Megint nyertünk. Elvileg papírforma volt. De le kellett hozni és le is hoztuk. A Capitano gólt fejelt. Kessie is beköszönt. Évtizedes rekordokat állítunk be. El se hiszem.
Behúztuk ezt, ahogy kellett. Magabiztosan, simán. A két gól mellett kihagyott tizenegyes és kapufa is volt. Donnarumma megint nagyot ment. Bonera pedig továbbra is ikonoskodik. A bajnokságban 9 meccsből 7 győzelem, veretlenül. Incredibile.
A Lille less conversation, a little more action, please
All this aggravation ain’t satisfactioning me
Lehetett volna rosszabb is. Dalot, Gabbia, Tonali, Castillejo, Hauge és Rebic teljesen rendben volt. Duarte, Conti, Krunic és Brahim mondjuk kicsit hiányzott a kezdőből. Még szerencse, hogy Brahim félórát, Krunic pedig egy negyedet kapott. Az Ikon ért hozzá. A gól egészen tanár volt, a többi meg most annyira nem zavar. Idén még két varázslatos El-meccs, mindenki legnagyobb megelégedésére. Még az is lehet, hogy tavasszal is kapunk ebből a jóból. Vasárnap meg jöhet a Fiorentina.
Kezdjük a legfontosabbal, egészen megható, hogy Bonera végre visszatért, ráadásul kapitányként, szokás szerint tanárian. Ha ez nem jelentett volna kellő motivációt, Diego Lopez egy egészen parádés mozdulattal majdnem kivédte Berardi bombáját, így negyedóra után már egyértelmű volt, hogy ismét egy különleges meccset láthatunk, a Sassuolo ellen egyébként is egészen meglepően vidám jelenetekkel szoktuk szórakoztatni a közönséget.
Két hét után Palermóban térnek vissza aranylábú fiaink, hogy tovább haladjunk az Európa felé vezető úton. Az acmilan.com nagyon helyesen felhívja figyelmünket arra a történelmi eseményre, hogy Bonera kétszázadik Milan meccsére készül, természetesen győzelemmel és egy Clay Davis-féle clean sheettel.
Folytatódik az elmúlt hetek óta tartó kiváló forma, így az elmúlt 5 meccsből 4-et veretlenül hoztunk le, csak a háromszoros címvédő tudta legyőzni Inzaghi újjászületett alakulatát. 24 pontra zárkóztunk a listavezetőtől, még 13 mérkőzés van hátra, amíg matematikai esélyünk van, nem adhatjuk fel a küzdelmet! A károgóknak pedig finoman megjegyezném, hogy zsinárban már a második meccsünkön nem kaptunk gólt. Bonera for President? Na, ilyennek nem dőlök be, mert Presidentéből csak egy lehet, Silvio örök. Viszont lassan elkezdhetnénk felépíteni Bonérát, ha Inzaghi már mindent megnyert a Milannal és a válogatott kapitányaként próbálja meg a világ csúcsára jutattni Olaszországot, akkor bizony nagy szükségünk lesz valakire, aki ellesheti az edzői hivatás csínját-bínját a Maestrótól.
A válogatott okosságokat követően tovább fókuszálhatunk egyetlen idei sorozatunkra: bár ott a kupa, de meglepő lenne, ha rápörögnénk a Coppa Italiára, még ha ebben a szezonban ez bele is férne. Ott folytatjuk a campionatót, ahol tavaly talán az egyik legdühítőbb vereséget szenvedtük el, most viszont remélhetőleg a bizonyítási vágy belőlünk megint egy jót hoz ki, és egyre jobban fogunk bízni a mieinkben. Continue reading
