Pajtások, egy kusza kis kummantfogóra futja most csak. De ez is kvalifikál a bejegyzés kategóriájára, pont ahogyan a csapat is Szuperkupa kompatibilis, a 8. hely és az elvesztett kupadöntő ellenére. Vagy épp amiatt. Egyelőre sok mindent nem ír a hírfolyam, annyit látok, hogy Csivu mester megköszöni Erdélyt, akarom mondani, hogy itt lehet. Meg a mi nevünkben is, amire ki tudja, miért érzi magát feljogosítva. Itt – mit is értünk ez alatt – az Al-Nassr stadiona, azaz a Homokvihar Aranya Aréna. Innen lőcsölték ki volt Pistánkat idő előtt, aki kevesebb mint egy év alatt megoldotta, hogy a tulaj rájöjjön, hogy újra kéne gondolni ezt az egész klubot, és lehet, inkább a pandák megmentésére koncentrálna. Ő innen továbbállt megmenteni a Firenzei Dózsát, jövőre össze is jöhet nekik a scudetto, a B ligában. Ami viszont ránk vár – tömör gyönyörök – Allegri v Conte. A bajnoki meglepően fogyaszthatóra sikerült, de azt már elfújta az októberi dér. Ki emlékszik már arra a formánkra. Ha lenne tét, akkor 0 játék mellett 5 másodpercenként felrúgnának valakit. Így viszont marad a 0 játék. Elvileg megnyitjuk a Téli Szezont az araboknak. Dzsá Shári is kezd, mert alaposan darabosan arabos a neve hangzása meg a járása. Mivel a kéjelgés tiltott ebben az országban, ezért Elektronikus Puncival készülünk – BB kollégának jár a kétliteres Rákóczi. Turbo majd tollba mondja Maxinak a kezdőt. Akinek, remélem, szóltak, hogy most nem kell vonaglani, kivéve, ha nem bánja, hogy napi 2 janicsár pengőért besorozzák piramist építeni a szultánnak. ÁGYESZ BÚGYESZ FORZA MILAN.