Megpróbáltuk a lehetségest kedd este Bergamo mezein. Három pontért mentünk, még ha a Rabló mongol nyilát most nem zúgathatta felettük és a vadakat terelő juhász Pulikutyája is rehabon van. Foghíjas a keret amúgy is, de ennyi sérültet nemigen bír el. Viszont nem az volt a legnagyobb probléma, de erről majd később. Tovább után elevenítsük fel, mit is láttunk.

Ugye a kezdő nagy – de leginkább hasznos – része hiányzott. Se Rabló, se Puli, 2xNku és Lótusz pedig nem volt perfetto kondiban. Ugyanakkor a bergamo(tt)iak kispadja pusztán kétszer akkora volt, mint a miénk. De ezektől függetlenül az Allegriball eddig eredményes tudott lenni, így nem volt ördögtől való gondolat az a 3 pont.

Egyből a 4. percben sikerült is megszerezni a vezetést Ricci Rich révén, aki flippernek nézte az Ata tizenhatosát, Carnesecchi nem is tudott ezzel mit kezdeni. Itt már kezdett izzadni a tenyerem, a Ferdetornyosok után nem volt jó ómen, ha korán megszerezzük a vezetést. Sajnos Max kedvenc Rablója nélkül nagyon nehezen megy a 85 percen keresztül történő bekkelés.

Megtekinthettük ugyanakkor a Milan utóbbi éveinek két abszolút flop csatárának, Imrének és Károlynak a küzdelmét, előbbi sárga lapot érően rúgta fel utóbbit. Szerencsétlen Gimenez, lassan már nem tud olyat virítani a pályán, amiről ne a megyekettő jutna eszébe az átlag magyar szurkernek. Dadog a lábán a laszti. Fofi a másik, akire idén szintén elmondható ez a formahanyatlás, tavaly 6 gólpasszal zárt, idén 6 értelmeset nem tud passzolni. Széles viszont a meccs elején abszolút pozitív csalódás volt, mintha Ronaldinho videókat nézetnének vele 0-24, látványosan bejöttek a cselei.

A bekapott gól után Ivan Jurisics Miklós csapata magáénak érezte a feladatot, hogy kezdeményezzen és ez határozottan nem az az intenzitás volt, amit Maxi toldozott-foltozott csapata jól tudna viselni huzamosabb ideig. Pláne, ha Mike és a védők még el is adják a labdát a 16-os előtt. Volt még egy említésre méltó Fofi bomba – pusztán azért, mert kivételesen nem állította földkörüli pályára a labdát, hanem egy Atalanta védő belső szerveit rendezte át vele – mielőtt Lookman be(ve)rgamo megmentésére érkezett. Az egész jelenetsor bámulatos volt, a szó egyáltalán nem pozitív értelmében. Zsuzsi konkrétan kifut mögűle, Széles zsebkendővel fogta, Mike pedig a lövés pillanatában egy taxit próbált leinteni magának. Az pedig, hogy a Nézőembert 5 perccel korábban simán ki lehetett volna szórni, pedig nem érdemel szót. Lehet, hogy piros járt volna érte, ha megnézik, de az is lehet, hogy a boka kereste a talpat. 50-50 azok alapján, amilyen ítéletek idén születnek a Ligában. Azon a tényen ez semmit nem változtat, hogy nagyon durván leamortizálódott a csapategység október végére, sérülések ide, rövid keret oda. Túl sok hibával játszik a csapat és erre csak egyetlenegy számadat az, hogy 60%os pontossággal passzoltak a támadóharmadban. A többi rövidzárlat bőven kiszúrta az ember szemét, amikor védekezni kellett. Itt szerintem nem lehet bazírozni arra, hogy visszatérnek a sérültek, mert a MilanLabot ismerve úgyis egymásnak adják majd a kilincset. A lecke fel van adva Milano gladiátorának. Számokban szerencsére nem állunk rosszul, bár az a 3 döci nem fest szépen szemben mondjuk a Napoli 7-0-2-es statjával. Bár igaz, ami igaz, nem a Scudettoért megyünk (egyelőre).

Férfiasan bevallom, a második félidőt már éberkómában szemléltem csak végig, de mivel a kommentátor sosem üvöltött akkorát, hogy a megemelkedett pulzusom visszarántson a valóságba, gyanítom, nem maradtam le sok mindenről. A lényeg a pont, meg hogy szezon végén valahogy a top 4-ben legyünk. Az már csak extra, ha minden második meccsen akarjuk csak kibaszni a szemünket nagymuter kötőtűjével. A kövi etap a Kutyulik, a Tejesek, meg a méltán hírhedt válogatott szünet. Ez utóbbitól fosok igazán, mint laktózos a tejbárban. A többi meglehet!