Dermesztő. Egy átlagos kifejezés, ami van, akinek a jövő heti időjárás zordra fordulását jelöli, másnak a Dragon Ball egyik lilafejű, liberálisan nemtelen (they) főgonosza jut eszébe, míg számunkra, egyszerű Milan szurkolóknak a csapat tegnap bemutatott idegenbeli játéka dereng fel a szárd homályból. A három pont viszont három pont, azt nem kell magyarázni.
Ez a péntek esti bulika sokaknak meglepetésszerűen hozta el az év elejei pörgést. Már, amennyiben egy ilyen produkciót lehet akként jellemezni. Pláne az első félidőre gondolok itt, ahol ha jól rémlik, minimum Fx kolléga bevallotta a bebólintást, és nem lepődnék meg, ha másnak is kicsusszant volna a harmatos, dobozos Dréher a kezéből.
A második félidőre – magukhoz, meg az évszakhoz képest legalábbis – vérszomjasan jött ki a gárda, valószínűleg Max papa nem volt maradéktalanul boldog a rúgott gólok számával, és ennek hangot is adhatott az öltözőben, még ha a mutatott játék képe nem is állt azért annyira messze a megszokott, kisebb csapatok ellen bemutatott produkciótól.
A lényeg, hogy a második játékrészben hamar jött a vezető gól, onnan meg a kaján Allegri mosolyok, és a kényelmes hátradőlés. Ez megint egy olyan meccsnek tűnt, amit nem fogunk tudni elveszíteni. Annyira nem balfaszok ezek hátul (khm). Pláne, miután Epinát váltotta Gabi, egyidejűleg az új csikómáldíni szélre tolódásával. De ne szaladjunk annyira előre.
Ha nem láttuk volna a meccset, mondhatnánk, hogy mekkora taktikai csata volt a két edző között – de nem volt az. Azt is mondhatnánk, hogy a hazaiak mennyire hősiesen, önfeláldozóan védekeztek, hogy megállítsák a Top4 aspiráns vendég klasszisok folytonos rohamait – de ilyenről sem volt szó. Ez a Milan inkább festett úgy, mint ami valóban a Top4-ért küzd, de mondjuk inkább a 8-9. helyről tátott szájjal felfelé óhajtozva, mintsem az elért eredménnyel, feltehetőleg átmenetileg, de a tabella élére álló éllovas alakulat. Szarul nézett ki ez, na, legyünk őszinték. De a végén a három pontot bezsákoltuk, minden máson meg károgjanak mások. Nekünk van okunk a bizakodásra.
Ezt viszont egy nem annyira megszokott formában mondanám el – mert túl sok mindent a meccsről nem tudok ehhez már hozzátenni. Szóval játékosonként nézzük, hogy mi is történt tegnap:
Májki: az egész meccsen egy, azaz 1 db kapura tartó lövéssel kellett szembenéznie. Azt fogta. 21 labdaérintése volt, aminél kevesebb csak a cserék neve mellé lett feljegyezve. Remélem, nem fázott meg a hidegben.
Zsuzsi: na, ő aztán nem unatkozott. 91-szer ért a labdába, ami a legtöbb a csapatban. Védekezésben is rendben volt, 2 szerelést, és 4 megelőző szerelést mutatott be. Még több ilyet tőle!
Tél: a meccs elején volt néhány hajmeresztő helyezkedése, szerencsére nem lett belőlük semmi. Ő is sokat volt játékben, de vele kapcsolatban nem a „megnyugtató” az első szó, ami eszembe jut. Nem hiába cikkeznek egy belső védő potenciális érkezéséről Januárban.
Bartos: alig 20 évesen nem várható, hogy a számára egyébként másodlagos pozícióban kiemelkedő teljesítményt tegyen le az asztalra, és mégis azt éreztem, hogy ő nagyon rendben volt mindkét posztban, amit játszott. Hosszú az olasz védő névsor, akikhez fel lehet nőni, de annál rövidebb a Milan kötődésű balhátvédet és belső védőt is mesteri szinten hozó, saját nevelésű delikvensek listája. Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy nem egy De Ketelare a gyerek, és bírja a nyomást, amit ez a mez rátesz. Nem véletlen a PL érdeklődés, de nem látom, hogy húzna egy Donnarummát.
Széle: mindenhol ott volt, néha magát is felrúgta. Nem a legjobb meccse volt idén, de a szíve ismét kiöntött. Meglepő módon az ő nevéhez fűződik messze a legtöbb labdaérintés a támadó harmadban (40, a második Rabiot előtt, 20-szal), kár, hogy ezúttal nem volt eredményesebb. Megérdemli azt a hosszabbítást ő is!
Fofi: róla csak annyit, hogy a kezdőben időtlen idők óta nem járt, de most szerintem rendben volt a produkció, amit letett az asztalra. A gólunk előtt egy előző idényt idéző vertikális passzal ugratta ki Biót – mint anno a holland barátját rengetegszer. Szükség lenne tavasszal egy jó Fofinnyóra, én hiszek benne – csak lőni ne engedjék soha többé!
Lukita: nem lehet elégszer elmondani, hogy mekkora király ez az ember! Nagy kár, hogy a vége felé a vicces szabija nem csorgott be a rövid alsó sarokba.
Bió: a leghasznosabb láthatatlan robot. Nincs statisztika, amiben kiemelkedő lett volna, de mindenhol ott volt, és a hiánya mutatja meg leginkább, hogy mennyire fontos láncszem ebben a csapatban. Az asszisztjáért jár a túrórudi.
Epina: ismét bebizonyította, hogy miért nem ő az első számú balbunkó. Egy két lábon járó időzített bomba az ember. Tényleg Emerson Royal juthat az eszünkbe róla egyre többször. Őt se kölcsönbe hoztuk, igaz?
Rafa: nem áll neki jól ez a szerepkör továbbra sem. Látványosan szenved, a gólja miatt ő is túrórudi díjas, de egyébként amit lehetett, elrontott ott is. Nagyon várom, hogy 90 percen keresztül legyen mellette egy igazi csatár, hogy több helye, és szabadsága legyen. Anélkül félkarú óriás rabló.
Ruben: ott vót, de minek. Vele kapcsolatban a Bió-light jut eszembe. Neki sem áll jól ez a szerepkör, de az új igazolásokkal remélhetőleg az ő élete is megváltozik. Remélem, hogy főleg azzal, hogy többet melegíti majd a padot.
Ricci: jól szállt be Fofi helyére, nekem tetszett, de elfogult vagyok. Jó lenne 90 perceket látni tőle.
Blitzkrug: aki így kapar, és ennyire alázatos tud lenni a pályán, nagyon nagy hasznára lesz a csapatnak. Volt pár szép labda-megtartása, lefejelése, passza. Jó lesz ez!
Puli: nem az ő napja volt ez, de így is könnyen gólra válthatta volna a legújabb német barátja kulcspasszát.
Gabi: jó volt újra játékban látni, még ha csak tízen pár percet kapott, ahogy amerika kapitány. A jelenléte engem legalábbis megnyugtatott, pláne, hogy Epinát váltotta, és így visszarendeződhetett Bartos is a szélre.
Egyetlen jelenetsort emelnék ki – a gólunkat:
Fofi zseniális vertikális passza Bió elé – itt pirossal a labda útja, a francia szépen befut az üres térbe, amolyan semmi extra, szép mutatvány. De figyeljük meg Rafát, aki konkrétan hátat fordít a labdának, és kimozog szélre, a védőjét hátulról kerülve. Kutyából nem lesz szalonna, szélsőből meg középcsatár. Értem én, hogy majd lendületből robban középre, de nézzük, hogy mit sikerült alkotni.
Amiatt probléma az előbb említett helyezkedés, mert Bió beadására 0 Milan játékos érkezik a 16-oson belül. Ruben nem is, és Rafa is épp csak, hogy belépnek a büntető területre, és a kékkel jelzett szárd védő megcsúszása/hibája eredményezi, hogy egyáltalán megtalálja a labda a gólszerzőt. Aki amúgy rosszul veszi át, megcsúszik, és belerúgja a kapusba. Szerencsére akkorát bikázott, hogy így is gól lett. Félre ne értsétek, én nagyon örülök Rafa góljának, de ebből is szépen látszik, hogy ez nem az ő terepe.
Na mindegy, Football Manager-ben át lehet nevelni Leao-t is csatárrá pár év alatt, lehet, hogy ez lesz Max újkori Emmanuelson mozzanata, ami miatt majd emlékszünk rá.
Apropó Max, a lefújás előtt megint produkálta magát – nem tiszta teljesen, hogy miért, talán egy nem tetsző passz, és labdavesztés a lefújáshoz közel – , de mindegy is, mert ami látszik, hogy ez az ember komolyan veszi, és nem készül elhagyni a hajót egyhamar.