A majonézes öntetet pedig a VAR-szobában kavargatják. Na, elég volt a gusztustalankodásból, hisz oly szép nap is ez. Teljesen véletlenül ránéztem a szerkesztőre, pont 400 publikált posztom volt bent. Szóval ez lesz a 401. A másfél éves Népsport meg diavoli.hu-s tevékenységemmel együtt nem lehetek már olyan messze az 500-tól! És még születésnapom is van! Szóval, minden adott hozzá, hogy megkoronázzuk ezt a kis kellemes hétvégét egy léleksimogató Allegriball-etüddel. Érkezik a Parma, a San Siróban mindig kemény dió egy ilyen alsó-középkategóriás céh. Valahogy vezetést szerzünk, utána semmi, aztán a ködből egyszercsak egyenlítenek, és még az a jobbik forgatókönyv, amikor a szépkorú Modric bátyó beveri a győztest a 90-ben, és akkora gólörömöt csap, mintha vb-döntőben meccselne a kis Horvátország kapitányaként, vagy El CLassico BL-döntőt húzna be. Ő az elemi futball, a Mengyelejev-tábla oszlopos tagja. Ha van az a Delacroix-festmény, amely a Szabadságot megszemélyesíti, akkor a Futballról szólót Modric nélkül nem lehet elképzelni. Minden további csak Allegri jól megszokott, telibevert, savanyú húgyszagú calciója. Hajtás után rövid felvezetés.

12 fordulóval a vége előtt kezdenek kérlelhetetlenül kikristályosodni a realitások — az állítólagos scudetto race, amely legfőképpen az olasz sajtó, a semmiről oldalakat ömlengő punditok fantazmagóriája volt csupán — már egyre kevésbé adható el a valóság részeként. Adjuk meg, az európai tavasz valószínűleg nem a kuzinok bravúrjaitól lesz hangos, hozzátéve, hogy kedvenc bálnavadászainkat azért még jó eséllyel lenyomják. Akárhogy is lesz, minden adott, hogy jóízűen feltrancsírozzák a liga teljes mezőnyét azt az 1-2 rangadót leszámítva.

Adjuk meg azt is, hogy Maxi bácsi korrekt csávó, azt szállítja, amit megígért. Azt mondta, hogy visszaviszi a csapatot a BL-be, és pont ezt csinálja. És nem, ez nem valamiféle körmönfont, furfangos mesterterv része, ez a kilóra, mi az hogy, dekára, sőt grammra kimért tényállás. És még simábbnak is ígérkezik, mint előzetesen, hiszen pont annyira megbízhatóan reménytelen a szárnyaszegett rabruhások feltámadását várni, mint az agg Spalletti mester tar kobakjának kivirágzását. Egy mai sikerrel 11 ponttal mehetünk előttük, ez 12 fordulóval a vége előtt, a mi kiegyensúlyozottságunkat figyelembe véve, jó eséllyel behozhatatlan. Az extra, a szórakoztató elem, a nép cirkusza az pedig az a sok idétlen és indokolatlan piros lap a padról. A kapuzárási pánik egy új, eddig ismeretlen válfaja.

A hátsó trióban elvileg Bartos kap szerepet, meg persze Tomori és Kalita Iván. Pavlov vérebe sérült. Szélemesszi és Espumisan remélhetőleg nem fognak becsokizni a feladattól. Amúgy bizonyos források szerint a belgacsoki nem szilárd, ebben az esetben Atis barátunk kerülne elő. A középpályára visszatér Lótusz, korunk kommunista állampárt-topfunkcionárius mintepéldánya, aki a Rákosi-korszakban egyszerre lett volna vízügyi és kultuszminiszter. Rabló visszatérése pedig mint rügyező olajfa az oázisban, untig elcsépelt közhely. A támadósorban Rafa és Puli kapnak szerepet. A Parma ellen ennek bele kell férnie, gondolhatja Allegri. Meglátjuk. Egy biztos, a portugálban mindig ott van a gól, akármilyen szar meccse is van. Persze lehet korholni, de ha tudná azokat a dolgokat, amiket keresnek rajta, akkor már rég nem a Szériá küzdelmeiben halványkodna. A gringo fiatalember formája már inkább aggasztó, de az ő megtartásával is gondok lehetnének, ha állandósította volna az őszi formáját. Mikitől pedig ismét jöhet a gólpassz.

Mindenki tudja már betéve, hogy megy ez, mi a faszt lehetne még erről írni.

Remélhetőleg a tre punti nálunk fog landuccsizni a végén.

Gyertek majd, parádés lesz!!!