Urak! Bicsi-bocsi a nagyon megkésett harangért, 10:34-kor jöttem rá, hogy ez most az enyém. Vagyis pontosabban, hogy nem az öfit írom, hanem a harangot, de nem magyarázom tovább a bizonyítványt. Rövid ital felvezetés következik.

14 forduló, szemkifolyató, lobotómia-pozitív, ocsortány játék nagy általánosságban, 31 pont, első hely. Tegye fel a kezét, aki ezt tavaly ilyentájt nem írta volna alá 10-ből 10-szer. Én legalábbis most ezt a tabella tetején csücsülést kifejezetten élvezem, még akkor is, ha a meccseken – főleg a kiscsapatok ellen – elkövetett, genfi egyezményt erősen sértő játékot általában nem. Mégis leülök megnézni, amikor csak tehetem, most délben sem lesz ez másként.

Allegrivel nekem az egyik legősibb Milanos élményem, hogy kibasszák ’14-ben egy Sasol elleni meccs után, ahol Berardi verte bele egy hármassal az utsó szöget a koporsójába. Na ez most nagyon nem lesz, ugyanis a főnök termeli a pontokat és a zöld-fekete mészáros sem lesz a gyep közelében. Ha a statisztika nem hazudik 20 meccsen 11 gól és 7 gólpasszt jegyez csak ellenünk.

Lesz ellenben húsleves mellé örömfoci, lélek- és szépérzékölő futball(ra nyomokban emlékeztető játék) és remélhetőleg 3 pont. Meg majd turbótól a kezdő.