Nahát, nahát, ismét meccsdéj! Legutóbb kicsit megizzadtunk a Napoli ellen idegenben, és nem is úgy jött ki a lépés, ahogy azt szerettük volna. Ezúttal otthon fogadjuk az Udinét, és minden adott egy kellemes, szombat kora esti kis örömködéshez. Behúzzák ezt ma a srácok, mint mi holnap az x-et, csak katonásan, csak peckesen!
Nem szeretném kerülgetni az aktuális fő témákat, amik nem kifejezetten a mai meccshez köthetőek feltétlenül:
- Nem tesz jót az idegrendszeremnek a választási kampányhajrá. Történelmileg súlyos döntés előtt vagyunk, így mindenkit meg szeretnék kérni, hogy vonszolja el a popóját holnap az urnákhoz, és szavazzon le abba az irányba, ahova jónak látja. Ennyit a politikáról, ez is sok ide.
- Allegri az elejétől fogva azt szajkózza, hogy a top 4 a cél. Nagyon sokáig nem vettük komolyan – na jó, én személy szerint legalábbis nem vettem komolyan, mert el akartam hinni, hogy itt a scudetto-ért mehetünk idén. Az Inter nem nézett ki akkora ásznak az idény elején, és Contéék sem brillíroztak a kettős terhelés alatt. Aztán csak az lett, amit Max megmondott már előre, és érthetetlen módon hullajtottunk jóval több pontot, mint ami megengedhető lett volna, ahhoz, hogy szoros legyen a vége. Mint a magyar menyecske popója. Nekünk itt még mindig nem az a pálya sajnos, hogy felvarrjuk a második csillagot egyhamar, hanem a stabil BL szereplés elérése. Mármint az arra való törekvés. Ez pedig nem magától értetődő a mai Milan számára.
- Tegnap láttam ezt a videót, amiben a Zország Tibikéje elmondja, hogy ha ég a ház, nem feltétlenül vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk a tűzoltók között. Tavaly akkora volt a szar, hogy alig láttunk ki belőle, és azon kellett izgulnunk, hogy az első tízben benne leszünk-é, vagy sem. Persze külön sértve éreztük magunkat a portugálok munkássága miatt, hiszen a Milan egy mindig bajnok, és béelgyőzelem esélyes csapat. Természetesen. Mivel a mez erre predesztinál, évtizedek óta. Messze kanyarodtam. Szóval ahhoz képest, hogy mennyire égett a ház tavaly, Allegri nagyon derék munkát végezve nagyon úgy fest, hogy csak-csak bekormányozza a gárdát a BL főtáblára. Hogy ez most a második, vagy a harmadik helyen fog megtörténni, az aztán édesmindegy. Lássuk, és értékeljük a különbséget!
- És végül az apátia, ami körbelengi mostanság a csapatot, legalábbis amit én a saját bőrünkön is észreveszek, szerintem megalapozatlan. Értem a szurkolói lelket, hogy csak a győzelem a tutkó, minden más meg kapjabe, de – lásd 3. pont. Értékeljük, hogy hol tartunk, és az előző szezont tekintve hol is tarthatnánk!
És akkor a meccs: ha igazak a hírek, 4-3-3-ban zavarja fel a tehetségeket Maxi, és Ricci kedvencem végre talán az első perctől szóhoz juthat, Atesszal egyetemben. Elől izgalmasabb, hogy Széle-Puli fogja vajon közre Rafát, vagy valami más megoldással rukkol elő a miszter? Turbo elvtárs talán majd szállítja erre is a választ.
Az odds-ok alapján toronymagasan esélyes a hazai győzelem, ami egy elvileg sold-out San Siro előtt már kijár a közönségnek.
Az Udinében ott lesz a török fogsából szabadult Zaniolo, akit szeret és figyel az edzőbánk, és érdemes lehet Atta-ra is külön rápillantani, hasonló okokból. Nem néz ki olyan kuvaszul ez a gárda amúgy, mint ahogy a tabellán elfoglalt 11. helyük azt indokolná. Lehet ez még izgalmas is akár!
Ami pedig a szokásos kacsákat illeti, itt egy, amit én amúgy nagyon tudnék díjazni, ha a nyár elején felhápogna:
Tipp: 3-0 (Rafa, Rafa, Rafa)