Kedves Olvasóközönség! Mintha egy picit le lenne ülve a blog, nem?! A Múzsa belőlünk, regisztrált egyéni vállalkozóból egy kissé kiábrándult. Ha minket nem is, Zoltán barátunkat alaposan körbecsókolta a Drága. Az alábbiakban eme csókok átlényegülését, egy varázslatosan jó vendégposztot olvashattok pénzügyi kérdésekről. Alapmű, ki lesz kérdezve! Zoltánnal egyébként ugyanazon a karon végeztünk, most pedig az egyik versenytársunknál dolgozik, azért jó látni, hogy tényleg mindenhol vannak még igazhitű rossonerók! Zoltán, át is adom a szót, köszönjük szépen!
Bevezetés
Az elmúlt hetekben el kellett fogadnunk azt az új helyzetet, hogy újra mennyire fasza érzés Milan szurkolónak lenni Nyilván alapból is király, ezért is csináljuk, de azért, na, az elmúlt években csak a szentlélek tartotta bennünk a hitet. Minden meccs előtt (gyakran utána is) be kellett tenni a Milan Barcelona 4-0-t vagy Dida és Seva 2003-as férfiszerelmét, hogy érezzünk egy kis bizsergést.
Na de most újra mi vagyunk azok, szórjuk a pénzt, mint egyszeri akadémikus a felcsúti búcsúban, Leigazoltuk a Lazio presente meg a Juve futuro capitano-ját, Kessie is hazatért (megkapta Taribo West útlevelét), valamint mint minden rendes csapatnak nekünk is lett végre egy Rodriguez-ünk és egy Silvánk (a Costánkat még várjuk).
Jó most milanistának lenni, a fenébe is.
(Nagy ziccer maradt ki kókusz helyett egy zokniárussal)
Jó, de most akkor ez tényleg van, vagy a következő sajtótájékoztatón Fassone lerántja a maszkot és megjelenik Mister Galliani, a.k.a „99.9% mercato chiuso”, „Se non parte nessuno non arriva nessuno” és a már valójában 5 éve halott de szépen bebalzsamozott Berlusconi videóüzenetben üdvözli a szurkolókat, valamint Muntari feleségét. Gondolom minden milanista átérzi ezt, és két Juve vagy Inter alázás között azért remegve húzzuk magunkra a lepedőt, hogy mi van ha. De nem ez nem történhet meg. Vagy igen?
Arról, hogy tulajdonképpen mi történik a Milan Casa táján – mondjuk úgy – pénzügyi, üzleti szempontból nem igazán lelhető fel magyar nyelvű forrás. Ezért gondoltam, hogy a magam szerény eszközeivel utánajárok, hogy hogyan is néz ki ez az egész. Megvehetjük még Dybalat is vagy marad Auba és Belotti?!
Meglepő, de Olaszországban jóval átláthatóbb a foci pénzügyi háttere mint itthon, pedig még közpénz sincs benne (vagyis hát a Fiat, na mindegy). Van pár remek oldal, vannak érdekes kommentek, kis feszültség is (lásd Pallotta maestro búsongását). Összességében sokan és sokfélét írnak, gondolnak a mostani helyzetről. Megpróbálom kicsit összefoglalni ezt a továbbiakban.
- Diszklémer
Nem vagyok vállalati pénzügyek szakértő, valamint az olaszom is csak közepes, szóval simán lehet, hogy bármit benéztem, rossz következtetést vonok le, vagy egyszerűen csak ostobaság. Főleg a Calcio&Finanza, Business Insider Italia, UEFA és egyéb forrásokat, tanulmányokat (KPMG, Nielsen, etc.) használtam. Ha lesz időm a végén, össze is dobom a bibliográfiát.
- Elment a lovag
Mielőtt elkezdődött a délutáni műszak az öregek otthonában, Silvio eladta a klubot. Egyszerű one-click tranzakció volt, párnázott léptekkel szökkent tovább az a 8 hónap. De legyünk expeditívek (jelentsen bármit a szó), szóval egy stróman megvette a Milant, hívjuk Li-nek. Hogy kik az igazi tulajdonosok azt mindenki csak találgathatja, magának a névadónak kb 500 milliós vagyont becsülnek. Az Inter felvásárlása mögött Kína második leggazdagabb embere áll, de mi jobbak vagyunk, szóval…
A fejed amikor megtudod, hogy mostantól a cég nem fizeti a vacsorákat a Gianninoban
De akkor mit szarakodtak annyi ideig ha van pénz lóvéra? Igen jó kérdés. Kínában elég speciális a gazdaság működése, kb egy államilag ellenőrzött kapitalizmus, ahol vannak ugyan gazdag arcok, vállalatok, de az egyéni gazdasági, befektetési döntéseknek valahol összhangban kell lenniük az általános kínai gazdaságpolitikai célokkal (ezt dobta a bullshit generátor). Tehát nem az van, hogy a szaudi király nyolcvankettedik zergezörgető unokatestvére Bódy Sylvi és Sarka Kata között tart egy pihe nőt és megveszi mondjuk Párizs első számú csapatát.
Kínában most eléggé bizonytalan a helyzet és limitálják a tőkekivitelt az országból, az egyik cégük pl 50 millió euró kötbért fizetett, mert visszalépett egy nagy amerikai felvásárlásból. Nem teljesen tudom, hogy miért van most ez, a józan paraszti eszem pont azt mondaná, hogy ha Kína akar lenni a globalizáció új motorja a Trumppal terhelt USA helyett, akkor ahhoz kellene a vállalati jelenlét, befektetés stb. Az egész kremlinológia (sic!) kérdése, a jelenlegi főnök pártolja a focit, meg az ezzel kapcsolatos befektetéseket, de a nép éhezik (Kínáról beszélek, mielőtt…) vagy nem és ki tudja mi lesz az új irány. Elvileg szeptember végén feloldják a korlátozást, és októberben lesz pártkongresszus, ahol eldől mi az új irány (legalábbis személyekben). Sose izgultam még így a Kínai Kommunista Párt kongresszusának eredményéért.
A fentiekből kifolyólag Pénztáros Li elég nehézkesen tudta az általa összekalapozott pénzt csak úgy átutalni a Berlusconi Ifjúságvédelmi Alapítvány számlájára. Ezért részletekben és mindenféle offshore számlákról sikerült összerakni a 740 milliós vételárat (520 millió ment a papinak a kék szemekre, a többi meg korábbi kölcsönök visszafizetésére és tőkeemelésre).
A figyelmes tekintet kiszúrhat egy bizonyos Elliott alapot, amely 300 millió euróval még beszállt a végén. Ez talán a történet egyik legérdekesebb és legkockázatosabb része. A magyarázat szerint már nagyon csúszott a zárás, pénzt meg nem nagyon lehetett kihozni a messzi Kínából, ezért szükség volt egy gyors hitelezőre, aki nem kérdez semmit csak segít lezárni az átadás-átvételt. Valamint ad egy kis teret a nyári befektetésekre.
Ez a Milan családfája most. Milyen kínai befektetőkről beszélnek? Egyetlen kínai céget nem látok
A hírek szerint 180 millió ment a tranzakcióra, ez 11.5%-on kamatozik (elég magas) és nem az egyesület hanem Mister Li cége a felvevő. A maradék 123 milliót már az AC Milan SpA vette fel (kötvénykibocsátás formájában, 73 és 50 milliós) és 7.7%-on kamatozik. Az 50 millió mind a nyári átigazolásokra lett rendelkezésre bocsátva (hogy ebből hogyan igazolunk 200 millióért azt a következő fejezetben láthatjuk), a maradék 70 millió pedig a korábbi tagi kölcsön visszafizetésére. A hitel nem rossz dolog, kivéve amikor vissza kell fizetni. Mint a lenti képen láthatjátok (ha jól értem) a Project Red Black Sarl-nak (az Elliott projektége, lásd feljebb) zálogjoga van az AC Milan SpA részvényekre. Tehát, ha nem fizetünk időben, akkor bizony az Elliotté lesz Bonucci meg a szertáros szőröstül-bőröstül.
Tehát, összegezve, a klub adóssága mindösszesen 123 millió euró (ha bárki mást mond az hazudik, vagy jobban informált, és engem ezzel mondjuk pont átbasztak), cserébe az egész hóbelevanc az Eliotte-é lesz, ha nem fizeti vissza Mr Li a 300 milliót (180+123), elvileg 2018 októberéig. Kamattal, meg mindenféle jutalékkal (ez az Elliott nem a máltai szeretetszolgálat) nagyjából 380 milliót kéne letenni cash-ben.
Három dolog jut eszembe ezzel kapcsolatban:
- a) ha Kína befagyasztja a tőkekivitelt, szerintem akkor is megoldják offshore vagy átstrukturálják. YH Li egyébként hongkongi útlevéllel is rendelkezik és valahol olvastam, hogy ez elég fontos faktor lehet (pl. nem vonatkozik rá minden kínai szabályozás, hogy ez eddig mennyiben segített az kérdés).
- b) ha Kína végül nem erőlködik, akkor meg szerintem tőke bőven van és megoldják a kifizetést.
- c) ha egyik se jön össze, akkor Li nagyon mi meg kicsit bebuktuk, de az Elliott nem fog a portfolióban tartani egy fociklubot, hanem szépen túlad rajta (802 millió elvileg a Milan értéke). Szóval Milan lesz, de jobb lenne végre, ha rendeződne a tulajdonosi háttér, láttuk az eladás mennyire megnehezítette a versenyképes csapat kialakítását.
- Kis pénz nagy foci
Ezt a részt nehezebb alátámasztani, de nagyjából két dolgot érdemes megjegyezni.
1) Jelentős különbség lehet az úgynevezett eredményszemléletű pénzügyi kimutatás (ezt nézi az UEFA, ezek a hivatalos számok) és az aktuálisan bejövő és kimenő pénzek között (cash flow szemlélet).
2) Az átigazolás összege nem egy az egyben lesz átutalva az eladó részére, hanem mindenféle részletfizetési konstrukcióban. Ehhez kapcsolódóan a C&F hozott egy jó példát, Balotelli megvásárlásának utolsó részletét most tavasszal fizettük ki (2013 tavaszán jött, de már 2 éve nem itt játszik – hála istennek).
4.1 Cash-flow
Először kezdjük a cash-flow-val, mivel az egyszerűbb, mert kevesebb adat van. Szóval ahogy írtam az előző fejezetben, volt egy kb. 50 milliós kötvénykibocsátás a bécsi tőzsdén. Továbbá a hírek szerint a májusi közgyűlésen további 60 milliós tőkeemelést szavaztak meg a gonosz kapitalisták. Így jön ki tehát összesen 115 millió euró a mercato-ra. (A 2016-os veszteséget, ha jól értem részben eredménytartalékból, részben a Fininvest finanszírozta meg).
A C&F készített egy pénzügyi összefoglalót (lásd a két táblát lejjebb) az eddigi (Bonucci-ig bezárólag) igazolásokról és eladásokról. Jól látható, hogy eddig 178.5 millió értékben igazoltunk (nyilván nem hivatalos adatok de a legmegbízhatóbb források alapján). De a lényeg, mait korábban említettem, hogy fogalmunk sincs, hogy milyen konstrukcióban történik a kifizetés. Bonucci és Biglia esetében biztosan egy többéves részletről van szó (ezért is kellett a banki kezességvállalás, ami a legújabb hírek szerint végre megvan). Így, ha azt kérdezitek mennyi pénz van még igazolásra a 115 millióból, nagyjából csak a nyilatkozatok alapján tudjuk megbecsülni. Az én véleményem a nyilatkozatok alapján kb annyi, hogy igazából egy csatárra mindenképp lesz forrás így vagy úgy (beszélnek még egy 60 milliós tőkeemelésről), a többi transzferhez pedig előbb a kimenő transzfereket kell nyélbe ütni (kb arról beszél Fassone is hogy megnézik hogy áll a büdzsé és az alapján döntenek).
4.2 Eredménykimutatás
A másik kérdés, ugyebár az eredményszemléletű kimutatás, amit az UEFA is néz az FFP-nél, meg ami tulajdonképpen a Milan mint cég éves üzleti működésének pénzügyi bizonyítványa. Itt a következő dolgokat érdemes megjegyezni (kicsit bonyolultabb ezért próbálom példákkal szemléltetni):
1) igazolások esetében a játékossal történő szerződéskötés jogát vásároljuk meg, így nem egyszeri éves költséget jelent, hanem az összeget elosztjuk a szerződés hosszával és értékcsökkentésként számoljuk el a könyvekben. Egy példa: anno Baccát 30 millióért vettük 5 éves szerződéssel, ami azt jelenti hogy évente 6 millió euró költséget jelent és a könyvbeli értéke mindig csökken ezzel az összeggel. Tehát első év végén 24 millió, második év végén 18 millió.
2) játékos eladás esetén viszont egyszeri bevételt jelent és az éppen aktuális értékéhez viszonyítva kell számolni (plusvalenza/minusvalenza). Például Baccát két éve vettük, ezért tegyük fel 18 millión van a könyvekben, ha 20 millióért adjuk el akkor 2 millió nyereséget jelent (de közben 20 millió pénz vagy éppen amennyi részlet érkezik a költségvetésbe). Ha viszont 15 millióért adjuk el akkor 3 milliós veszteséget (minusvalenza) kell elszámolnunk. További példa mondjuk De Sciglio, ő saját nevelés, ezért 0 értéken volt a könyvekben, így amikor elpasszoltuk a Juve-nak a teljes összeg nyereségként (plusvalenza) könyvelhető. Az alábbi táblázatban látható, hogy kin mennyit kereshet(t)ünk (ez még az eladások előtti adatsor, a playratings a lehetséges eladási ár, a többi pedig számviteli adat).3) a fizetések, aláírási pénzek a rendes éves működési költséghez tartoznak. Olaszországban kicsit durva az adókulcs a nagy jövedelemnél, kb a nettó kétszeresét kell fizetni, így pl. Donnarumma évente 13 millió euróba kerül, aminek a felét kapja ő és jóbarátunk, Raiola.
Összefoglalva tehát eredményszemléletben az eddigi vételek és eladások hatása (játékos amortizációval és bruttó fizetéssel együtt) -61.9 millió euró (lásd a lenti két tábla különbségét). Ez azért nem hangzik annyira durván, hiszen mégse -200 millió igaz? Eddig is éves szinten 70 millió volt a hiány, most hozzájön a plussz 60, ezért meg kell szabadulni pár játékostól akik vagy sokat érnek számvitelileg (plusvalenza), mint Paletta vagy Niang, vagy sokat keresnek és jó pénzért el lehet adni mint Bacca.
Az igazolások, szerződéshosszabbítások pénzügyi hatása
Az eladások, kölcsönszerződések pénzügyi hatása
- Miért kussol az UEFA?
Szóval az UEFA, amely köztudottan egy átlátható és nem részrehajló szervezet, becsületes és hozzáértő vezetőkkel, egyelőre nem szól semmit, se a Milan se Neymar esetében. Hogy is van ez, kit kentek meg a kínaiak – kérdezheti az egyszeri irigy interista (aki nem emlékszik mennyit költöttek az elmúlt években)?
Bejött ez az FFP, mindenki utálja, de azt sokan elfelejtik, hogy elég nehéz szabályozni egy piacot, úgy hogy mindenki elégedett legyen. Elvileg részben sikeres hisz sikerült csökkenteni a klubok veszteségeit (1.7 milliárd volt a csúcs most 300 millió a teljes éves klubveszteség), na de ha valaki szeretne befektetni akkor hogyan is tehetné, hiszen, ha költesz akkor máris mínuszban vagy, megy a bünti.
Ezért 2015-ben az UEFA kicsit megreformálta a rendszert és bevezette a Voluntary Agreement lehetőségét, amire azok jogosultak, akik ellen nincs aktuális eljárás (többek közt) és akiknek a tulajdonosi körében jelentős változás ment végbe (többek közt). Ezért nincs az Internek ilyenje és a következő 2 évben tartania kell magát az UEFA korábbi ajánlásaihoz mert eljárás alatt vannak (már kaptak egy 6 milliós büntit egyszer) ahogy pl a Roma is megfigyelés alatt van.
A Voluntary Agreement tulajdonképpen egy előzetes szándéknyilatkozat, terv az európai kupákban indulni akaró csapatok részéről hogyan fognak megfelelni az FFP szabályainak (vagyis a nullás eredmény egy adott periodusban, miközben egy évben maximum 30 millió eurósveszteség lehet – amit később kompenzálni kell). Nekünk volt ilyen Barbi alatt, de a váltásnál visszavontuk, az újat októberben fogja tárgyalni az UEFA. Ebben azt vállaljuk, hogy 3 éven belül elérjük a nullás működést és 5 éven belül megduplázzuk a bevételeket. Kb igy néz ki a bevételi oldal a leadott tervek szerint:
- Season 2015/16: €206.3 million;
- Season 2016/17: €196.2 mln;
- Season 2017/18: €273 mln;
- Season 2018/19: €426.2 mln;
- Season 2019/20: €447.5 mln;
- Season 2020/21: €486.1 mln;
- Season 2021/22: €524 mln.
Az UEFA meg fogja vizsgálni, hogy a leadott üzleti terv mennyire tűnik megvalósíthatónak, hihetőnek, ha nem tetszik nekik akkor gondolom módosítani kell, stb.
- Mennyire fenntartható a Milan modellje?
A Milan a bevételnövekedést alapvetően két forrásból kívánja elérni: 1) sportsikerek: értsd a Bajnokok Ligájában való folyamatos szereplés, valamint 2) kínai piacon való terjeszkedés.
Az elsőt nem nehéz belátni, egy BL-győztes csapat nagyjából 100 millió euróval is gazdagodhat, de egy a csoportkörből kieső is legalább 40 millió eurót kasszírozhat. Ezek a számok az angol, spanyol, német és olasz csapatok esetében még magasabbak is lehetnek („market pool”). Tehát a nagy ugrás a bevételekben az idei év és következő év között (150 milliós növekedés) egy feltételezett BL-szereplést jelent. Ezért is kiemelten fontos idén a BL hely megszerzése (jobban mint gondolnánk), hiszen anélkül elég komoly módosítást kell végrehajtani. Mivel ez a bejegyzés nem a csapat esélyeinek értékeléséről szólna, hanem a pénzügyi háttérről, így azt tudom leírni, hogy milyen „módosítások” lehetségesek ha nincs BL jövőre. Szerintem ilyen „módosítás” lehet Donnarumma vagy Suso eladása. Ezért is volt nagyon fontos Gigio megtartása, ugyanis egyfajta pufferként működhet a rendszerben – ha nincs BL kb 50 milliót beszedhetünk a Juve-tól hogy a lakli legyen Buffon utódja. Suso pedig az említett plusvalenza miatt lehet nagyon értékes (lásd a táblázatot feljebb) az ő eladása szintén egy az egyben az eredményt javítaná 20-30 millió erejéig.
A Milan célja egyértelmű egy felfelé tartó spirál kialakítása – vagyis befektetés – sportsikerek – bevételek – még befektetés – még több sportsiker – még több bevétel. Ezért a következő három évben veszteséget tervezünk aztán pedig nyereséget. Egyébként megnéztem a számokat és annyira nem érdemes alulbecsülni az EL-t se, a Manchester tavaly nagyjából 40 millió eurót szedett össze (nem számítva a jegyeladásokat) a győzelemmel, ami ugyebár a BL csoportkör kieséssel megegyező. A Craiova elleni meccs pl. 2 milliós jegyeladást eredményezett, szóval egy jó EL hadjárat is fontos lehet (főleg ha úgy kell megszereznünk a BL helyet végül). Továbbá a megnövekedett bérleteladások is jelenthetnek 10-20 milliós éves bevételnövekedést (nagyjából kompenzálva ezzel a megemelkedett fizetéseket) .
A másik pillér a kínai piac megdöntése lenne, a sikítozó, Conti frizurás szupergazdag kínai kölyköket szeretnénk elcsábítani CR-től és a törpéktől. De mennyire működhet ez?
Kb minden elsőéves vállalatgazdaságtan esettanulmány megoldása – menjünk a kínai piacra, sokan vannak a szart is megveszik. Ennél kicsit nehezebb a dolog, egyrészt mert kb mindenki ezen a piacon versenyez, nálunk jobban menedzselt klubok, akik nagyobb sztárokkal is rendelkeznek évek óta. A klubszimpátia pedig nem olyan egyszerű (bár sokaknál így van) áru, ami évről évre gazdát cserél. A customer lifetime value eléggé minimális, ha a kínai fiatalok Pazzini és Poli nevével találkoztak először. De van két dolog, ami miatt optimisták lehetünk:
1) a Milan a második legnépszerűbb csapat Kínában (106 millió követő az Interrel holtversenyben, a Margit mögött. Ennek oka, hogy a Seria A volt az első külföldi bajnokság mait közvetítettek Kínában a 80-as évek végétől kezdve (ezért viszik Baresit a kínai haknikra pl.)
2) a munkamegosztás az új Milan vezetésében a következő: Fassone + Mirabelli intézi a technikai ügyeket Olaszországban, míg Han Li elvtársék viszik a kínai ügyeket. Nemrég megalakult a Milan China Ltd, ami konkrétan a brand-et viszi Kínában – szó van Milan village megalakításáról stb. Ami miatt jobban bízhatunk ebben az, hogy ezt kínaiak csinálják, jelentős helyismerettel és nem DeSciglio próbál kínaiul gagyogni Milanello-ból (true story).
Összefoglalva tehát elég bátor tervek (szerintem az UEFA se fog szó nélkül rábólintani), amiben a két következő év elég fontosnak tűnik. Ha megnézitek a számokat utána egy átlagos 5%-os éves növekedéssel számolnak (ami kb megfelel a topcsapatok éves növekedési ütemének) a bevételekben. A BL szereplés fontos, ha nem sikerül minden személyi bizonnyal áldozattal jár (nem csak Montellára gondolok). Mellette a kínai piacban kell bíznunk ami éppen nem növekszik annyira, de sebaj.
- Összefoglalás
Kicsit szétszórt lett meg hosszú, de ha csak 5 perced van olvasd el a következő sorokat.
A Milan mögött valószínűleg tőkeerős befektetők állnak, akik azért szenvednek ennyit mindenféle machinációval, mert Kínában éppen olyan a politikai helyzet, hogy limitálják a külföldi befektetést (októberre érdemes figyelni). Megvan az esélye, hogy bedől az egész projekt, de hogy ez mennyire reális, azt nem tudom. Azt gondolom, hogy a Papi meg Fester csak olyannak adta el, aki meg fogja tudni oldani a dolgot.
A klub adóssága mindössze 120 millió euró (ami európai szinten nem annyira rossz), de 2018 októberéig vissza kell fizetni egy elég komoly összeget a Milant birtokló vállalatcsoportnak, különben az amerikai karvalytőke kezei közé kerül szeretett csapatunk. Ne hagyjuk, hogy Elliott nevessen a végén. De ha nincs para Kínában, akkor itt se lesz para, ellenben ki tudja: Milan per sempre.
Ami az igazolásokat illeti, láthatólag idén kell nagyot dobni az átigazolási piacon, mivel nagyon fontos lenne jövőre a BL-hely megszerzése. Erre van forrásunk is még, de el kéne adni pár játékost, hogy szebben nézzen ki az eredmény. Amennyiben nem sikerül a BL, van puffer a rendszerben: nevezetesen Donnarumma vagy Suso eladása jövőre.
A Milan pénzügyi terve szerint a következő 3 évben még lesz egy kis veszteség aztán már nem lesz, ez főleg a BL-pénzekből, valamint a kínai piac gátlástalan letarolásából tervezzük. Alapvetően a befektetés – sportsiker- bevétel – befektetés stratégiát követjük. Csak ugye a sportpálya nem a Tesco polcai, és van némi rizikó, hogy megtérül a befektetés, de alapvetően a minőség hosszú távon elvileg eredményességgel kell hogy párosuljon (ahogy az ellentétes mozgást láttuk az elmúlt években). A tervek tehát optimisták nagyon, vannak ellenérvek és mellette szóló érvek is, legyünk mi optimisták vagy ne.
A végére egy kis személyes, ami miatt én optimista vagyok: nagyon tetszik a Milan vezetőinek kommunikációs stílusa (talán hívhatjuk őszinteségnek) és gyors reakcióideje, valamint ahogy megreformálták a Milan szociális médiában való jelenlétét (lásd az autós interjúkat, vagy a milanellói bejelentkezést az EL sorsolásnál). Továbbá az is látszik, hogy végre valami elképzelés mellett haladunk, ami általában jó jel az üzleti életben.
Hivatkozások
http://en.calcioefinanza.com/2017/04/24/milan-chinese-hands-closer-look-acquisition-ac-milan/
http://en.calcioefinanza.com/2017/07/24/massive-financial-gap-italian-clubs-european-giants/
https://it.businessinsider.com/milan-sui-conti-la-campagna-acquisti-pesa-solo-40-milioni/
http://en.calcioefinanza.com/2017/05/02/official-documents-99-93-milan-commited-project-redblack/
http://www.calcioefinanza.it/2017/07/04/come-fa-il-milan-a-spendere-cosi-tanto-per-il-calciomercato/
http://www.calcioefinanza.it/2017/04/11/milan-tutti-i-numeri-del-closing/
http://nielsensports.com/wp-content/uploads/2014/12/2016-Nielsen-Sports-China-and-Football.pdf
http://www.uefa.com/MultimediaFiles/Download/Tech/uefaorg/General/02/26/77/91/2267791_DOWNLOAD.pdf
http://www.uefa.com/community/news/newsid=2064391.html
https://www.theguardian.com/football/2015/jun/29/uefa-financial-fair-play-investors
http://www.uefa.com/insideuefa/disciplinary/news/newsid=2244685.html
http://www.uefa.com/MultimediaFiles/Download/competitions/General/02/41/82/56/2418256_DOWNLOAD.pdf
http://www.calcioefinanza.it/2017/08/03/milan-indagine-cina-rossoneri-safe/