A Máltai Szeretetszolgálat bojt a Mikulás sapkáján ahhoz képest, milyen vehemenciával osztogatjuk a téli tüzelőt a legelesettebbeknek idén. Kevésbé fáznak most már Genoában is, Fior pedig úgy dörzsöli a tenyerét, mint kisgyerek a cukorkaboltban. Persze teljesen érthető ez a jótékonykodás, 74 pont a cél, és szar lenne a 30. forduló után szimplán csak nem kiállni az aktuális ellenfél ellen, nehogy véletlen egyel is többet gyűjtsünk a szükséges minimumnál. Tovább után füstöl a paint, hullik a pont, én pedig olyan leszek, mint egy ADHD-s csivava, aki megtalálta a gazdi koffeintablettáit.
Maxiboy úgy volt vele, hogy sajtótájékoztató leadva, új zakó varratva, gálakezdő felzavarva, ez egy jó nap lesz. És nem is tévedett akkorát! A meccs eleji játékunk képe meglepő módon hasonlított egy olyan csapatéra, akik tudnak és – ami fontosabb – akarnak is futballozni. A kapu előtti impotencia sajnos továbbra is jelenség, de az albán patikus már felírta receptre Füllkrugot, egyelőre meccsenkénti 30 perces adagolásban.
Egészen a 28. percig pofásan, már-már top4-es csapatra hajazóan néztünk ki, amikor is Colombo mindenki meglepetésére a szezonban negyedjére azt csinálta, amiért szerződtették – gólt szerzett. Ideje lenne visszarendelni, ezzel a mutatvánnyal pontosan néggyel több gólja lett, mint Gimmynek! Gaby is azért védekezett ilyen szellősen, álmában sem gondolta, hogy volt csapattársa képes ilyen mutatványokra.
Innentől kezdve lehetett futni az eredmény után, ami sajnos nem esik egybe az AllegriBall alaptéziseinek egyik pontjával sem. Mindennek ellenére a mutatott (támadó)játékkal én továbbra is elégedett voltam. A kidolgozott helyzeteink nem voltak olyan esetlegesek és ad hoc-ok, mint általában az alsóházi csapatok ellen. Legalábbis a földön, mert ez a centerek nélküli ívelgetés a Las Vegas Casino nyerési rátájával kecsegtet. Az ominózus Pofonfa helyzetet is egy beadás után dobta ki a félkarú. Aki nem látta (elégszer), alább gyönyörködhet benne. Javallott a Benny Hill show zenéjét hallgatni közben.
Indítványozom, hogy a Diavoli Patreonján összegyűlt összeget egy az egyben költsük arra, hogy a Blaha Lujza téri telephellyel rendelkező, nemazidénbarnult, félig süket, teljesen vak egyéni vállalkozó, mindenbizonnyal számlaképes vajákosasszonnyal levetessük a rontást a fiúról.
A második felesre az első után kb. 3 percet kellett várni, ugyanis én Math kollégával ellentétben nem bírtam absztinensen követni ezt az érzelmileg megterhelő műsort. A második félidő pedig hasonlóan indult, mint az első, azzal a különbséggel, hogy Pulisic kölcsön vette Isten Kezét, és Gabbia csúsztatása után egy fejesnek álcázott alkarossal segítette a vonal mögé a labdát.
A góltalanságunk egy másik tényezője az a bizonyos Nicola Leali az ellenfél kapujában, akit ismét sikerült buffoni magasságokba emelni, ugyanis a meccs elejétől kezdve kb. hőst faragtunk belőle. A Juve még el is vinné nyáron, ha egyszer már nem baszta volna át vele őket a Brescia 14 éve. Viszont a 92.-ben érkezett Rafa, és a 178. semmilyennek kinéző ívelést tudott a kapuba fejelni. Kiváló centermunka.
A meccs végéhez közeledve viszont egyre inkább kezdett átcsapni bohózatba az eddig sem acélos bírói ténykedés. Isten ments, hogy a rigóra mutogassak, hiszen egyrészt ez a 2 pont nem rajta ment el, 2.44-es xG-re illett volna nem csak 1 gólt rúgni, másrészt idén rengeteget tévedtek a javunkra is. Csapattól függetlenül katasztrofális idén a játékvezetés. A teljesség igénye nélkül: Fülit szabad szemmel is jól látható módon megtapossák a tizenhatoson belül, ami mérlegelés nélkül büntetőt kellene, hogy érjen, ehhez képest vissza sem nézték. A másik oldalon Bartos minimum véleményes belépőjére egyből tizi járt – szintén nem vizsgálta a VAR. A slusszpoén pedig, hogy az a Mike kapott sárgát reklamálásért(?) akinek csapatkapitányként egyedül joga van meginterjúvolni a neonsárga madárijesztőt síppal a szájában, hogy mégis mire gondolt a költő, amikor a tüdejéből kiáramló levegő segítségével hanghatást keltett a szájában fityegő fém eszközzel. A felvételek szerint pedig semmi olyat nem mondott Mágikus Miklós, ami sérthette volna a sporttárs tekintélyét. Elhanyagolható részlet, hogy Pavlo és Zsuzsi is besárgultak reklamálásért – utóbbi ki is marad egy körből a kövi fordulóban.
Lényeg a lényeg, egy erősen véleményes tizit kapott a Genoa a 90+600. percben, amihez Stanciu állt oda, jó románhoz híven pedig az utolsó pillanatban átállt, és fölédurrantotta a lehetőséget. Jelentések szerint a lefújást követően azonnal egy Argentinába tartó járatra menekült és Nicolás Staninho néven kezdett új életet. Daniele De Rossi állapota stabil, de az intenzívet még nem hagyhatja el. Ugyanitt emlékezzünk meg arról, aki nem az a hős, akit megérdemlünk, hanem akire szükségünk van. Straho Pavlandez, a csapat új shithousery-je elődjét megszégyenítő helyzetfelismeréssel megáldva gyalulta szét a tizenegyespontot, amivel hathatósan hozzájárulhatott ahhoz, hogy a labda ne ott kössön ki, ahova román barátunk szánta.
Így az állás maradt 1-1, a Maxiboyz pedig 17(!) meccse nem talált legyőzőre. Holnap pedig a Fiorentina állhat sorba a tüzifáért, hasonlóan szórakoztató mérkőzés van kilátásban. Addig is had zárjam ezt az öfit FeketeBonera művével, ami akkora banger, hogy vétek lenne nem kiemelni a kummantmezőből. Forza!
