Fogadjátok szeretettel az első könyvajánló posztunkat!

K kolléga két tartalmas posztját nem számítva, a szerkesztőség is pihenőre vonult a nyári holtszezon (mercato?) idejére. Egy ilyen szezon után, amikor is eszement mennyiségű mérkőzést vezettünk fel-le és időnként egyéb cikkeket is kipréseltünk magunkból, talán elfogadható a hosszabb szünet és ágynyugalom mindannyiunknak, akár még a kedves olvasó/blogunkat követő fociőrülteknek, romantikus Milan drukkereknek is jól esik egy kis pihi.

A nyárról egy gondolatsor: Egy mercato értékelő podcast-ot, bajnokság felvezető beszélgetést talán – nem egyeztetve még a kollégákkal – ígérhetek, de csak szigorúan saját nevemben. A klub-vb borzalmáról nem kívánok hosszabban értekezni, de maximum rövidebben megteszem, tekintve, hogy széltében-hosszában 6-8 percet láttam az egészből. Az előző bekezdésre ráerősítve, most éreztem azt először harmincegynehány évem alatt, hogy telítődtem futballal az elmúlt szezonokban. No meg az a bohóckodás, amit ment az USA-ban rohadtul nem érdekelt. Szegény Musiala, a világ legjobb csapata a Chelsea (LOL), Messinek szarul áll a rózsaszín (mondjuk kinek állna jól??). Köszi, elég volt.

A nyár során, többé kevésbé mindenki kap pihenőidőt. Nem biztos, hogy a szabadságok során (akinek gyereke van érti), de egy-egy lazább délután, este alkalmával szinte biztosan akad idő a kikapcsolódásra. Jómagam az ilyen alkalmakon egy jéghideg sörre is leteszem a voksom. Egy kellemesen markáns cseh sör, házi sörcsapomon átcsapolva mosolyt csal az arcomra a teraszon és ilyenkor megkívánok egy-egy jó könyvet is.

Apropó könyvek 😊 alább néhány tipp számotokra is, ha időtök és érdeklődésetek engedi. A következő három vélemény szigorúan szakértelem nélküli és még véletlenül sem tekintendő reklámnak. A szerzőket/forgalmazókat/könyvkiadókat nem ismerem és abban sem vagyok biztos, hogy még elérhetőek egyáltalán ezek a könyvek vagy esetleg csak antikváriumban. Kérem véleményemet tekintsétek kizárólag l’art pour l’art jellegű kedvtelésnek.

1. Adriano Galliani – Egy örök szerelem története

A Nagy Fester bácsi is kiadta memoárját. Ez még ropogósan friss.

Miért is ne tette volna? Elsők között iratkoztam fel már a megjelenés előtt a megrendelő felületen. Kíváncsi voltam az idealizált érzésekre, szereplőkre és romantikus nosztalgiára, amire számítottam…nem csalódtam.

Az AI azt mondja a könyvről: „A könyv nem kronologikus sporttörténet, hanem inkább érzelmekből építkező „szerenád‑gyűjtemény”, Galliani személyes válogatása emlékekből, érzéseiből – tudatosan nem dokumentumjellegű mű.”

Az AI alapvetően nem téved, viszont nekünk, akik vélhetően azért olvassuk szeretett blogunkat és így eme sorokat is, mert épp ebben az időszakban voltunk identitáskereső fiatalok, amikor is Gallianinal nagyobb vagány nem igazán volt a világ játékospiacán, no nekünk aztán tényleg gyermeki nosztalgia lehet az események újraélése és a háttérbe való betekintés, még ha ez utóbbi – vélhetően – erősen nyomdafestéket tűrő módon is lett kiszínezve.

Szóval fenntartásokkal kezelve és nem spoilerezve annyit mondhatok, hogy kiválóan szórakoztam olvasása közben. Újra láttam magam előtt a nagy mérkőzések nagy jeleneteit. Megértettem, hogy miért is olvastam máshol azt, hogy a 2000-es évek olasz futballjában az a csapat lehetett sikeres, amelyiknek olyan sportvezetője volt, aki a zavarosban, szürkezónában ügyesen lavírozik, azaz feketeöves csirkefogó. Adriano ezek között is a legnagyobbak közé verekedte magát és – félig viccesen mondhatom – csoda, hogy a mai napig betölthet futballal kapcsolatos szerepköröket hazájában, ahogy az is, hogy „megúszta” a calciopolit és a bundabotrányokat. A youtube-ot (szintén nem reklám) élesítsétek be magatok mellé, de ez a következő könyvre is igaz, és induljon az utazás (csak erre vártál?). #nosztalgia

2. Mártha Bence – Nem futball, calcio!

A szerző teljes mértékben és mindenki által ismerten Juventino, a rabruhások valószínűleg egyik legnagyobb hazai szurkolója és vállaltan is elfogult Juventus drukker. Talán nem sértem meg az előbbi mondattal.

Ugyanakkor a könyv, amit összerakott, hatalmas munka eredménye, ez elvitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen. Az, hogy 120 évnyi eseménysort bármilyen sorvezető mentén is emészthetően összefoglaljon egy szerző, akkor is dicséretes lenne, ha semmi kohézió nem lenne a fejezetek között. E könyvben azonban nem így van. A fejezetek egy idővonal mentén vezetik végig az olvasót az olasz klubfutball legjelentősebb eseményein és csapatain, oly módon, hogy az adott évtized/időszak legpotensebb és legsikeresebb klubjain keresztül ismerhetjük meg az adott időszak futballját és – ami még durvább és elképesztő mélységű kutatómunkát igazol – az olasz politikai és társadalmi (néhol gazdasági) aktualitásokat. Nem előre rohanva, de én magam sosem ismertem az egyes olasz népcsoportokat túl részletesen, ahogy az egyes sztereotípiákat sem egyes városokról, ahogy az olasz egység XIX. századi létrejötte is többször olyan módon jött szembe a könyv olvasása közben, amiről sosem hallottam történelmi tanulmányaim során. Az olasz néplélek, az észak-dél közötti különbségek eredői és következményei, melyek a mai napig tetten érhetőek és még sorolhatnám azon érdekességeket, amelyeket a könyvből részben megismerhetünk.

Ami kritikai lehet és sokakat eltántoríthat a könyv elolvasásától az az, hogy hosszú. De kérem, ez 120 év, sok-sok esemény, fogadjuk el, hogy ez így tökjó, nem muszáj egy hétvége alatt megemészteni, nem is lehet. Jómagam egy év alatt rágtam át magam rajta, úgy, hogy közben mást is olvastam és volt, hogy két hónapig ki sem nyitottam. Tömény cucc az tuti.

Amit viszont el kell mondanom: A szerző stílusa megosztó, legyen szó a könyv nyelvezetéről vagy a könyv címével egyező podcast csatornán elhangzott szóbeli megnyilvánulásokról. Van, akinek tetszik, van akinek nem. A szerző nem is akar megfelelni senkinek. A véleményem az, hogy ha még nem is tetszik a stílus, annyi extra információ és jól alátámasztott konklúzió van a könyvben, hogy még akkor is bőven megéri elolvasni. Amit a legnagyobb pozitívumokhoz kell felvésnem az még az, hogy ne felejtsük el, hogy egy másik ország történelméről olvashatunk magyar nyelven, ráadásul nem egy olyan nyelvről beszélünk, amely már manapság bárki számára könnyedén olvasható/érthető/tanulható bárhol és bárhonnan.

+ 1, még készülnek további fejezetek is a könyvhöz, ebook formátumban.

Szóval hajrá, nekem egészen kiváló élmény volt olvasni és jól mutat a sportkönyveim között.

3. Carlo Ancelotti – Csendes vezetés

Több könyv is versenyzett a harmadik bemutatandó könyv pozíciójáért (Ja igen, ez semmilyen szempontból nem sorrend, full random szedtem össze ezeket a polcról).

Így talán mondhatom, hogy még van pár bejegyzés a tarsolyomban ezen a vonalon, ami érdeklődés esetén várható is a közelebbi jövőben.

Carlonak van egy híresebb könyve, az Én focim, ami eredeti nyelven az Én karácsonyfám lett volna tükörfordításban. Ezt a könyvet is tervezem beszerezni. Ha valakinek megvan, olvasta és írna róla pár sort, akkor nyugodtan jelentkezzen a szerkesztőségben. 😊

A Csendes vezetés őszintén szólva egy – a Galliani könyvhöz hasonló – ideolizált szemfényvesztésnek tűnhet. De szerintem annál sokkal érdekesebb. Nyilván nem olvashatunk benne sok kritikát és nincs benne semmilyen megbotránkoztató sztori és nem is egy irodalmi remekmű (ahogy általában az ilyen sport-memoárok egyike sem az), de ez nem is illene Carlo személyiségéhez. Az viszont átjön, hogy milyen lenne egy kiegyensúlyozott lelkületű, nyugodt és már majdnem „bölcs” férfi prototípusa. Carlo papáról mindenki tisztelettel és kellő komolysággal nyilatkozik nem csak a könyvben, hanem azóta is bármilyen fórumon. Talán ez a legjobb visszaigazolás a könyv valóságtartalmáról.

A „Csendes vezetést” ajánlom bármilyen cég vagy bármilyen emberi csoportosulás vezetőinek, családapáknak és mindenkinek, aki kedveli Carlo stílusát. A vezetési attitűdről kapott benyomások átültethetőek a hétköznapi életbe, így akinek vezetői feladatai vagy ambíciói vannak, akár ilyen szemmel is hasznosnak ítélheti majd a könyvet. Minden fejezet végén szerepel egy ún. „Csendes út” összefoglaló, amelyek gyakorlatias tanulságokat kínálnak, szóval hajrá!

Forza Milan!