Mutasd, mit tudsz! // Parma-Milan


A válogatott okosságokat követően tovább fókuszálhatunk egyetlen idei sorozatunkra: bár ott a kupa, de meglepő lenne, ha rápörögnénk a Coppa Italiára, még ha ebben a szezonban ez bele is férne. Ott folytatjuk a campionatót, ahol tavaly talán az egyik legdühítőbb vereséget szenvedtük el, most viszont remélhetőleg a bizonyítási vágy belőlünk megint egy jót hoz ki, és egyre jobban fogunk bízni a mieinkben.

A tavalyi meccs igen emlékezetessé sikerült: olyan ikonikus alakok szereztek nálunk gólt, mint Matri vagy Silvestre, és innen visszanézve Matri bébi már gyakorolt a firenzei szétrobbanásra,mert bizony itt is szépen kirepült a sorfalból Parolo második, 94. perces gólja előtt. Ha lenne befolyásom az internetes fogadóirodák kínálatára, már rég elküldtem volna számukra, hogy tegyenek ki egy olyan opciót, hogy születik piros a mérkőzésen, de csak akkor, ha Biabiany és Zaccardo egyszerre a pályán van. A francia gyalogkakukk gyakorlatilag már sállal pózolt nálunk, miután majd egy éve Constantnak nyújtogatta a nyelvét hátrafele futva, mikor 5 métert vert rá három alatt, erre Zaccardo volt szíves visszadobni a Parma ajánlatát, így Biabiany kulloghatott vissza Parmába – valószínűleg ignorálta is a facebookról a nyárig a keret egyetlen világbajnokát. (Na ugye, mikre nem jó még Torres!) Három emberrel kiemelten tudunk foglalkozni a vasárnap esti meccs előtt, belőlük kettőről már szó esett. Biabiany minden bizonnyal hajtani fog, mint egy gépállat, nem kell ennél több motiváció, mint a nyáron történtek. Egyébként nem hinném, hogy akkor élménytől lennénk megfosztva ez által, hogy nem jött létre a biznisz, bár nyilván nem a legjobban jöttünk ki a dologból, de Bonaventurát mondjuk simán jobb focisnak tartom, mint a szőke Usain Boltot. Mindenképp érdekes lesz De Sciglio vele való párharca, mert valószínűleg DS lesz a bal oldalt, Armero úgy tűnik, vagy baromi nagy lemaradásban van a többiekhez képest, vagy pedig nem volt véletlen, hogy a West Hambe sem fért be állandóan.

Egy az egyben a tíz évvel ez előtti Bonera

A másik kiemelt szereplőnk Fernando Torres, akivel kapcsolatban inkább dislike gombok jöttek a leigazolása előtt, ami elnézve az elmúlt két évben nyújtott fociját, nem túl nagy csoda. Abban nincs kétség, a spanyol tud a világ egyik legjobb csatára is lenni, viszont legalább akkora ziccergyilkos volt mostanában, mint Robinho. Ha Ménez és Honda / Bonaventura képesek lesznek kiszolgálni őt, illetve ez alatt a két hét alatt Pippo be tudta gyömöszölni őt a játékba, akkor nagyot is foghatunk vele, fontos lenne egy jó kezdés tőle. A spanyol talán nem fog annyit elmozogni, mint Mario, és kevesebbet is lesz nála a labda, viszont sokkal jobban meg fogja azt becsülni. Motivációs problémával remélhetőleg nem találkozunk nála, minden bizonnyal ő is belátta, hogy ez pályafutása kb utolsó esélye. A harmadik ember pedig a komplett Milan: az első fordulóban inkább pozitív meglepetés volt mindaz, amit láttunk a csapattól, bár a talán még nem teljesen összeállt Lazio elleni győzelemből nem kell semmire sem következtetni, de határozottan jót tehet az egész szezonnak, ha Parmában is tudnánk nyerni. Tekintve hogy nem Constant lesz a bal hátvéd, és a Parmát is kicsit megcincálták a nyáron (ráadásul Cassano is úgy gondolta, hogy itt lenne az ideje egy kis problémázásnak), könnyebb lesz, mint tavaly, de nem habkönnyű.

Akkor fél kilenckor nálad? Állom az első kört!

Az elmúlt napokban komolyan felmerült, hogy Bonera ismét a kezdőben kap helyet. Pippót a szombati sajtótájékoztatón főleg Ramiról kérdezték: a francia állítólag a saját zsebéből fizette a transzferdíja egy részét, nagyon jött volna, aztán nagy nehezen sikerült is a szingapúritól elcsórni őt, azóta meg csücsül a padon. Főleg egy frankó tavasz után eléggé érthetetlen a szitu, felmerültek olyan hírek, amik szerint Rami viselkedése, hozzáállása némi kihagynivalót hagy maga után, ezt viszont határozottan cáfolta Pippo, és elmondta: számít Ramira a továbbiakban, hosszú a szezon, fog ő még játszani, gondolkozik benne, nincs szó viselkedési problémákról. Annak ellenére, hogy Bonera viszonylag korrekten hozta le az első meccset, az Alex párja megtisztelő cím egyik esélyes várományosa Daniele, Mexes van hátul a sorban. Tekintve, hogy nincs már Amauri, vállalható megoldás is lehet, és ha ennél tovább is megyünk, nincs Parolo, és a kapuban sem Gabriel, hanem Diego Lopez fog állni.

Mindez papíron a Parma-Milan, aztán a többi majd Pippón múlik. Eddig szép minden (most csak a bajnokságról essék szó), ezt nagyon jól meg tudnánk lovagolni, ha a Parma ellen is húznánk a három pontot, aztán a Juve ellen hadd szóljon. El Shaarawynak kisebb sérülése van, ő szinte kizárt, hogy játsszon – csak reméljük, hogy nem megint az lesz, mint tavaly, hogy kicsi sérülés = egy hét =még egy kicsi =egy hónap =hopszbazmeg, egy félév. Ezt általában mentegetőzésre szokták felhasználni a vesztes edzők, azonban én most komolyan azt mondom: nem probléma,ha nem nyerünk, csak lássak valamit a kívánalmakból, az elképzelésből és a gyakoroltakból. Elég volt a tingli-tangliból, a 80. perc utáni focikból, kenjük-vágjuk az elejétől, aztán úgyis elmondjuk, hogy még formálódik a csapatunk. Remélem kap néhány percet van Ginkel, dicsérik rendesen – Bonaventura meg mindig is lieblingem volt, nem is tudnék most közte és Honda között választani, ésszerűen.

Várható kezdő:

Diego Lopez – Abate, Alex, Bonera, De Sciglio – Muntari, de Jong, Poli – Ménez, Torres, Honda.

Tipp: 1-2