Mesterek, jó, hogy Enzo kolléga bejelentette a mérkőzést, mert ezzel én holnap estére számítottam. De arra jól emlékszem, hogy a legutóbbi Cagliari-Milant is januárban játszották, sőt, akkor „Bánkon” néztük, egy emlékezetes kitelepülés alkalmával. Akkoriban fürdőztünk a Szuperkupa győzelem diadalmámorában, ezért hideg zuhannyal ért fel az a bizonyos 1-1-es szenvedés. Na igen, elég nagy paradoxon, de nehezebb egy ilyen, papíron könnyű ellenféllel szemben. Az Allegriball lényege, hogy nem gondolunk semmit a fociról, azt leszámítva, hogy nyerni kell, de nem dominálni. Amikor a másik oldal megpróbál játszani valamit, amit el lehet rontani, ott Maxi bácsi trollforgatókönyve egyelőre verhetetlen a ligában. Amikor viszont mindkét fél destruktív, akkor bizony hiányoznak azok a helykitöltő labdázgatások Pista bácsitól! Mert vele azért volt egy eszményi játékkoncepció, amivel a kicsiket elég jó százalékban sikerült lehentelni. Ennek hiányában viszont marad a random walk, az esetlegesség, a kontroll hiányában ide-oda vibráló meccskép. Adná magát, hogy gyúrjuk össze a Maxiball és a Pityuball szebbik két felét, de sajnos jelenleg még nem tart itt a tudomány. A szárdok a tizennegyedik helyet foglalják el, a legutóbbi 14 meccsből pont 2-t nyertek, épp fele annyi pontjuk van, mint nekünk. Hozzátéve a hazai pályás vérivást, a szokásos, nem éppen kedvcsináló január esti ködszitálós libalegelőt, minden riválisunk dörzsölheti előre a markát. Ha valahogy nyerünk is, kizártnak látszik, hogy simán. Ami a konkrétumokat illeti, Gabika kiválása után most már a pavlovi eb is köhög, ha nem sikerül kikúrálni nagyon gyorsan, felküldjük Tél tábornokot, ha már úgyis szezonja van. De Tél elvileg kitart, mindenki kedvenc Esztije léphet pályára, ha a jugó nem száll be. Támadásban meg Leao van most egyedül, akiben bízhatunk. Nem túl hosszú ez a keret, na! De elvileg Fülesbagoly már lecsaphat az éjszakai prédára. Meglátjuk. A legtöbb, amit mondani lehet: FORZA MILAN!!! Turbó papa jön majd a hivatalos kezdővel, a többi pedig történelmi lesz.