Faszik! Itt akkora kavarodás van, hogy ezt a pótló meccset is sikerült besuvasztani a BL csörték közé. És ez nem csak a fiainkat zavarta össze, a szerkesztőség – amúgy tökéletes rendszerben működő – feladatkiosztási gépezetébe is homokot szórt, szóval nekem is le kellett csekkolni, hogy merre az arra. És mit ad isten, ebből a tegnapiból enyém az öfi, ami nyilvánvalóan teljesen felkészületlenül ért. Azért megpróbálom megszakérteni a látottakat.

Csak hát az a baj, hogy az én olvasatomban nem nagyon van mit megszakérteni. 25 forduló óta ugyanazt az eredményes sárdagasztást nézzük, ami 24 meccses veretlenséget eredményez. Hogy ez jó-e? Még szép! Lehet az ilyen 1:1-es győzelmekről bármi mást elmondani azon túl, hogy 90%-osan kivitelezett haramball-t láthattunk? Nem igazán. A Como ismét megpróbált játszani, – és tudott is – Cesc pedig finomhangolta a gépezetet Allegri taktikája ellen. A két gólhoz is kellett mindkét kapus rövidzárlata, noha nálunk Jashari 10/10-es passza és Leao helyzetfelismerése süvegelendő.

Ezen túlmenően ez most nem az a csapat, mint Pista Scudetto várományos legénysége, akik minden héten meg tudták húzni a kombinatív, több gólos hengerléseket. Sietve hozzá is teszem, hogy annak a csapatnak a magja és az identitása is elkopott már a Mister évére, kár is lenne ettől a kerettől és edzőtől hasonlókat várni. Ellenben stabilan hozzuk a második helyet és ha levesszük a piros-fekete szemüveget, azért belátható, hogy ez a csapat messze erőn felül teljesít.

Maximus első éve a csapatnál egy többé-kevésbé örökölt kerettel. Az egyetlen játékos, akit ő kért, az Rabiot. Látszik is, mennyire illik a rendszerébe. Középső védőbe a 3 posztra összesen 4 használható emberünk van, akik legjobb esetben is erős közepes játékosok. Nem velük fogunk ismét Bajnokok Ligáját nyerni/nem értük fognak sorba állni a BL döntőre ácsingózó csapatok – a megfelelő nézőpontot ki-ki saját vérmérséklete szerint húzza alá. Ahogy a wingbackek esetében is kilóra csak-csak megvagyunk, de baloldalt Bartesaghi (aki amúgy üdítő meglepetés) azért tudott megragadni, mert Estupinan Vodkafu-i mélységekben cikázik. A jobboson Saelemaekers és Athekame esetében úgy látszik, mindketten fel tudtak nőni a feladathoz, de azért egyikőjüknek sem ez az eredeti szerepköre, kellett is egy fél év akklimatizáció.

A középpályástrió összetétele is érdekes abból a szempontból, hogy az előbb említett Rabiot-n kívül egyik sem ilyen rendszerben szocializálódott. Modric klasszis, nem kérdés, 140 évesen is penge továbbra is, de Fofana teljes leolvadást mutat a tavalyi önmagához képest, Loftus-Cheeknek pedig úgy összességében nem találtak még fel szerepkört ebben a fodbal nevezetű hóbortban. A Ricci-Jashari duó több, mint ígéretes, de belőlük sem idén lesz a következő Tonali.

A csatárkérdés pedig szintén minden esetben kényszermegoldás. Attól függetlenül, hogy Pulisic és Rafa is erős szezont hoznak kanadai pontok tekintetében, az látványos, hogy egyikőjük sem a posztján játszik. Márpedig ebben a rendszerben egy darabig nem is lesz szélső támadó, ami bizony előrevetíti azt a kellemetlen kérdést, hogy mi megy előbb: a rendszer vagy a két poszt nélküli támadó? Ha Allegri marad és megadatik neki a saját szája íze szerint igazolni, a csatárposztot valószínűleg centerekkel kívánja feltölteni. Ami persze nem baj, ha az eredmények őt igazolják majd. Amik viszont eddig jönnek. Mármint az eredmények. Meglepően kellemesre sikerül eddig ez az átmeneti év a 8.helyen való égés után, valamint az előző bekezdésekben taglalt összefércelt kerettel. Én baromira elégedett vagyok mindezek fényében a 2.hellyel és szívesen látnám, ha a vezetőség elkezdene afelé tekintgetni, hogyan kéne megszervezni a jövő évi, BL-ben is vitézkedő keretet Allegri igényei szerint. Ez lesz az, ami igazán számít majd, nem az, hogy kisPippo öröksége hány ponttal lesz idén bajnok. Jövőre majd lehet a második csillagért hadakozni nekünk is, addig marad a csúnya, de eredményes MaxiBall. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!