Pajtások, a nagy nyári punnyadozgatásokat kovászoljuk meg egy kis híg, csúszós limonádéposzttal. Tények, elemzések, kitekintések nélkül. Képek nélkül. Azt gondolom, egy böhöm, trabális szekrénymanust kacsasárga hajzattal és románszőke fogazattal bárki el tud képzelni. Hiszen posztunk tárgya il nuovo direttore sportivo. Hajtás után néhány töredék.

A nagy transzformáció

Az albínó 1992-ben, 19 évesen hagyta el a szkipetárok földjét. A németeknél, a nyugati iparvidéken próbált szerencsét az ifjonc. Első kinti klubja a patinás Südwest Ludwigshafen, amely jelenleg a méltán dicsért Bezirksliga Vorderpfalz ligájának fényét emeli. Gondolom, mindenki rájött, hogy ez egy Bakony-liga kettő jellegű történet. Így hát, valami jövedelemre kellett szert tenni, ugye. És itt bújik ki a cserebogár a tubaszelencéből — emberünk nem a jól bevált nemzeti céhes ipar szerény, ámde biztos kenyerében keresett oltalmat, hanem, megérkezve a posztindusztriális, fejlett Nyugat-Európába, a legnagyobb természetességgel tört utat magának a szolgáltatószektorban — kidobó lett a dizsiben. Ő már akkor, 1992-ben szolgáltatást nyújtott, amikor nálunk még csak összeomlott a szocialista nagyipar.

A tanítómesterek

Aztán persze elmúlnak a csibészévek, emberünk pedig egyre közelebb került a profi futballhoz. Ahogyan anno Petőfi Aranyt "fedezte fel" — amin meglepődök, hiszen Sándor 6 évvel fiatalabb volt Jánosnál, de hát az alábbi sorok csak megszülettek a Toldi Sándor általi elolvasása által:

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Úgy talált tanítómesterekre a pásztorköltők jeles leszármazottja az ezredforduló Bundesligájának legnagyobb filozófusában: nem más, mint Hrutka János vette a szárnyai alá. Ott volt még egy-két, lábjegyzetbe kívánkozó név is: Rehhagel bácsi volt az edző, Miro Klose is néha játszott, de Djorkaeff is helyet követelt magának. Az ötödik helyig vágtató gárdában a Szőke Sziklaember 26 meccsen 4 gólig jutott.

Reneszánsz művészek körében

Ilyen iskola növendékeként törvényszerű lett volna, ha a keletnémet csodába, a Cottbushoz navigál Lőwhöz, várta volna Sebők parádés beadásait, ha éppen játszik Miriuta helyén, ha éppen Horváth Feri sérült. De Mátyus is szöktethette volna, ha pedig egy kicsit kivár, akkor Szélesi is felér a jobbon. Nem így lett, és ez már történelem. A tagbaszakadt fiatalember Taljánországba tette át a székhelyét, egyenesen Roberto Baggio Bresciájába. A zseni előtt ékben még az örökifjú Luca Toni is labdába rúgott - barátunk így is eljutott azért 15 gólig 75 meccsen. A ligás debütje pont a Milan ellen jött össze, egy másik nagy brácsást, Pirlót váltva a 84. percben. 

Poliglot

Nem biztos, hogy mindenki tudja, de Tare ért a nyelvekhez is — az albán mellett tud angolul, németül, olaszul, talán franciául és szerbül is, a hetedik pedig a sütőpor nyelve. Azért ez egy hasznos adottság, ha olyan munkája van az embernek, hogy tárgyalni kell mindenféle figurákkal. 


A tettrekész, ütőképes patrióta

Tare büszke albán. Támogatta a Koszovói Felszabadítási Hadsereget és az albán menekülteket is. Koszovó - történelmi jelentőségű terület szerbeknek, albánoknak, de a magyaroknak is. A 2005-06-os Inter-Lazión ökölcsapásig menő vitába bocsátkozott Mihajloviccsal, vajon áruló volt-e Brankovics György szerb főkutya, amikor blokkolta a Hunyadival egyesülni kívánó, a második rigómezei csatára igyekvő albán csapatokat. A történelmi emlékezet jegyében aztán ő is blokkolta Lotito tervét, így nem lett Szinisa a Lazio edzője. Szűkebb értelemben is patrióta, azt hiszem néhány éve volt, hogy meg kellett verni valakit a játékoskijáróban Nápolyban, mert Tare úgy érzékelte, hogy fenyegetést jelent a játékosaira. Ő az a típus, aki nem hátrál meg, sőt, oda is basz.

15 év Lotitóval

Első gólját 2005-ben, azaz 20 éve épp De Silvestri gólpasszából szerezte — igen, ő az a csávó, aki mind a mai napig aktív, ellenünk is pályára lépett tavasszal, épp az Excapitano Dávidka „helyén”. 2009-ben lediplomázott sportvezetőként, Lotito ki is emelte az öltőzőből, sportigazgatóvá tette. Neve összeforrt a zavarosban halászó, olcsójánosként mindig a felszínen maradó, despotikusan irányított Lazio viszonylagos sikerességével. Azt persze nem lehet mondani, hogy forradalmasították a calciót, vagy akár csak különösebben kiemelkedőt alkottak volna. De többször is Coppát nyertek, a BL-nek is elég rendszeres résztvevői voltak. És igen, nagyon nem volt játékosuralom, sőt. Elképzelhetetlenek voltak az olyan manőverek, amelyek nálunk többször is előfordultak – Keszi, Kebab vagy éppen Dollár. Szóval, ha Theo úgy fog lépni, hogy az nekünk jó legyen, az nekem nem lesz meglepetés. Az egy szem De Vrijre emlékszem mint elrettentő példa, bár az nagyot is szólt — utolsó forduló, a holland hibájának is köszönhetően 0-2-ről fordít az Inter, a Lazio helyett bejut a BL-be, a védő pedig lejárt szerződéssel elköszön Milánóba. Tare utólag árulásnak nevezte az esetet. Sokkal inkább a pozitív példák maradtak meg – Milinkovic-Savic, Luis Alberto, Immobile, Felipe Anderson példái. Külön vicces, hogy hányszor szopatták le Milánót: Hernanes, Kanredva és Lyukas Biblia átigazolásai. Persze flopból is bőven volt arra, de erre már inkább csak a Cocc szurkolói emlékeznek.

Na de Ti mit vártok a Sárga Kidobótól?