Pajtások, végre kipörgött a kényszerű válogatott szünet, újra élvezhetjük a világ legjobb bajnokságának küzdelmeit! Szeretett csapatunk is visszatér a harcmezőre, épp itt az ideje, hogy bemutassanak egy újabb fantázia mezt! Az előző két meccsen sorozatban nyertünk, ha a mostanit is behúznánk, akkor valami olyat követnénk el, ami utoljára még Fonszival sikerült szeptemberben, amikor is a Venezia, a Lecce és az Inter gárdáit tudtuk egymás után felülmúlni. Ellenfelünk a Conte vezette Napoli — még mindig harcban állnak a bajnoki címért, és ez akkor is igaz, ha mostanában azért erősen megtorpantak, hiszen az utolsó 7 meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni. Előtte mondjuk volt egy hetes győzelmi sorozatuk — hajtás után kiderül, nyakon csapjuk-e őket, avagy a segítségükre sietünk.

Lehet, hogy sokan örültek volna neki, ha az óra-előreállítást a mérkőzés 30. percére időzítették volna — jelentkezzen a Sóhivatalnál, akinek nem lett volna elég kivételesen fél óra ebből! Persze, az ötlet veszélyes fordulatot is vehet, hiszen képzeljünk el egy csikorgós októberi töcskölést Genoában, amely egy kicsit elnyúlna, hiszen a spori fogná a 61. percben, és csutkáig visszatekerné a stoppert.

Legyünk rövidek és lényegretörőek, hiszen mindjárt eldördül a rajtpisztoly. Csóri Lótuszcsík éppen most esett át egy vakbélműtéten — pedig már majdnem pályára lépett! Ami még hír, hogy elvileg Abraham fog kezdeni, mert jól szállt be az előző meccseken, Gimenez pedig már felvette a tempót a Milannál. Félix is kezdeni fog, de nem együtt Leaóval, valószínűleg egy Conte-csapat ellen egy harakirivel érne fel a duplaportugálozás. Lesz Maignan is, reméljük, nem kell majd beállnia Sporttárs elvtársnak. A belsővédő duó ezúttal Kalitka – Dobrij Vécser. A vérbő telivér csődör, Bondo majd szétrúgja az öltözőt, annyira be van paprikázva a nagy pillanat előtt! Texas és USA a jobboson zúznak majd. Réntől ismét jöhetne egy nagy gól. Akiről még nem tettem említést, és valószínűleg kezdeni fog, az Theo – ennyire jó sajtója még sosem volt neki nálam ebben a szezonban.

A hazaiaknál egy komoly hiányzó van, Anguissa. Nem lenne amúgy akkora nagy dolog ez az egész, az előző hat látogatásunkkor amúgy sem borult ránk a kuka. Simán ki lehetne karikírozni a felmosófejűt kis aranyos ovis filctollas nyuszibajusszal, azt vergődjél, te szánalmas bohóc! Csak hát a 30. fordulóra már bőven kiderült, hogy idén nem tudunk nem szarba lépni, és ha már benne állunk, akkor csak lesünk, mennyi sugár-és HIV-fertőzött kankós éti csiga iramodik felfelé a bokánkon!

Egyet azért nagyon méltányolok – a lelkesedés töretlen! Ha nem is egészen, de talán még maradt belőle valami!

Forza Milan, Forza Kummantolók!!!