnát és kolbászokat, utóbbi Michelin csillagos paprikáskrumplit varázsolt az asztalra. A meccs is vállalhatóbbnak tűnt az egész atmoszférától, vagy attól, hogy minden harmadik másodpercre emlékszem csak. 

Buddy: A térfél választás jól sikerült nagyon a festői Dorogházán, két utcás világ vége után kettővel lévő kis falucska, ahol odafelé megfigyelvén délután 1-kor a kisbolt bezár a dohánybolt meg mintha nem is létezett volna. Ahogy fentebb már említették a BB által intézett ínyenc sörök valami zseniálisak voltak és ettől a különlegességtől annyira be is indult a társaság, hogy a ki tudja hány liter palackban szállított kézműves sör után lecsúszott a maradék tálcányi söröcske is. A hangulat fenomenális volt, az estét megmentette k kolléga kolbásza. Tanulság ne vegyetek másnapra megromló húst a hentesnél. A tűzmestereknek először meggyűlt a baja a lángcsóvák életre keltésével, de az új kolléga legalább biztosra ment és ki is oltotta a parazsat a 48 fokos pálinkájával. Hiába, ha ittas az ember sok hülyeséget tud csinálni, én már csak tudom. 

Szergi: Ez a szállás az UFO TV-t leszámítva klasszisokkal verte a Bánki-t. Több szoba, jobb ágyak, nagy asztal, dézsafürdő (amit majdnem sikerült is kipróbálni :D). Személy szerint ez maradhat is, csak akkor hozni kell egy TV-t :).

A többiek már taglalták az étel-ital témát. Buddy most is kitett magáért, elképesztő módon mentve a helyzetet. BB kolléga is kiválóan gurította a söröket, szóval le a kalappal!

Én nagyon vártam a közös meccsnézést, mert még soha nem jött össze ezzel a szuper társasággal, sajnos a TV képe mellett a csapat is kicsit szétesett, de ennek ellenére mégiscsak maradandó emlék és jó lenne megismételni.

k: Több szempontból is csúcsdöntés volt ez az összetartás – most jött össze először közös meccsnézés, most voltunk a legtöbben (heten), ennyi pia még sosem fogyott el, és nem utolsó sorban szinte az összes kaját is felprédáltuk, ami világcsúcs. A srácok fentebb már szinte mindent elmondtak – aminek viszont el kell még hangoznia, hogy tűzrakás esetében nem perdöntő, hogy van-e láng az elején vagy nincs, ami a lényeg, hogy kezdjen el füstölni, szenesedni, izzani a fa. Ha ez megvan, akkor lángunk is lesz hamarosan – főleg, ha nem sajnáljuk a prémium fűtőanyagokkal felturbózott leheletünket. Ennyit a szigorúan vett szakmai kérdésekről. A BB kolléga által beGurított sörök óriásit mentek, megadták az alaphangot, persze kizárólag a Dani kolléga által szervírozott nyírségi szőlőpálinka után, amit már üvegből ittunk a kocsiban, amikor vártunk a házigazdákra. Megpróbáltam valamit javítani a körözöttön, most hoztam juhsajtot és szárított medvehagymát is bele – és a szinte 1 kilónyi cucc teljesen el is fogyott másnapra! Azért ez még most is büszkeséggel tölt el, mondom ezt úgy, hogy Flagstaff kolléga még kéksajtot és mustárt is javasolt bele, na de ezeket eltettem coaching note-ként a 4.0-ás eseményre. A finom sörök megtették a hatásukat, és egykettőre már le is amortizáltuk őket, viharos gyorsasággal tértünk át a Becksre. Itt köszönném meg mindenkinek, aki gondolt ránk a Patrónuson, jó helyre ment minden fillér! Hagyománytiszteletből berúgtam, mint az albán szamár. Hiába, ha spanyol pezsgő folyik a kertben, akkor nehéz tartani a fogadalmakat, meg az a pálinka is valahogy mindig elém került. Buddy paprikáskrumplija ízig-vérig hozta a bajnoki formát, ránk is fért abban a nagy hidegben. A dézsafürdőre nagyon készültem, BB kollégával fűtüttünk is becsületesen, azt mondták, hogy minimum 6 óra, mire felfűt a kazán. A kijózanító (sajnos nem eléggé) szardíniázás félidejében úgy is döntöttem, hogy átteszem a székhelyemet a dézsába. Nagyon nehéz volt bemenni, mert felül tyúkkopasztó forró volt, utána jött viszont a hideg zuhany, mert elmélyedve már egyáltalán nem volt kellemes, az alsóbb régió már bizony kutyahideg volt! Jobban kellett volna kevergetni, nemcsak a paprikáskrumplit és a körözöttet. BB is csatlakozott a kinti csapathoz, nagyon gyorsan eldöntötte, hogy ő ide be nem jön (nem ivott eleget) – de nagykabátban lelkesen követte a fejleményeket! Morata (!) góljára felébredt egész Dorogháza, persze nem maradt a dolog ennyiben. Olyan éjfélig azért próbáltam józanodni az egyre dermesztőbb környezetben, de nem sokra jutottam vele. A másnap az nagyon durván karcolt, a társaság felelősségteljesebb fele (BB, Szergi, Buddy, Flagstaff) már régen takarította a romokat, amikor valahogy elő tudtam botorkálni. Valami elég zavaró hagyománytisztelet, hogy vagy nincs elég kávé, vagy csotrogány a kávéfőző, esetleg mindkettő, de valahogy lefőztem egy életmentőt, általános derültség közepette. Azért papucsban-kisgatyában elmosogattam a bográcsot az udvaron, meg rendet vágtam a dzsakucci körül, ez valamelyest felélénkített. Nem túlzás azt mondani, hogy a szezon Milannal kapcsolatos élménye volt nekem ez a 24 óra, köszönöm mindenkinek!

bb ismét: na jó, ha mindenki ilyen szépen, és hosszan írta ki magából az élményeket, akkor végülis nálam van még pár dolog! Ami egyértelműen közérdekű ezek után: a Rákosmenti Guri Serház (sajnos nem szponzorált egyelőre: https://www.rakosmentiserhaz.hu) kínálatából a következő felhozatalra hívott meg minket a patrónus kiskeziccsókolom, angyalbögyörő urak csapata:

Valhalla – az első versenyző egy masszív, kb.10%-os imperial stout. Ezzel kezdtünk 1-1 pohárral, ami megalapozta a további lendületet!

Volt még: Amadeus – Bécsi ászok Prototype – New England IPA, Füvesember – Belga búza, de ez ajándékba jött, mert valamelyik 1.5 literes palack töltése vége előtt fél decivel kifogyott a hordó. Nem bántuk. És biztos még valamit kifelejtettem. Meg ugye a Becks, de az víz helyett volt szükséges szigorúan.

Volt hibátlan magyaros tasting menu, egy nagy csalódás a szemét hentes/romlott hús párosával, Buddy főnixi feltámadása a zseniálisan sikerült paprikrumplival, szokásos tűzcsinálásos malőr rengeteg, epikus csocsóbajnokság (Balage mesterrel szinte verhetetlen párost alkotva behúztuk a KL serleget), volt idióta hajlított tv, ami gyakorlatilag nem működött, és hát az álmok, és vágyak dézsafürdője, amibe végtelen emberórát beleölve sem sikerült a nem eléggé részeg ember számára élvezhető közeget belevarázsolni. Ami nem tartott vissza persze több hősies sportolót sem a holdfényes élményfürdőzéstől.

A másnap reggel persze mindig fáj, pláne, ha nincs/rossz a kávé, így esett, hogy két hónap, és mégegy gyerek távlatából ez az egész már tökmindegy, ami fontos, hogy sikerült összehozni ismét ezt a kis brigádot! És ezzel már többet tettünk le az asztalra, nagyobbat nyertünk, mint a portugál edzőink közösen a szezon során, összesen!