A meccs előtt még felmerült az egyébként jogos kérdés, hogy a szokásostól eltérően miért játsszuk kedden este ezt a meccset? A válasz pedig magától értetődő – mert idén a Szériá a mi BL-ünk! Ezt pedig annak rendje és módja szerint komolyan is vett a csapat, és úgy ellátta a hazaiak púzóját, hogy öröm volt nézni. Most kivételesen tényleg – ami a szokásos Allegri-terror-ball miliőn túlmutatva egy kellemes tavaszi zárást vetít elő számunkra.
A meccs képe meglepően sima volt, 2.66-os xG-re sikerült hármat rúgni, ami amúgy nyugodtan lehetett volna több is, ha Ravaglia nem fog ki egészen jó napot. Azzal együtt, hogy összehozott egy 11-est, szerintem a csapata egyik legjobbja volt. Nagyjából ennyit tudok elmondani a hazaiak teljesítményéről.
De hogy fokozzuk az izgalmakat – nálunk ki volt a legjobb?
Annak ellenére, hogy Ruben lőtt egy gólt, én azért sokáig emlékezni fogok a hetedik perces mozzanatára, amikor Nku gyönyörű indítása után Ronaldo Nazariora kevéssé emlékeztető megoldást választva egyszerűen belevezette ajtó-ablak helyzetben a kapusba a labdát. Olyan igazi balfasz, Lótusz megoldás volt, ami miatt annyian, és ennyire kedveljük őt.
Csatár társa (ez önmagában is egy paradoxon amúgy), Nku bizony szépet megy 2026-ban eddig, jönnek a gólok sorban, engem meglepett ezen a meccsen is, hogy mennyire megtalálta a fonalat, mióta el akarjuk zavarni. Még a cselei is elkezdtek ülni – azt hiszem, hogy ezért hoztuk amúgy.
Luka a szokásos tanárit hozta, de ha valakit a középpályáról kéne kiemelni, akkor ezt most nagyon egyértelműen Rabló lenne, hiszen gól + gólpasszal zárta a meccset, és végig olyan mentalitással rohant fel-alá, amit nagyon szeretnék viszont látni több játékosunknál is. Abszolút big dick energy.
Ki kell még emelni Epinát is, mert habár csak epizódszerepet kapott ismét – jogosan -, mégis képes volt Maxot sztrók közeli állapotba hozni néhány kamikaze megmozdulásával.
Szeretnék még kiemelni egy mozzanatot a 80. percből: ezen a videón 5.05-től jön az, amikor Jashari irgalmatlan labdát tesz Füllkrug elé. Az egy dolog, hogy meghalt a szépségben a német (kár érte), de az ilyen indítások nálam minimum részleges erekciót eredményeznek, akárhányszor nézem újra. Ebben a srácban benne van a bugi, nagyon sokat tanulhat Luka mestertől, Ricsivel együtt.
Másik szögből ugyanaz:
A végére pedig még két dolgot szeretnék mondani: 22 meccs óta nem talált legyőzőre a csapatunk, ami a tavalyi formával összehasonlítva nagyjából űrutazásnak tűnhet.
A másik pedig egy kis emlékeztető, hogy hol tartottunk egy évvel ezelőtt, és hogy mennyire örültünk ezeknek a lókötőknek:
Most jön egy kis pihenés, aztán Február 13-án a Pisa otthonában lesz újra jelenése a fotballistáinknak. Addig is forza, és jó egészség!