A patkóba! Ez már megint nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Bár, ha jobban belegondolunk, egészen beleillik a sormintába a hátrányból fordítani akarás, illetve próbálkozás, nyögve nyelés, és morális győzelem. Sajnos azért mondjuk nem adnak pontot egyelőre, de gondolatban azért vezetjük, legalább a tavaszi tabellát. Még biztosan akad, aki elhiszi.
Mint utólag megtudtuk Konszitól, bezony három helyen is utolsó pillanatos változtatást kellett eszközölnie a tervezett kezdőben, mert Lótusznak vak lett a bele, Csáónak fájt a pocija, és Rafaelló sem volt százas. Ez már önmagában három gól betli, és az ehhez képest benyelt kettő igazából már győzelem önmagában. Milyen kifogás keresés? Szikár tények ezek a portugál mágus dalos torkából.
Csapjunk is bele a lecsóba – az első benyelt gombócnál külön ínycsiklandó volt szoros követésben látni Félix leaói helyezkedését letámadásban, majd a közepesen lelkes Theo kitartó, tatai mozizását, majd a belső védő pár balettos asszisztálását Polipapi durrantásához. *chef’s kiss* Májkit ezért talán nem lehet elővenni, de védett már ennél nagyobb lövéseket is fénykorában.
A második gól pedig szintént defensive masterclass, gálaest és tömör fodball, ahogy megpróbáltuk Bigromot lesre állítani – csak hát az épp Vodkát idéző Skywalker Lajosunknak nem adták le a drótot. Hát van ilyen, senki nem tehet róla. Előfordul. Meccsenként párszor, na és? A lövésről, meg a kapusunk reakciójáról írjon többet az, akinek hat anyja van.
Tragikus első félidőt zártunk, 0, azaz nulla kaput eltaláló lövéssel.
A második félidőre jött aztán mindenki kedvenc reppere, aztán Szánti, és a többiek, és szállingóztak is a helyzetek szépen, sorban.
Elsőként egy tizit engedett át Puli (állítólag 3 kijelölt 11-es lövő van a csapatban, és meccs közben ők dönthetik el, hogy ki rúgja – akkording tu Konszi), amit Szánti annak rendje, és módja szerint elbaltázott. Szegény gyerek amúgysem élete meccsét játszotta, és a pontot talán az tette fel az i-re, amikor a kapu torkában aztán Vicc sodorta be előtte a beadást, szépítve egyet az eredményen. Legalább mondjuk nem Origi.
Gyötörtük a kukásokat azért rendesen, volt itt Pavlov bomba, meg még másik 11 lövés, ami egészen más képet festett a második félidőhöz képest. 0.42 + 2.19-es xG-re 1 gólt lőni azért mesteri. Megdobban ilyenkor néhány igazi Matri rajongó szíve. Elhangzott a kummantfalon is, meg a közvetítés alatt is, hogy egy pontot azért érdemelt volna a Milan.
Szerintem viszont a büdös nagy semmit érdemeltük mi itt. A szomorú, és sokszor nehezen lenyelhető valóságpirula az, hogy pontosan az történt a pályán, amit Conte kitalált, és nem volt rest – tőle végképp meglepő módon – rátaposni a fékre, és behozni 2 gólos előnyről a meccset. Okádékul nézett ki, de pont eleget tett le a Napoli az asztalra a győzelemért. Ne áltassuk magunkat, ez a második félidei dominancia, amit a számok mutatnak, valójában a hazai csapat tudatos játékának volt köszönhető.
Nekem a bosszantó ebben az, hogy valamiért a Milannak derogál a hatékony, de nem szép játékot játszó edző igazolásának még csak az ötlete is, másrészt meg, hogy ez a Napoli elzavarta a liga legjobb csatárát a nyáron, és szélsőjét a télen, aztán mégis csapatnak néznek ki. Hozzánk képest legalábbis mindenképp.
De borúra derű, szerdán Koppa a kuzinok ellen. Ott meg igazából csak az a kérdés, hogy mivel baszunk ki velük jobban, ha megpróbálunk nyerni ellenük, vagy ha nem?
Remélem, ők elengedik, és az idény végén becsúszik a csicskadupla. Tökéletesen illene ehhez a csapathoz, és a két portugál edzőzsenihez.